Életének 95. évében 2026. június 9-én elhunyt Duane Michals, a huszadik századi és a kortárs fotóművészet egyik nagy hatású megújítója, a konceptuális történetmesélés képviselője. A múlt héten számoltunk be a Punkton legújabb, Fényképek egy láthatatlan valóságról című nagyszabású európai életmű-kiállításáról, amely most, tragikus hirtelenséggel, egy páratlan pálya végső összegzésévé vált.
A négy Hemző-díjas finalista, Bede Kincső, Mohos Márton, Mohos Zsófia és Varga Jennifer egészen eltérő stílusú és szemléletű alkotók. A zsűri közülük választotta ki a 2026-os győztest, Mohos Zsófiát.
Míg a magaskultúra önjelölt elitje évszázadok óta finnyás értetlenséggel figyeli, ahogy huszonkét ember lohol egy labda után, a tömegek – országhatártól és GDP-től függetlenül – újra és újra rituális transzba esnek. A futball-világesemények ugyanis makacs rendszerességgel sajátítják ki a kollektív tudatot: amikor a globális figyelem a képernyőkre tapad, a rendező városok épített terei és fizikai kulisszái egyetlen, szinkronizált agórává változnak. Nem csoda, hogy a fotográfia – a megfigyelés és a pillanat rögzítésének legfőbb médiuma – azonnal ráhangolódott erre a világméretű rítusra. Ez a vizuális gépezet azonban messze túlmutat a puszta sport dokumentáción.
Újabb jelentős konfliktus robbant ki a mesterséges intelligencia és a fotográfia kapcsolatáról: Az Ansel Adams Publishing Rights Trust nyilvánosan bírálta a New York-i Danziger Galleryt, amiért az idei AIPAD Photography Show-n egy ikonikus Ansel Adams képre (Moonrise, Hernandez, New Mexico, 1941) épülő AI-generált munkát állított ki és kínált eladásra. A most elindult vita azonban nemcsak az AI és a fotográfia viszonyáról, hanem a szerzői jog, az örökségkezelés és az „átalakító” művészeti gyakorlat határairól is szól.
Június 18. és 28. között rendezik meg a 25. Fotofestiwalt Łódźban. Az idei jubileumi kiadás központi témája a közös felelősség és az együttélés kérdése, amelyet a fesztivál nemcsak társadalmi, hanem ökológiai és politikai perspektívákból is vizsgál. A nemzetközi program olyan alkotókat vonultat fel, mint Philip Montgomery, Feng Li, Augustin Rebetez vagy Nikita Teryoshin.
Moholy-Nagy László, Alfred Stieglitz, André Kertész, Dorothea Lange és Nadar munkái is szerepelnek abban a nagyszabású fotográfiai adományban, amelyet a Virginia Museum of Fine Arts kapott a Joy of Giving Something alapítványtól. A közel kétezer művet számláló gyűjtemény anyaga a 19. századtól napjainkig ível, és a médium történetének meghatározó alkotóit vonultatja fel.
A modern fotótörténet egyik legradikálisabb és legmonumentálisabb vállalkozását, August Sander A 20. század emberei című életművét mutatja be a Yale University Art Gallery kiállítása. A 2026. június 28-ig látogatható tárlat mélyreható betekintést enged abba a könyörtelen, szociológiai igényű taxonómiába, amellyel a német alkotó hét főcsoportra osztva kísérelte meg feltárni a weimari korszak és a háború által formált nemzet kollektív identitásának törékeny szerkezetét.
Nyolcvankét évvel a normandiai partraszállás után a kollektív emlékezetünkben élő képek nagy része Robert Capa bemozdult, fotólaborban roncsolódott felvételeire vezethető vissza. Phillip Toledano We Are at War című projektje a múlt meghamisításával szembeni alternatívát kínálva az AI segítségével teszi fel a kérdést, hogy vajon a generatív képek képesek-e feltérképezni a történelmi emlékezetünkben található vakfoltokat?
