A szétszóródó világ képei a Mai Manó Házban
Fotóművészekkel való képzeletbeli találkozóra invitálja a látogatót gyűjteményén keresztül Madeleine Millot-Durrenberger, a Mai Manó Házban megrendezett A műgyűjtés szenvedélye című kiállításon.
Ami nem látható – Válogatás Prashant Panjiar című That Which is Unseen albumának képeiből
A That which is Unseen című keménykötésű fotográfiai albuma három évtized munkáját foglalja össze közel százhatvan oldalon. Úgy a riporteri évek munkáit, mint az önfinanszírozott (szerelem)projekteket felvonultató kiadványban Prashant Panjiar érdeklődésének egész spektrumát áttekinthetjük.
A kínai társadalom árnyoldalait mutatja be Wang Bing új művészkönyve, a The Walking Eye
Wang Bing több mint nyolcszáz oldalas kiadványa, a The Walking Eye az alkotó nyolc filmjéből mutat be szekvenciákat. Az album a kínai művész a párizsi Le Balban megrendezett kiállításának katalógusa is, ahol az elmúlt húsz évben készített dokumentumfilmes munkáit videóinstallációkként mutatják be.
Semmi a Nap alatt – Megjelent Geibl Kata: There is Nothing New Under The Sun című fotókönyve
Geibl Kata új könyvének, a Void kiadó gondozásában megjelent There is Nothing New Under The Sunnak minden képét konzisztensen átjárja a napfény. Más sorozatban talán ez fel sem tűnne, mégis, ez az elem – a kiadvány címének tudatában – valahogy lemondóvá, kiábrándulttá, már-már nihilistává teszi e munkát.
Ilyen volt a 2021-es Paris Photo – Helyszíni riport az egyik legrangosabb fotóvásárról
A látogató nem is a kirívó témaválasztásokra vagy legmeglepőbb környezetekből tudósító sorozatokra, hanem sokkal inkább azokra a munkákra kaphatja fel a fejét, amelyek már-már a Paris Photo vásáron különcködve, a fénykép klasszikus mediális megoldásain túllépő, kísérleti(bb) alkotások voltak.
A kószáló képei – Margaret Watkins kiállítása a Mai Manó Házban
A Margaret Watkinsról szóló cikkek, tanulmányok, bejegyzések, sőt, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás falszövege mind kiemelik, hogy a fotográfus a 20. század elején mennyire forradalmi módon írta felül a társadalmi nemi sztereotípiákat és élt olyan életet, amely nemcsak a saját korában, hanem még manapság is egyedinek tűnhet.
Hogyan ne fényképezzünk szellemet? – kritika a Post Mortem című filmről
A film esztétikai hiányosságait több kritika is taglalta már, így most leginkább a fotográfia szempontjából vizsgáljuk az alkotást, másfelől a fotográfia azon szociokulturális vetületeiről is szó esik, amelyekről a Post Mortem világa és cselekménye sajnálatos módon megfeledkezik.
„Csak tudni kell megtalálni benne a rejtőző, titokzatos részleteket.” – Megjelent Robitz Anikó Photographs 2007-2020 című albuma
A 176 oldalas, csupa álló formátumú képet tartalmazó keménytáblás album könyvterve egyszerűségével is „időtlen” hatást nyújt, mellőzi a mostanában népszerű tipográfiai trendeket és design-elemeket.
Festékcsepp a deszkarésben és más absztrakt kicsinységek – Gondolatok Sebestyén Sára Élek című albuma kapcsán
Találó és kifejező homonímia, kötetcímként is adekvát az élek szó. Épp olyan egyszerűséggel fejezi ki a legkomplexebb egyes szám első személyű emberi alaptapasztalatot – én élek –, mint amilyen letisztultak az „absztrakció”, a „konstruktív fotográfia” és az „építészeti minimalizmus” jegyeit hordozó munkák.
Construction – Hámos Gusztáv és Katja Pratschke kiállítása
A Molnár Ani Galéria új kiállítása Katja Pratschke és Hámos Gusztáv munkáit mutatja be, a cím – Construction – nincs magyarra fordítva, talán azért, mert nincs is a szónak olyan magyar megfelelője, mely a lehetséges jelentések mindegyikét egyszerre hordozná, s talán azért is, mert ebben a formában jobban utal a latin eredetre, valamint a főnév és az ige közti és egyéb határátjárások lehetőségeire.
(Az a büntetés, hogy nincs vége) – Nagy Zopán fotográfiáinak margójára
Nagy Zopán költő. Nagy Zopán fotográfus. Nagy Zopán nem csak költő és nem csak fotográfus (sőt nem is grafikus, nem is grafomán, nem is csak festő, arról pedig, hogy zenész, már ne is beszéljünk…), hanem képzőművész.
Új fejezet a magyarországi kamera nélküli fotográfia történetében
A művész saját bevallása szerint alapvető elve, hogy személyes utat járjon be annak vizsgálata során, hogy számára mit is jelent a szín fogalma, s ez egy a festői hozzáállásnál sokkal személyesebb, gyakorlatiasabb kapcsolat.
„Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni.” – Paul Almásy képei a Mai Manó Házban
„Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni. A fotóművész számára az esztétikai minőség számít, a riporter számára a szemantikai minőség.”
“Nem egy fotográfia van, hanem sokfajta” – beszélgetés Clément Chéroux-val, a MoMA új fényképészeti kurátorával
Az Aperture kreatív igazgatója, Lesley A. Martin 2021 januárjában telefonon beszélgetett Chéroux-val a New York-i utcákon bekövetkezett radikális változásokról és az intézményekkel, művészekkel és kurátorokkal szemben támasztott követelményekről.
Válogatás Eötvös Loránd ritkán látott budapesti képeiből és sztereófelvételeiből
Bár nevét hallva, nem egyértelmű az azonnali asszociáció, de Eötvös Loránd több szálon is kötődik a fényképezéshez, melyet anyai nagybátyjának; Rosti Pálnak köszönhetően ismerhetett meg.