Gerda Taro végre főszerepet kap – Velencében debütált a The Girl with the Leica
26 • 09 • 19 Szabó Liliom Olvasási idő: 3 perc
Gerda Taro nevét máig nehéz úgy leírni, hogy néhány szóval később ne következzen Robert Capáé. Alina Marazzi új játékfilmje éppen ezen változtatna: a The Girl with the Leica a 83. Velencei Filmfesztiválon tartotta világpremierjét, és ezúttal Taro került a történet középpontjába.
Májusban mi is írtunk a készülő Becoming Capa című filmről, amely Gerda Taro és Robert Capa viharos szerelmi és szakmai kapcsolatát dolgozza fel. Most egy másik film ért célba hamarabb: Alina Marazzi La ragazza con la Leica, nemzetközi címén The Girl with the Leica című alkotása szeptember 2-án az Orizzonti versenyszekció nyitófilmjeként debütált Velencében. A Helena Janeczek regényéből készült filmben Emilia Schüle alakítja Tarót, míg Endre Friedmann, vagyis a későbbi Robert Capa szerepében Aaron Altaras látható.
A film 1937. július 14-én, Párizsban veszi fel a történet fonalát, amikor Taro egy utolsó napot tölt a barátaival és Capával, mielőtt visszatérne a spanyol polgárháború frontjára. Innen visszaemlékezések vezetnek végig életének meghatározó állomásain, a lipcsei politikai aktivizmustól és a náci Németországból való meneküléstől a párizsi újrakezdésig, majd addig a pontig, amikor a fényképezés már jóval többet jelentett számára egyszerű megélhetésnél. Taro a brunetei csata idején, mindössze huszonhat évesen vesztette életét, és a fotótörténet az első olyan női fotóriporterek egyikeként tartja számon, aki haditudósítás közben halt meg.
Kettejük közös pályakezdése máig különös fejezete a fotográfia történetének. A „Robert Capa” név eredetileg egy közösen felépített fotográfusi identitás része volt, amelynek segítségével könnyebben tudták eladni munkáikat a párizsi sajtónak. Egy ideig mindkettejük felvételei ezen a néven jelentek meg, később pedig Taro több képe is Capa archívumába került, így a két életmű közötti határ már korán elmosódott. Miközben Capa neve idővel önálló legendává vált, Taro szerepe hosszú időre jóval kevésbé maradt látható. Marazzi filmje éppen ezért nem egyszerűen Capa társaként mutatja be, hanem olyan alkotóként, aki saját politikai és vizuális nyelvet alakított ki, miközben egyre tudatosabban törekedett a szakmai függetlenségre.
A film vizuálisan is közel akar kerülni Taro világához. Marazzi és Manuel Alberto Claro operatőr 16 milliméteres filmre forgattak, egyes jelenetekhez Super 8-at használtak, és a ma megszokott széles vászon helyett 4:3-as képarányt választottak, hogy a játékfilmes felvételek természetesebben illeszkedjenekj az archív fotókhoz és korabeli mozgóképekhez. Ettől a The Girl with the Leica nem egyszerű életrajzi film: maga a kép is része annak a kérdésnek, hogyan marad fenn valaki a fotótörténetben – és kinek a neve alatt.
A történetnek különös aktualitást ad, hogy Taro szerzősége körül ma is akadnak nyitott kérdések. Friss kutatások ismét felvetették, hogy akár Capa ikonikus, A milicista halála című felvételéhez is lehetett köze – bár az attribúció továbbra sem tekinthető bizonyítottnak. Közel kilencven évvel a halála után tehát Taro életműve még mindig alakul. Ezúttal viszont legalább a filmvásznon már biztosan az ő neve áll az első helyen.
The Girl with the Leica
A film by Alina Marazzi
Germany, Italy, Sweden | 2026 | 116m
A Vivo Film (Italy) production, in co-production with Komplizen Film