A vidéki Québecet ábrázoló hetvenes években készült sorozatai (Charlevoix, Beauce, Lotbiniere, Abitibi, Lac St-Jean) az egyedi ember mindenkori, saját miliőjét keresik, majd dokumentálják, sokszor antropológiai igénnyel.
A széllel szemben, az élménytársadalom minden kényelemorientált ragaszkodásával szemben, ezek az emberek a maguk urai. Az eddig megvalósult képanyag rávilágít a szabadság egyfajta értelmezésére, amit kevesen érezhetnek közülünk.
Gyenis Tibor tájban végzett beavatkozásai, kihelyezett tárgyai, geometrikus megfontolások mentén hozták létre a fényképezés során létrejövő képeket, és a felkasírozott fotók hordozóanyagának megfaragása, adott részeinek kimetszése, hasonló formai sajátosságok mentén jött létre.
Zagyvai a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj második évében – hasonlóan az első ösztöndíjas évhez – a helyszínválasztás tekintetében szintén a lokálisra támaszkodott, miközben álomszerű vagy képzeletbeli utazásokat jelenített meg.
Bartis kiszakítja a nézőt a racionális, analitikus gondolkodás kényszeréből, és arra ösztönzi, hogy valamiféle zsigeri, az értelem számára megfogalmazhatatlan, transzcendenciára éhes nézőpontból tekintsen a létre, a saját létezésére.