Egy 1825-ös kép, amely már a fotográfia születése előtt Párizsba jutott
26 • 10 • 29 Baki László Olvasási idő: 4 perc
A Nicéphore Niépce által 1825-ben készített Jeune fille filant sa quenouille című fotolitográfiát a Paris Photo látogatói az Atelier 41 D50-es standján tekinthetik meg. A ritka mű a fotográfia kétszázadik évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat egyik különleges darabja: nemcsak a fényképkészítés korai technikai kísérleteiről tanúskodik, hanem arról a pillanatról is, amikor Niépce munkája először jutott el a párizsi szakmai közeghez.
A Jeune fille filant sa quenouille – angol címén The Spinner, magyarul A rokkás lány vagy A fonó lány – egy ablak mellett ülő, rokkán fonó fiatal nőt ábrázol, lábánál egy kiskutyával. A kép különlegessége nem csupán a témájában, hanem az elkészítésének módjában rejlik: Niépce fény segítségével alakította ki a mintázatot egy fémlemezen, majd ebből nyomtatott papírra képet. A mű a fotográfia történetének három legrégebbi, 1825-ből fennmaradt, fotográfiai eljárással készült nyomata közé tartozik. A másik két ismert lenyomat a The Horse and its Driver című alkotásból származik.
0103
Nicéphore Niépce: The Horse and its Driver, 1825. Courtesy Bibliothèque Nationale de France
A rokkás lány két fennmaradt példánya ugyanarról a rézlemezről készült, és mindkettő magángyűjteményben található. Az Atelier 41 által bemutatott változatot egy kézzel írott felirat is kíséri, amely a kép történetének fontos részletét őrizte meg.
0103
Nicéphore Niépce: Jeune fille à la quenouille (The Spinner). Photo-etching, 1825
Niépce már az 1810-es évek közepétől kísérletezett azzal, hogyan lehetne tartósan rögzíteni a camera obscura által létrehozott képet. Ehhez egyszerre kellett megoldania optikai és kémiai problémákat. Az általa heliográfiának, vagyis „fénnyel való rajzolásnak” nevezett eljárás során vékony rétegben júdeai aszfaltot vitt fel egy fémlemezre. A napfény hatására az anyag megkeményedett a megvilágított területeken, míg az árnyékban maradó, puhább részeket oldószerrel el lehetett távolítani. Az így szabaddá vált fémet savval maratta meg, létrehozva a nyomdafestéket megtartó barázdákat. A lemezről ezután papírra lehetett nyomtatni a képet.
Niépce 1824-re már meggyőződött az eljárás működőképességéről, ám abból az évből nem maradt fenn tárgyi bizonyíték. Az első ismert, máig fennmaradt nyomatok 1825-ből származnak. A rokkás lány eredeti mintájául szolgáló metszet alkotójának kilétét a kutatók mindmáig nem tudták egyértelműen azonosítani.
A kép történetében 1826 januárja jelentette a fordulópontot. Niépce rokona, David Niépce ezredes magával vitte a feltaláló által rábízott heliografikus nyomatokat Párizsba, ahol január 12-én felkereste a Chevalier optikusműhelyt. Itt megmutatta a képet Vincent Chevalier-nek és fiának, Charles-nak. A műhely rendszeres ügyfele volt Louis Daguerre is, aki a beszámolók szerint másnap értesült Niépce kísérleteiről, majd néhány nappal később levelet írt neki. A nyomat így fontos szerepet játszott abban, hogy a fény segítségével létrehozott képek híre eljusson a burgundiai műhelyből a párizsi szakmai körökbe. A művet kísérő, később keletkezett felirat szerint Niépce az ezredesnek ajándékozta a nyomatot.
A felirat ugyanakkor tévesen ónlemezt említ: a fennmaradt levelezés és a kutatások alapján a kép 1825-ben rézlemezről készült. Niépce csak 1826 tavaszán tért át az ónlemez használatára. A nyomtatás helyét illetően a történeti adatok Dijonra utalnak, ahol 1825 végén Berthaux-Durand litográfiai műhelye működött; a rendelkezésre álló dokumentumok alapján valószínű, hogy itt készültek a korai nyomatok.
A fotográfia feltalálásának történetét sokáig elsősorban Daguerre nevével kapcsolták össze, miközben Niépce elsőbbsége körül már a 19. században is vita folyt. Az 1839-es nyilvános bejelentések idején Niépce korábbi munkái is előkerültek: februárban Londonban olyan tárgyakat mutattak be, amelyeket 1827-ben juttatott el Angliába. Ezek között a fennmaradt beszámolók szerint héliografikus lemezek és nyomatok is voltak, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Niépce szerepe nagyobb figyelmet kapjon. A fotográfia hivatalos bicentenáriumi ünnepségsorozata 2026. szeptember 1-jétől 2027. szeptember 30-ig tart, így az 1826-os és az 1827-es évhez kapcsolódó események egyaránt helyet kapnak benne. A jubileumhoz kapcsolódóan Niépce egyik legismertebb alkotása, a Kilátás a dolgozószobából is visszatér Franciaországba: a világ első, természetből készített fényképeként számon tartott felvételt 2027 tavaszán a chalon-sur-saône-i Musée Nicéphore Niépce mutatja be.
Atelier 41
Paris Photo – Stand D50
2026. november 10–12.
