Amikor a fényképezőgép felfedezte a világot – Utazás a 19. századi fotográfia nyomában az Albertinában

A fotográfia és az utazás kapcsolata szinte egyidős magával a médiummal. Amikor a 19. század közepén a fényképezés egyre szélesebb körben elterjedt, hamar nyilvánvalóvá vált, milyen különleges lehetőségeket kínál a világ dokumentálására. A fényképek pontossága, részletgazdagsága és sokszorosíthatósága alapvetően új módot teremtett a távoli vidékek megismerésére, a fotográfusok pedig fokozatosan átvették azoknak a rajzolóknak és művészeknek a szerepét, akik korábban az expedíciókat kísérve készítettek vizuális beszámolókat. A bécsi Albertina Die Welt im Fokus című kiállítása ennek a folyamatnak a történetét követi végig, összesen 107 fotográfiával és több autokróm vetítésével.

A tárlat Japánba is elvezet Raimund Stillfried von Rathenitz munkáin keresztül. Az osztrák fotográfus 1871-ben Jokohamában nyitotta meg műtermét, amely később Ázsia egyik meghatározó fotóstúdiójává vált. Stillfried történelmi jelentőségű helyszíneket, gyorsan változó városi környezetet és festői tájakat egyaránt fényképezett, munkái pedig a Japánba érkező nyugati utazók körében is keresettek voltak. Különösen nagy méretű tájképei mutatják meg festészeti képzettségéből fakadó különleges kompozíciós érzékét.

A kiállítás ugyanakkor kritikusan szemléli a hatalmas képanyagot. A távoli területekről készült felvételek túlnyomó többségét európai fotográfusok készítették, így óhatatlanul egy nyugati nézőpontot közvetítettek. A fényképezőgép nem egyszerűen rögzítette a világot: kiválasztotta, rendszerezte és értelmezte. Egyes képek tudományos kutatásokat szolgáltak, mások birodalmi terjeszkedést dokumentáltak, megint mások a turisták egzotikum iránti igényeit elégítették ki. Így a fotográfia már történetének korai időszakában részt vett annak meghatározásában, mit és hogyan láthatott Európa a világból.

A század végére azonban alapvetően megváltozott, hogy ki készíthetett utazási fényképeket. A könnyebb kamerák és az egyszerűbben használható fotóanyagok megjelenésével egyre több amatőr kezdett fényképezni. Johann Victor Krämer festő például 1898 és 1900 között Egyiptomban és az akkori Palesztinában utazva egy könnyű Kodak kamerával készített felvételeket, miközben helyi műtermek turistáknak szánt képeit is gyűjtötte. Az amatőrök megjelenésével a hivatalos expedíciós dokumentáció mellett fokozatosan megszületett az a személyesebb utazási fényképezés is, amelynek logikája ma is ismerős számunkra.

Az utazási fotográfia történetének következő fordulópontját a színek megjelenése jelentette. 1907-től az autokróm eljárás már valódi színes fényképek készítését tette lehetővé, és különösen népszerűvé vált a táj- és utazási fotográfiában. Mivel ezek a képek diapozitívok voltak, vetítéseken mutatták be őket: az utazási élmények így már nemcsak albumok lapjain, hanem közösségi eseményeken is megelevenedhettek. Egy 1913-as norvégiai utazás autokrómjai, valamint az Olaszországban és a francia Riviérán készült színes felvételek már meglepően közel állnak ahhoz a személyes, pillanatszerű vizuális nyelvhez, amelyet ma az utazási fényképezés természetes részének tekintünk.

A Die Welt im Fokus így nem egyszerűen régi utazási fényképek látványos válogatása, hanem annak története is, hogyan vált a fotográfia a világ megismerésének egyik legfontosabb eszközévé. Az Albertina saját gyűjteményéből, valamint a Höhere Graphische Bundes-Lehr- und Versuchsanstalt tartós letétként őrzött kollekciójából válogatott tárlat az Alpoktól Egyiptomon és a Szentföldön át Japánig és Indiáig járja be a világot, miközben azt is megmutatja, hogyan tanultunk meg a fényképeken keresztül utazni.