Ki volt Rogi André, miért tartják számon a francia fotótörténet egyik különleges alkotójaként, és hogyan kapcsolódik a magyar fotográfia történetéhez? Hogyan talált vissza Budapestre, születésének 125. évfordulóján? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerstin Stremmellel, a Mai Manó Házban látható, első magyarországi Rogi André-kiállítás társkurátorával.
Az én kezemben a fényképezőgép az eszköz az eltűnő paraszti világ megörökítésére. A Görbeország projektemben azokat a főleg idős embereket keresem, akik a hagyományban élnek – lényüket nem csak fotózás hanem a történetük gyűjtésével is szeretném megőrizni. (…) Látszólag elmúlófélben lévő foglalkozás ez, melyről a végeláthatatlan, kemény munka jut eszünkbe. Ám mégis vannak családok és vidékek, ahol a gazdálkodás nem csak örökség, hanem biztonságot adó megélhetés is.
A világ első fennmaradt fényképét próbálta digitálisan restaurálni a ChatGPT, pontosabban a DALL·E képgenerálója. A Redditen nyilvánosságra hozott kísérletből nem technikatörténeti áttörés, inkább látványos kudarc lett. De vajon valóban kudarcról beszélhetünk? Vagy az eredmény inkább látlelet arról, hogyan képzeljük el a múltat 2025-ben?
Március végén debütált első önálló kiállításával a svájci Photo Elysée-ben a fiatal divatfotográfus, Tyler Mitchell. A Vogue 125 éves tradícióját rúgta fel, amikor 2018-ban, mindössze 23 évesen, első afroamerikai fotográfusként Beyoncéról készített portréja került fel a magazin címlapjára. Hiába a hírnév, Tyler Mitchell Wish This Was Real című tárlata ugyanarról a társadalmilag érzékeny, rendkívüli esztétikai érzékkel megáldott művészről ad tanúságot, aki már a kezdetektől fogva tudta, hogyan nyúljon olyan kényes témákhoz, mint a rasszizmusba ágyazott szépségideál vagy az afroamerikai közösségek láthatósága és kulturális reprezentációja.
A PHotoESPAÑA 2025, a nemzetközi fotográfiai és vizuális művészeti fesztivál idén a Végül is mottóval tér vissza, több mint 100 kiállítással, 360 művésszel, és történetében először kiemelt vendégországgal: Chilével. A rendezvény az emlékezet, identitás, társadalmi igazságosság és kortárs kihívások előtt tiszteleg – Madridtól Barcelonáig, Lisszabontól Budapesten át minden fotóművészetet kedvelő számára.
A C/O Berlin Talent Award 2025 ismét aktuális témákat helyez középpontba: Sheung Yiu (Inter)Faces of Predictions című projektje a kulturális és technológiai arcelemzés kérdéseit vizsgálja, míg Megan Williams teoretikus az arcfelismerés és a képi technológiák etikai, társadalmi vetületeire hívja fel a figyelmet. Az idei díjazottak és shortlistes alkotók munkái a dokumentarizmus új stratégiáira adnak friss válaszokat.
Yves Klein 1960-ban alkotta meg az egyik legismertebb fényképét, amelyen a művész a gravitációt figyelmen kívül hagyva egy ház tetejéről a semmibe ugrik. A felvétel készítésének körülményei Klein 1962-es váratlan halála óta folyamatos találgatások tárgyát képezik.
A családi albumokban megőrzött fényképek sora egy személyes élet emlékeit őrzi, az archívumok képanyaga pedig egész történeti korokat tehet láthatóvá. Vajon mi miatt fonódik össze ilyen szorosan a fénykép és az emlékezés? Az emlékezetőrző funkció képes megmaradni a digitalizáció korában is? Mitől válik egy kép emléktárggyá és milyen helyzet áll elő akkor, ha ezek a körülmények megszűnnek?
