„A jó streetfotónak utcaszaga van” – Bruce Gilden Why These? című kiállítása a Fotografiska Berlinben

A kiállítás anyaga rendkívül sűrű és személyes: 41 fénykép, amelyeket maga a szerző válogatott ki életművéből. A címben szereplő kérdés tehát a művész saját választására is utal, mintegy számot vetve azzal az ösztönös szelekcióval, amely az évtizedek során ikonikussá tette látásmódját. Gilden munkássága ugyanis egyfajta vizuális hadviselés, amelyben a fényképezőgép nem megfigyelőeszköz, hanem fegyver, a vaku pedig a villámcsapás, amely megfosztja alanyait a hétköznapi maszkok viselésének lehetőségétől. A tárlat végigvezeti a látogatót legfontosabb projektjein, érintve Coney Island harsány világát, Haiti rituális mélységeit, New York lüktető aszfaltját és Tokió fegyelmezett, mégis különös karaktereit. Ahogy Gilden hitvallása tartja:

Ez a vizuális utazás nemcsak egy karrier retrospektív áttekintése, hanem a „Gilden-stílus” genezisének bemutatása is, ahol az esztétikai érték nem a kompozíció nyugalmából, hanem a meglepetés okozta torzulásból fakad. Alanyai gyakran összerezzennek, arcvonásaik megfeszülnek; a váratlan fényhatás kiemeli a bőr textúráját, a pórusokat, a verítéket és a karakteres, olykor groteszkbe hajló vonásokat. Művészettörténeti szempontból Gilden a street photography fenegyereke, aki szakított a cartier-bressoni láthatatlan megfigyelő mítoszával. Ez a metodika a portréfotózás hagyományos hierarchiáját és etikáját kérdőjelezi meg: Gilden nem kéri az alany engedélyét a pillanathoz, hanem ellopja azt – és ezzel a lopott pillanattal valami olyat mutat meg az emberi létezés nyers valóságából, amit a beállított portrék sosem tudnának.