Menü

Elhunyt Ian Berry (1934–2026)

26 • 09 • 17 Punkt Olvasási idő: 5 perc

92 éves korában elhunyt Ian Berry brit fotóriporter, a Magnum Photos tagja, a 20. század második felének egyik jelentős dokumentarista fotográfusa. Berry szeptember 13-án halt meg, hat és fél évtizedes pályafutása során a világ számos politikai és társadalmi konfliktusát, valamint a hétköznapi élet kevésbé látványos, mégis meghatározó pillanatait fényképezte.

Ian Berry 1934. április 4-én született az angliai Prestonban. Pályafutását újságíróként kezdte, de hamar felismerte, hogy nem ezen a területen szeretne dolgozni. Apja vállalkozásában sem akart maradni, ezért fiatalon elhagyta Nagy-Britanniát. 1952-ben, tizenhét éves korában Dél-Afrikába utazott, ahol először egy fotográfus mellett dolgozott. Roger Madden, aki korábban Ansel Adams asszisztense volt, itt tanította meg neki a fényképezés technikai alapjait. Berry rövid idő alatt az amatőr fényképezéstől a professzionális fotóriporteri munkáig jutott.

Dél-Afrikában előbb esküvőket és portrékat fényképezett, majd újságoknak kezdett dolgozni. A Daily Mail, később pedig a Drum magazin munkatársa lett. Utóbbi szerkesztője Tom Hopkinson, a legendás Picture Post korábbi szerkesztője volt, aki felismerte Berry tehetségét. A fotográfus egy olyan időszakban dolgozott az országban, amikor az apartheid rendszer egyre erőszakosabban határozta meg a társadalom mindennapjait.

1960. március 21-én Berry Sharpeville-ben volt, ahol mintegy ötezer–hétezer ember gyűlt össze a rendőrőrs előtt az apartheid rendszer egyik diszkriminatív intézkedése, a kötelező igazolványrendszer ellen tiltakozva. A tüntetés békésen indult, majd a rendőrség tüzet nyitott a tömegre. A hivatalos adatok szerint 69 ember meghalt és 178 megsebesült. Berry volt az egyetlen fotográfus, aki a történteket közvetlenül dokumentálta; képei megmutatták, hogy a tüntetők közül sokan menekülés közben, hátulról kaptak lövéseket. A fényképeket később a bírósági eljárás során bizonyítékként használták.

Berry később így emlékezett vissza a történtekre: „Az embereket egyszerűen lelőtték körülöttem, én pedig lefényképeztem, ahogy lelövik őket.” A Sharpeville-i mészárlás pályájának egyik meghatározó pontja lett, de Berry számára a fotográfia nem kizárólag a konfliktusok dokumentálását jelentette. Több mint hat évtizedes munkássága során Kínában, Kongóban, Csehszlovákiában, Etiópiában, Izraelben, Írországban, Vietnámban és a Szovjetunióban is fényképezett, dokumentálva háborúkat, társadalmi konfliktusokat, éhínséget és politikai változásokat.

0103

Fotó: Ian Berry: London. Brixton. 1981 © Ian Berry/Magnum Photos

1961-ben elhagyta Dél-Afrikát, majd 1962-ben Párizsba költözött. Henri Cartier-Bresson meghívására csatlakozott a Magnum Photoshoz, először társult tagként, 1967-től pedig teljes jogú tagként. Egy 2014-es magyarországi látogatásakor a Kultúrpartnak részletesen elmesélte a felvételének történetét. Cartier-Bresson először nem a kész képeket akarta látni, hanem a kontaktlapokat: azt akarta megtudni, hogyan gondolkodik Berry fényképezés közben. A találkozó végén felvették a Magnumhoz. „Azt szeretné látni, hogy gondolkozol” – mondta neki az iroda vezetője.

1964-ben Berry visszaköltözött Londonba, ahol az Observer Magazine első szerződéses fotográfusa lett. Ettől kezdve rendszeresen dolgozott a világ különböző pontjain, miközben magazinok – többek között az Esquire, a Fortune, a Geo, a Life, a National Geographic, a Paris Match és a Stern – számára is készített képeket.

„A nagyszerű, önmagában is erős fénykép érzelmileg kielégítő, míg egy jó fotóriport elkészítése inkább a professzionalizmusról szól.”

A konfliktusok és politikai események mellett azonban legalább ilyen fontos volt számára a hétköznapi élet fényképezése. Leghíresebb önálló projektje, a The English Robert Frank The Americans című könyvének hatására született. Berry Angliát akarta megmutatni: az embereket otthonaikban, munka közben, szabadidejükben, különböző társadalmi rétegekben. Az 1978-ban megjelent kötethez az Arts Council első, fotográfusnak odaítélt jelentős fotográfiai ösztöndíja is hozzájárult.

Berry ebben a munkában nem kívülről akarta szemlélni az angol társadalmat. Bekopogtatott az emberekhez, és megpróbált bejutni az otthonaikba. A középosztály többnyire örömmel fogadta, a felsőbb osztályok azonban – ahogy egy interjúban ironikusan megjegyezte – gyakran ragaszkodtak hozzá, hogy egy „rohadt ló” is legyen valahol a háttérben. A The English végül nem egyszerű országportré, hanem személyes vizsgálata lett annak, mit jelent angolnak lenni egy változó társadalomban. A könyv előszavában Berry azt írta, hogy Angliában a legkönnyebb fényképezni a világon, mert az emberek alig reagálnak a fotográfus jelenlétére.

Berry pályájának egyik fontos vonása éppen ez a kettősség volt: miközben történelmi jelentőségű konfliktusok tanúja és dokumentálója lett, ugyanazzal a figyelemmel fordult a hétköznapi emberekhez is. A The English mellett olyan jelentős dél-afrikai munkákat készített, amelyek később a Black and Whites: L'Afrique du Sud és a Living Apart című könyvekben jelentek meg. 1996-os Living Apart című kötetének szövegét Desmond Tutu írta.

Pályája későbbi szakaszában is folyamatosan dolgozott. 2020-ban egyik fényképe Bob Dylan Rough and Rowdy Ways című albumának borítójára került, 2023-ban pedig Water címmel jelent meg könyve, amely mintegy tizenöt év vízzel kapcsolatos munkáit foglalta össze: árvizeket, aszályokat, olvadó jeget és a vízhiány következményeit.

Ian Berry 2026. szeptember 13-án, 92 éves korában hunyt el. A Magnum Photos közleménye szerint 65 éves fotográfiai pályafutása nemcsak az ügynökség történetére, hanem a modern fotóriportázs egészére is jelentős hatással volt. Olyan fotográfus volt, aki számára a fénykép egyszerre jelentett tanúságtételt és jelenlétet: ott lenni, amikor valami történik, és képpel megmutatni azt, amit mások talán inkább nem látnának meg.

Jegyzetek