Kihirdették a LensCulture Critics’ Choice 2026 díjazottjait. A világ 121 országából érkezett pályaművek közül 43 fotográfus munkáját emelte ki a nemzetközi zsűri, amelynek tagjai saját személyes kedvenceiket választották ki a mezőnyből.
A New York állambeli Cooperstownban található Fenimore Art Museum nagyszabású tárlata, a The Linda McCartney Retrospective: From the Light kivételes alkalmat kínál arra, hogy újraértékeljük a 20. század egyik fontos, mégis sokszor árnyékban maradó fotóművészének életművét. Linda McCartney (született Linda Louise Eastman, 1941–1998) munkásságát a közvélemény gyakran hajlamos a popzenei elithez, különösen Paul McCartneyhoz fűződő házasságához kötni. Ez a retrospektív kiállítás azonban rávilágít arra, hogy McCartney nem csupán passzív krónikása, hanem aktív formálója is volt kora képi világának.
A washingtoni National Gallery of Art augusztus 23-ig látogatható, Beneath the Surface: Mining and American Photography című tárlata a bányászat és a fotográfia közel kétszáz éves kapcsolatát vizsgálja. A 100 fotográfus 150 munkáját bemutató kiállítás erős vizuális esszében tárja elénk, hogy miként vált a bányászat a modern amerikai táj és a társadalmi átalakulások karakteres formálójává, miközben a téma mind a mai napig a fotográfia számos területét inspirálja.
Hogyan lett egy tizennégy éves fiú első yosemite-i fényképéből a 20. század egyik legmeghatározóbb fotográfusi életműve? A floridai The Baker Museum Discovering Ansel Adams című kiállítása ritkán látható felvételeken, dokumentumokon és személyes tárgyakon keresztül enged betekintést Ansel Adams pályakezdésébe és alkotói módszereibe.
A fotografikus képalkotás több mint fél évezrede, a 15. század elején jelent meg az európai ábrázoló művészetben. 19. századi megszületésével a művészettörténeti és kultúrtörténeti léptékkel mérve még mindig fiatalnak számító fotográfia máig tartó, termékeny kölcsönhatásba lépett a festészettel. A festészet a kezdetektől hat a fényképezésre, a fotográfia médiuma pedig megkerülhetetlen befolyást gyakorol a festészet bizonyos irányzataira és alkotói stratégiáira. Jelen esszé e kölcsönhatások történeti és szemléleti rétegeit vizsgálja, és elsősorban a fotografikus látásmód jelenlétére, valamint festészeti és fotográfiai megjelenési formákra fókuszál.
Francesca Woodman (1958–1981) életműve a fotótörténet egyik legintenzívebb, enigmatikus és tragikusan rövid fejezete: az alkotó mindössze néhány év alatt olyan vizuális univerzumot hozott létre, amely máig meghatározó referenciapontként szolgál. A Gagosian római galériájának Lately I Find a Sliver of Mirror Is Simply to Slice an Eyelid című kiállítása – amelynek címe Woodman egy 1975–1977 körüli munkájára utal – nem pusztán retrospektív áttekintést kínál, hanem sokkal inkább annak a mély, szerves kapcsolatnak a feltárására vállalkozik, amely az alkotót a szürrealizmus örökségéhez fűzte. A közel ötven, még Woodman életében készült nagyítást bemutató tárlat különös jelentőségét az adja, hogy számos mű most kerül először a nyilvánosság elé, ezáltal új megvilágításba helyezve nemcsak a művész alkotómódszereit, hanem az itáliai kulturális közeghez fűződő viszonyát is.
Pol Kurucz alkotói praxisa a kortárs vizuális kultúra egyik legizgalmasabb határsértése: a francia-magyar származású, jelenleg Los Angelesben alkotó fotóművész és rendező radikálisan dekonstruálja a társadalmi, nemi és esztétikai dogmákat. Munkássága merev elutasítása a fősodorbeli trendek uniformizált vizualitásának; helyette a színházi és díszlettervezői múltból táplálkozó, fokozottan stilizált térelemekből, újraértelmezett archetipikus karakterekből és retro-szürrealista narratívákból épít sajátos vizuális univerzumot, amely gyakran a primer rácsodálkozás tiszta esztétikumát idézi meg.
2026. július 6. és október 4. között rendezik meg a 57. Rencontres d’Arles fotófesztivált, amely több mint fél évszázada a nemzetközi fotográfiai élet egyik legfontosabb találkozóhelye. Az idei, Worlds in View mottó köré szervezett fesztivál egyszerre reflektál társadalmi, politikai és kulturális kérdésekre, miközben teret ad a személyes történeteknek és a fotográfia vizuális nyelvének folyamatos újragondolására.
