2026 márciusában hatvannégy országból érkező, több mint ezer pályázatból választották ki az Aperture Portfolio Prize 2026 öt döntősét, akik munkáikkal a kortárs fotográfia globális és kritikai irányait képviselik.
Tanítható-e az együttérzés képeken keresztül? A vizuális empátia kutatása ma már nemcsak az esztétika, hanem a kognitív tudományok és a művészetterápia egyik kulcskérdése is: azt vizsgálja, miként válik a néző a látottak érzelmi részesévé. A képek nem pusztán ábrázolnak, hanem olyan tapasztalati helyzeteket teremtenek, amelyekben az empátia gyakorlása és fejlesztése is lehetővé válik. De vajon mennyiben automatikus reakció ez, és mennyiben tanulható képesség?
Április 1-től május 17-ig látogatható a Mai Manó Házban Maxim Dondyuk: A felejtés zónájában – Csernobil archívuma című kiállítás. Az 1983-ban született, nemzetközi hírű ukrán fotográfus és vizuális művész eddig öt évet töltött a tiltott zónában, hogy dokumentálja a természet által fokozatosan visszahódított területet, miközben figyelme idővel a házakban, lakásokban és különféle intézményekben hagyott dokumentumokra – negatívtekercsekre, fényképekre, levelekre és képeslapokra – irányult. Dondyuk projektje, a Chornobyl Archive, saját fotográfiáival együtt jelenleg 20 ezer darabot számlál, melyből a budapesti kiállítás is válogat. A tárlat alkalmából beszélgettünk az alkotóval.
A Detroit Publishing Company 1895 és 1924 között, közel harminc éven át a világ egyik legnagyobb képkiadója volt, amely a 20. század első éveire világszerte ismertté vált. A vállalat javarészt technikai újításainak köszönhette sikerét, de jól érzett rá a korban fellendülő piacgazdasági folyamatokra is. A világban tapasztalható változásokat a kiadó maga is alakította, hiszen tömegesen megjelentetett fényképeivel rengeteg ember számára írta felül a fényképekről kialakult elképzeléseket. A mára történelmi jelentőséget nyert gyűjtemény a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található, a hagyaték digitalizált dokumentumai pedig online is szabadon hozzáférhetőek.
Ansel Adams munkásságának egyik legkiemelkedőbb alkotása a Moonrise, Hernandez, New Mexico, amely a mai napig fontos tétele gyűjteményi kiállításoknak, illetve aukcióknak egyaránt. A fekete-fehér fénykép 1941. november 1-jén késő délután, az Egyesült Államokban, Új-Mexikó közelében, az arra futó autóút egyik magaslati pontjáról készült. A felvételen a sötét égbolton felkelő Hold kapja a főszerepet, miközben az alatta alacsonyan úszó felhők, a hegycsúcsok és apró házak, illetve egy temető látható. A felvételre hamar felfigyeltek, később számos nyomat készült róla, amelyek példányai különböző aukciókon döntöttek rekordokat.
2026. április 9-én hirdették ki az idei World Press Photo nyerteseit, akik munkáikkal a kortárs világ legégetőbb kérdéseit; konfliktusokat, társadalmi feszültségeket és a klímaválság hatásait hozzák közel a nézőkhöz.
A fotográfia közel kétszáz éves története a „kivágás” fegyelmezett gesztusáról szólt: a zavaró körülmények, a technikai esetlegességek és a műtermi kellékek száműzéséről a reprezentatív papírkép keretein kívülre. A Néprajzi Múzeum Vágatlanul című időszaki kiállítása radikális nézőpontváltással éppen ezt a vizuális fegyelmet függeszti fel.
2026. április 18. és május 17. között Kiotó ismét felforgatja a turisták idealizált képét a városról, hogy a nemzetközi fotográfia egyik legizgalmasabb kísérleti terepévé váljon. Ugyanis a 14. KYOTOGRAPHIE fesztivál idén radikálisabb, mint valaha: a Lucille Reyboz és Yusuke Nakanishi alapítók által megálmodott tárlatsorozat nem elégszik meg a „szép képek” bemutatásával. A fesztivál idei központi témája, az „EDGE” (Perem/Él), ami ezúttal nem csupán kurátori hívószó, hanem filozófiai állásfoglalás is egyben, amellyel a borotvaélen táncoló valóságot, a társadalmi és pszichológiai peremlétet, valamint a fotográfia médiumának dokumentum és fikció közötti oszcillálását vizsgálja.
