Idén nyáron a tisztelt utazóközönségnek nem kell Kecskemétnél tovább vonatoznia ahhoz, hogy Belgium, Magyarország, Hollandia vagy akár Franciaország utcáin kószálhasson. A Magyar Fotográfiai Múzeumba lépve Szabó Judit: Összegzés című retrospektív kiállítása nem csak térbeli, de bizonyos értelemben időutazásra is kiváló helyszín: az 1970-es, 80-as évektől napjainkig láthatunk arcokat, hétköznapi jelenetek, utcaképeket számos európai városból.
Jól oldja meg a szinte lehetetlen feladatot a Mai Manó Házban rendezett Mint Te és Én – Fiatal Magyar Fotográfia című kiállítás, nevezetesen azt, hogy úgy mondjon el valamit a közelmúlttal összeérő jelenről és az ebben alkotó fiatal(abb) fotográfus generációról, hogy az ne legyen se közhelyes, se erőltetett.
Gibson fotóin az erotikai és a fény játszanak főszerepet – hol felváltva, hol karöltve. Céljuk a részletekben rejlő szépség megörökítése. A Deichtorhallenben 2023. április 21. és augusztus 20. között megtekinthető tárlat Ralph Gibson: Secret of Light címmel 300 analóg és digitális fénykép segítségével mutatja be az alkotó több mint hat évtizednyi munkásságát.
Lesley Martinnal, az Aperture kiadó kreatív igazgatójával jelent meg egy interjú a LensCulture honlapján, ami azt járja körül, mi áll a fotókönyvek „robbanása” mögött, mit jelent tulajdonképpen az „aranykor”? Emellett pályakezdéséről, valamint saját meglátásairól mesél a fotókönyv-kiadással kapcsolatban, néhány tippet is megosztva a tervezés és kiadás témájában a pályakezdő fotográfusok és az érdeklődők számára.
Halas István közel kétszáz fotójáról írni, szavakba önteni a látványt nemcsak nehéz, hanem egyenesen fájdalmasan szép is egyben, akkor, amikor a portrék alanyait az ember közelről is ismeri vagy valaha ismerte. A kiállítás, a művész 40 évet átfogó remekművekkel teli életművére koncentrál és magában hordozza a művészet és a művész élményekkel teli gazdagságát, amelyet most megoszt velünk, nézőkkel, mindezért kronológiai sorrendbe kell, hogy rendszerezze a kurátor – Izinger Katalin – az anyagot.
Az alkotó, Vasali Katalin is egy a sok nő közül, akinek ez egy feldolgozatlan drámája, aki egyszerre érintett és alkotói szemszögből jeleníti meg azokat az érzéseket és jelenségeket, amelyeket megélt, és amivel az azt követő időszakban találkozott a feldolgozás útján. Ráadásul a meg nem született gyerekeknek csak napjainkban lettek gyász- és emlékhelyei, ahol megemlékezhetnek az elveszett és soha meg nem született gyermekükről.
A bemutatott alkotások túlnyomó többsége az Albertina gyűjteményében található és az 1888-ban alapított iskolából, a Höhere Graphische Bundes-Lehr und Versuchsantaltból kerültek oda tartós letétként. A képanyag eredeti válogatása egyértelműen tükrözi a „Graphische” alapítójaként és három évtizedig igazgatóként tevékenykedő Josef Maria Edernek az ízlését.
A Tomas Opitz és Bea Puskás által életre hívott TOBE Gallery most Juan Brenner fényképeiből rendezett kiállítást Genesis címmel. A Guatemalát és annak fővárosát bemutató fényképsorozat a természetes és épített környezetre, az ott élő emberekre, illetve ezek részleteire koncentrál. A közeli, máskor az egész teret megmutató felvételek Közép-Latin-Amerika kultúráját, vallását, illetve az ezekre egyre erősebben ható globalizáció jelenségét tárják fel. A TOBE Gallery kereskedelmi galériaként számos művésszel tart kapcsolatot, ám Juan Brennerrel folytatott együttműködése részben egy szerencsés véletlennek is köszönhető.
A Tabán emlékezetének megőrzése közös budapesti felelősségünk: ebből a munkából veszi ki részét a Bellibro kiadó Tabán-könyve, amely félig irodalmi és kortörténeti szöveggyűjteményként, félig fotóalbum eleveníti fel az elveszett városrész emlékezetét több mint százötven fotográfiával és korabeli írásokkal, melyek közül 70 fotó a nagyközönség számára eddig ismeretlen volt.
A fotográfia a szex fázisátalakulása volt, a csábítás eszköze, és egy lehetőség arra, hogy az alanyaim életének fontos része maradjak. – írta Goldin 2017-ben, akivel Darryl Pinckney, amerikai regényíró a fotográfus brooklyni otthonában készített interjút, amely az Aperture fotómagazin 239. számában jelent meg 2020-ban. Cikkünkben ezt az interjút szemlézzük.
A 19. század végén egy fiatal dán lelkész (Elliott Crosset Hove) Izland távoli vidékeire utazik, hogy templomot építsen és fotográfiákat készítsen az ott élő közösségről. Ám minél mélyebbre merült az egyre kegyetlenebb tájban és minél hosszabb időt töltött el helyi emberek között, annál inkább eltávolodott céljától, missziójától és a keresztény erkölcsösségtől. Hlynur Pálmason Isten földje című filmje ezt az alászállást követi nyomon.
A brazíliai Salvador de Bahiában élő Cristina de Middelt 2022 elején nevezték ki a Magnum Photos elnökének. De Middel 2017-ben már jelölt volt, majd 2019-ben munkatárs, idén pedig tag, és elsőként a Magnumnál, teljes jogú tagságának első évében egyből elnökké is választották. Ez az első eset a Magnum történetében, hogy egy új tag szinte azonnal lett az elnök.
A Vivian Maier című könyv korábban nem publikált anyagokra és a legújabb tudományos elemzésekre egyszerre támaszkodik, ezáltal új megvilágításba helyezi Maier munkásságát. Az album fontos adalék Maier munkásságának értékeléséhez, egyben a legmaradandóbb, kulcsfontosságú képeinek egykötetes összefoglalója.
Drozdik világába belépve el kell fogadnia a művész saját játékszabályait, és átadnia magát annak, amit a művész a Kaland a technos dystopiumban: Szellemi Kaland című írásának ötödik pontjában így fogalmaz meg: „Kaland: a rétegek feltárása és az újjárendeződő vagy éppen kaotikussá váló jelentések öröme.”
Drozdik Orsolyára egyszerre szokás a magyarországi feminista, posztfeminista, látens feminista vagy implicit feminista művészet megteremtőjeként hivatkozni. A terminológiai kavalkád oka, hogy pályájának 1970-es évekbeli, magyarországi indulásakor az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már a művészeti praxis és az akadémiai közbeszéd szerves részeként létező feminizmus, és általában a társadalmi nemekkel foglalkozó mozgalmak és elméletek a keleti blokk országaiba nem jutottak el.