Madonna, Cruise, DiCaprio – A ’80-as és ’90-es évek sztárportréi a Fahey/Klein Galleryben
26 • 10 • 09 Szabó Liliom Olvasási idő: 3 perc
A Fahey/Klein Gallery-ben Herb Ritts, Greg Gorman és Matthew Rolston The School of Los Angeles című közös tárlatának fókuszában a portré áll, a három művész saját látásmódja alapján. Az alkotók az 1970-es évek végén Dél-Kaliforniában vertek gyökeret, majd együtt, de ki-ki a saját módján újragondolta a divat és a portréfotográfia hagyományait. Olyan vizuális nyelvet hoztak létre, amely napjainkban is hatással van arra, hogyan jelenítjük meg a hírnevet, a csillogás utáni vágyat, az identitást és a szépséget. A kiállítás képei online is megtekinthetők.
A The School of Los Angeles elnevezés esetében, amelyet Charlie Churchward, a Vanity Fair és a Vogue korábbi designigazgatója és szerzője álmodott meg, az a kérdés merül fel, hogy ez a közös időszak megérdemli-e, hogy önálló művészeti mozgalomként ismerjük el. Churchward így fogalmazott: „[Ritts, Gorman és Rolston] felemelkedése jelentős változást hozott a hírességek vizuális reprezentációjában.” A portréfotózáshoz mindig is mélyebb művészeti megértésre volt szükség, mint egy puszta önarcképnál. Egy jó portré több egy igazolványképnél, képes az alanyt valami önmagánál nagyobbá alakítani, megerősítve megjelenését és belső világát egyaránt. Számos eszköz áll egy alkotó rendelkezésére, hogy megjelenítsen egy egyént, az öltözettől kezdve a környezeten át egészen a testtartásig és a különfajta gesztusokig. A szóban forgó művészek, Ritts, Gorman és Rolston, elsajátították azt a képességet, hogy képesek legyenek meglátni azt a kép alanyában, amit még ő maguk is csupán remélnek. Pályájuk csúcsán a hírességek kifejezetten azért keresték őket, mert mindegyik fotográfus egyedülálló módon volt képes előhívni belőlük vágyott valójukat.
Herb Ritts képein a testek szoborrá váltak, a hírességek szimbólumokká, a kortárs alakok pedig szinte időtlennek tűnhettek, abban az illúzióban ringatva saját magukat is, hogy fényük nem tompul az évek előrehaladtával. Greg Gorman, ahelyett, hogy távolabbra helyezte volna a hírességeket, közelebb hozta a nézőhöz, olyan portrékkal, amelyeken a sebezhetőség, a humor, a szexualitás egymás mellett kéz a kézben létezett, és intellektuálisan is rétegezetté tette a végső portrét. Matthew Rolston teátrális világításon, jelmezeken, filmszerű színpadi jeleneteken, történelmi utalásokon és a fantáziáján keresztül egyesítette Hollywood, a művészettörténet, a divat és a populáris kultúra egyetemes vizuális jeleit.
Los Angeles pedig több volt, mint ennek a mozgalomnak a helyszíne. Az 1970-es évek végére színészek, zenészek, stylistok, tervezők és képkészítők új generációja élt és dolgozott a városban. Ez a friss és pezsgő légkör gazdag táptalajt kínált az inspirált, kísérletező alkotáshoz. A kiállítás ahelyett, hogy három rendkívüli életművet egymástól elszigetelten tekintene át, Ritts, Gorman és Rolston újragondolását javasolja. A művészet egyik legrégebbi kihívásának, a portrékészítésnek egészen egyedi és formabontó módját választották olyan formában, amelyet azóta is a bukott angyalok városához kötnek.
The School of Los Angeles. Herb Ritts, Greg Gorman, and Matthew Rolston
Fahey/Klein Gallery
2026. október 1. – november 28.
A kiállítás képei ezen a linken online is megtekinthetők.