A Pictorial Collective kilenc tagja – Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon†, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László – másfél év alatt több ezer kilométert megtéve járta be Magyarországot, Kárpátalját, valamint a Vajdaságot és Erdélyt, hogy megörökítsék a Petőfi utcák életét.
Sorozatom egy focikapukról készült tipológia. Mindig is érdekeltek a tipológiák, de az igazat megvallva sokáig nem értettem őket. Ezért is kezdett el foglalkoztatni egyrészt az, hogy a fotótörténeti hátterükben jobban elmélyedjek, másrészt, hogy hogyan lehet egy tipológiát felépíteni. Olyan motívumot kerestem, ami kellő számban ismétlődik és bizonyos szabályok szerint rendeződik a térben.
A Bronx Documentary Center július 13 – 30. között rendezi meg a hatodik Latin-amerikai Fotófesztivált, amelyen feltörekvő és elismert fotográfusok mutatják be alkotásaikat. A meghívott kiállítók – akik Kolumbiából, Chiléből, Kubából, Mexikóból, Peruból és Venezuelából, illetve Bolíviából érkeztek – igen sokféle, nemritkán érzékeny témákat dolgoznak fel. Fényképeiken az őslakosok jogairól, a fiatalok elvándorlásáról, vagy a helyi kultúrák veszélybe kerüléséről tudósítanak.
A Fotografiska új tárlata a művész 1963 és 2013 között készült képeire koncentrál, mivel ez az öt évtized alapjaiban meghatározta a globális popkultúrát. A szerkesztőségi portréktól a ritka és intim felvételekig számos olyan fényképet láthatunk, amelyekből egy páratlan, illetve történelmileg is igen jelentős képanyagot állítottak össze.
Tiszakeresztúr című fotósorozatom célja olyan fotókönyv létrehozása, mely bemutatja a Kárpátalján élő hátrányos helyzetű réteghez tartozó emberek szoros környezetét, személyes tárgyaikat, életüket és tevékenységeiket. Egyik nap útra keltem és bekopogtattam azok házának ajtaján, akikkel már korábban is találkoztam.
Egy mesterséges intelligencia program segítségével, az interneten fellelhető fényképekből generált az alkotó tájképeket, amelyek különböző természeti elemek szintézisei. Ezek a tájak az interneten fellelhető tengerek, hegyek és sivatagok képeire építenek vizuálisan, és azok uniformizált látványából állnak össze.
A nagy múltú, 1952-ben alapított New York-i székhelyű Aperture Magazine alapítványa, az Aperture Foundation 2005 óta minden évben díjat adományoz egy feltörekvő fiatal alkotónak. Az Aperture Portfolio Prize nyertese idén az 1999-ben született vietnámi fotográfus, Vân-Nhi Nguyễn lett bensőséges, a személyes és a kulturális identitás, valamint a kollektív történelmi emlékezet jelenlegi állapotát vizsgáló, Hanoiban készülő portrésorozatával.
A British Journal of Photography és a Galerie Huit Arles együttműködésében létrejött OpenWalls Arles egy nemzetközi fotográfiai díj, amelynek célja, hogy a feltörekvő és a már befutott fotográfusok legfrissebb és legjobb munkáit bemutassa. Az így létrejövő kiállítás helyszínét a délkelet-franciaországi Arles városa adja, amely az ország egyik legfontosabb történelmi és kulturális központja.
A Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör az első meghívásos aktfotó pályázatot 1982-ben rendezte meg Szentesen, de az 1983-as nyílt Aktfotó Pályázattól kezdve már kétévenként hirdették meg a pályázat kiírását, idén már a 22. alkalommal. A XXII. Szentesi Aktfotó Biennáléra 41 alkotó 243 munkával pályázott, mely anyagból a zsűri 35 szerző alkotását választotta ki a szentesi Tokácsli Galériában megrendezett kiállításra.
Kihirdették Ausztrália egyik legrangosabb, pályázók ezreit vonzó fotográfiai díja, a National Photographic Portrait Prize (NPPP) 2023 nyerteseit. A 30.000 ausztrál dollár készpénzzel és 20.000 ausztrál dollár értékű Canon-felszereléssel járó fődíjat Shea Kirk – az ugyancsak finalista Emma Armstrong-Porterről készített Ruby című tárgyilagos, a személyes identitás kérdéseit a testkép problematikája felől vizsgáló – attributált portréja nyerte.
Három évvel ezelőtt elköltöztem szülőfalumból egy nagyobb városba egyetemen tanulni. A tanulmányaim lezárásának közeledtével nem haladhatok el a tény mellett, hogy ezen fejezet lezárását követően visszatérek oda, ahonnan indultam. Szembesülve azzal, hogy az ott élő emberek egy eléggé zárt közösséget alkotnak, amelyben nem jellemző a művészet elismerése és szakmának való tekintése.
Galyasi Géza Attila szemker címet viselő fotósorozata kifinomult lépések szekvenciája. A védőháló mögött málló vakolat, betört ablakok, időtlen betonlépcsők elhagyott tereit halk magabiztossággal, a természetjáró tisztes – mert tisztességes – távolságot tartó lépésével közelíti Galyasi. Az így feltáruló enteriőrök már nem az egykori szemüvegkeretgyár szomorú emlékei, sokkal inkább egy letisztult belső optika képei.
A Distortions című fotósorozatomban torzító tükörrel készítek portrékat és test-tanulmányokat, reflektálva a közösségi médiában megjelenő digitális képmódosításokra, és az ezzel együtt járó gyakori testképzavarra. A torzító tükör segítségével egyfajta kiszámíthatatlan transzformáció megy végbe. Egy plusz réteg kerül közém és a modell közé, ami a valóságot teljesen elgörbítve, megváltoztatja a test észlelését, és lényegtelenné teszi annak megítélését.
A Beyond Photography a Photo Basel szervezésében létrejövő kezdeményezés, amelynek célja, hogy a fényképezés határait keresse. A különböző megközelítések hozzájárulnak a fotográfia médiumának kiszélesítéséhez, vagyis a ,,fényképen túli” értelmezések beemeléséhez.
Váradi Viktor egy éve dolgozik a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Aranyhomok sorozatán, melyet oldalunkon publikál először. A sorozat kiindulópontja szülőfaluja Csengőd egy 2300 fős lélekszámú kis település az Alföldön, azon belül is a Homokhátságon. A pusztaság mint fotográfiai téma mindig is vonzotta.