Kihirdették a World Nature Photography Awards 2026-os díjazottjait: az idei fődíjat az ausztrál fotográfus, Jono Allen nyerte el egy ritka fehér púpos bálnát és anyját ábrázoló portréval. A nemzetközi mezőnyben magyar sikernek is örülhetünk: Baranyi Réka ezüstérmet szerzett a Behaviour – Invertebrates (Viselkedés – Gerinctelenek) kategóriában.
Nan Goldin ikonikus sorozata, a The Ballad of Sexual Dependency 2026. március 21-ig látható a londoni Gagosian terében. A kiállítás a hetvenes–nyolcvanas évek underground világát feltáró, nyers és személyes képsorozatot emeli ismét reflektorfénybe, amely mára a szubjektív dokumentarizmus meghatározó klasszikusává vált.
Miért végződik annyi klasszikus objektív neve –ar vagy –er hangzásra, a Tessartól az Elmaron át a Planarig? A német optikai ipar 19–20. századi hagyományából kinőtt névadási konvenció idővel nemzetközi ipari nyelvvé vált, amely máig meghatározza az objektívek technikai csengésű márkaneveit.
A Sony World Photography Awards kihirdette a 2026-os Nyílt verseny tíz kategóriájának nyerteseit és döntőseit, elismerve a 2025-ben készült legerősebb önálló képeket. Az Év Nyílt Fotográfusa díjat április 16-án adják át Londonban, a díjazott és a shortlistes munkákból válogatott kiállítás pedig 2026. április 17. és május 4. között lesz látható a Somerset House falai között.
Phillip Toledano legújabb kötete, Another England az AI segítségével épít egy alternatív brit múltat, amely egyszerre ismerős és idegen, valóságosnak és fiktívnek tűnő képekkel szembesíti az olvasót azzal, hogyan változik meg a fotográfia és a történetmesélés szerepe a mesterséges intelligencia korában. Az album az olasz L’Artiere kiadó gondozásában jelent meg. A kiadónak ez a harmadik olyan kötete, amely a mesterséges intelligenciához köthető.
A Benkő Imre-közeli világ – Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállítás 2026. március 14-ig látogatható a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A tárlat Benkő Imre (1943–2025) humanista gyökerű, mégis antropológiai érzékenységű dokumentarista életművéből kínál átfogó válogatást, amely a hétköznapok finom abszurditásán és a társadalmi terek rejtett dinamikáin keresztül rajzolja ki az emberi jelenlét univerzális térképét.
Zaj, mint a forgalom hangja, zsivaj a strandon vagy egy iskola udvarán, a koncert közepén vagy egy bevásárlóközpontban. De mi is az a vizuális zaj, ami tompává teszi a szemlélőt? Hogyan vesszük észre a jó fotót a pixeltengerben, egy képalapú társadalomban?
Erik Kessels As Far as You Can See című kiállítása – amelyet eredetileg a milánói Commerce könyvesboltban rendeztek meg – kibővített formában látható Párizsban. A tárlat a hétköznapi fotográfiáról való kortárs gondolkodás egyik meghatározó alakjának első franciaországi retrospektív bemutatkozása. A kiállítás Kessels fotográfiai kutatásaira épül, és csaknem három évtized szerkesztői tevékenységét sűríti egybe: mintegy száz, „briliánsan amatőr” felvételen keresztül rajzolja ki azt a vizuális univerzumot, amely a naiv fotóművészet sajátos, ironikus és mégis mélyen emberi esszenciáját hordozza.
