Jelentős port kavart a nemzetközi művészeti életben a torontói Art Gallery of Ontario döntése, amellyel elálltak Nan Goldin legújabb alkotásának a megvásárlásától. Az eset rávilágít a magánadományozók és a múzeumi függetlenség közötti feszültségre, a döntést követő felháborodás pedig kurátori lemondásokhoz és egy jelenleg már több mint hétszáz főt számláló tiltakozó nyilatkozathoz vezetett.
A Gagosian londoni Facing West című kiállítása nem egyszerűen Richard Avedon legendás In the American West sorozatának nosztalgikus újrabemutatása, hanem kritikus újraolvasása is annak, mit jelent ma portrét készíteni, nézni és értelmezni. A monumentális nagyításokon a fehér háttér előtt álló arcok nemcsak egy letűnt Amerika lenyomatai, hanem a tekintet hatalmáról, az empátia és a voyeurizmus határáról, valamint a fotográfus felelősségéről szóló kérdések kíméletlen tükrei is.
2026. március 1-ig látogatható az amszterdami Stedelijk Museum nagyszabású kiállítása, az Erwin Olaf – Freedom, mely az első retrospektív tárlat a holland fotográfus és médiaművész két évvel ezelőtti halála óta, amely tisztelgés az életmű előtt, ugyanakkor újraértelmezési kísérletnek is tekinthető. A több évtizedet átívelő anyag nem pusztán az ismert munkákból válogat, hanem arról is teljesebb képet kínál, hogy miként formálta Olaf a fotográfia, a performativitás és a vizuális kultúra közötti határokat.
Mára az analóg technikák használatában, a kézművességre utaló jelekben van egyfajta lázadó fennhang. A művészt nem érdekli, mennyi idő alatt készül el az alkotás, hányféle eszközre van hozzá szükségünk, vagy mennyivel több lépés lesz egy fénykép elkészítése, ha nem a legújabb technikák után megyünk. Miles Aldridge Please Please Please Return to Polaroid című, több mint száz képet számláló, 2023-ban megjelent fotóalbumában nem az újdonságtól való elhatárolódás, hanem az analóg iránti szeretet jelenik meg.
A film az 1943-as varsói gettófelkelés idején készült fényképek történetét mutatja be, amelyeket nem a német megszálló erők, hanem egy civil készített. A példa nélküli felvételek egy sosem látott aspektusát mutatják meg a gettó életének, illetve a felkelés eseményeinek, amelyek szembehelyezkednek az akkori propaganda számára készült film- és fényképfelvételekkel. A lengyel Jan Czarlewski rendezte dokumentumfilm a fényképeket készítő tűzoltó leszármazottjait, szakértőket és kutatókat is megszólaltat, miközben az eredeti fényképeket is bemutatja. A 33 Photos from the Ghetto című HBO Original dokumentumfilm január 27-től látható.
A Sony World Photography Awards (SWPA) január 27-én tette közzé a 2026-os diák- és ifjúsági versenyek tíz-tíz döntősének névsorát. A rangos nemzetközi pályázat idén már 19. alkalommal zajlott, és több mint 430.000 nevezés érkezett rá a világ több mint 200 országából. A két kategória a pályájuk elején járó, kiemelkedő tehetségű fiatal fotográfusokra irányítja a figyelmet.
A pankráció szó hallatán mindenkinek mást dob fel a képzelete: látványos, túljátszott erőszakot, gyerekkori tévés emlékeket, giccses jelmezeket vagy éppen egy „nem igazi” sportot. Ritkábban gondolunk rá összetett vizuális rendszerként, fegyelmezett testi gyakorlatként vagy kollektív történetmesélésként. A Borsos Mátyás és Horesnyi Máté alkotópáros I Hear No Bell című fotósorozata éppen ezekre a vakfoltokra világít rá. A fekete-fehér képek a ringet színpaddá alakítják, ahol a koreografált küzdelmek, a testre írt karakterek és az erőszak performatív gesztusai egy komplex kulturális nyelv részeiként jelennek meg. A sorozat apropóján a két alkotóval a pankráció hazai történetéről, technikai sajátosságairól és arról beszélgettünk, miként válhat egy sokáig félreértett műfaj a kortárs vizuális gondolkodás releváns terepévé.
Looking at LIFE címmel nyílt kiállítás a New York-i Staley-Wise Galleryben a LIFE magazin első száma megjelenésének 90. évfordulója alkalmából. A tárlat a 20. századi amerikai fotográfia egyik legmeghatározóbb médiuma, a LIFE magazin vizuális örökségéből válogat. A 2026. február 21-ig látható tárlat a magazin és az alkotók archívumaiból származó felvételekkel idézi fel azt a korszakot, amikor a LIFE képriportjai milliók számára közvetítették a világ eseményeit: a nagypolitikától és tudományos áttörésektől egészen a mindennapi élet intim pillanataiig.
