Ruth Orkin fotográfiában úttörő törekvéseit ünnepli a washingtoni National Museum of Women in the Arts (NMWA). A lehetetlent nem ismerő fotográfus Women on the Move című egyéni kiállítása a 20. század második felében élő nők helyzetét mutatja be, az 1950-es évektől egészen az 1970-es évekig terjedő időszakban, amikor is a nők a világtörténelem egy sorsfordító pillanatában új utakat törtek maguknak.
Steve Schapiro életműve a 20. századi amerikai történelem egyik legérzékenyebb vizuális krónikája: egyszerre tanú és résztvevő, aki a nagy események mögött az emberi jelenlét súlyát kereste. A Being Everywhere című kiállítás nem csupán ikonikus képeit idézi fel, hanem azt a morális és esztétikai attitűdöt is, amely fotográfiáját máig elevenné teszi.
2017 nyarán készült az a fotó, amelyen egy kanadai férfi épp a pázsitot nyírja, miközben hatalmas tornádó gyűrűzik a háttérben — a képet azóta is sokan idézik a vizuális történetmesélés és a hétköznapi hősök ikonikus ábrázolása kapcsán. A fotó készítője eredetileg csak a családjának akarta megmutatni a természeti jelenséget, ám a kép az interneten néhány nap alatt világhírű lett.
2026. február 14-én hajnalban, életének 89. évében elhunyt Maurer Dóra, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke.
Jelentős port kavart a nemzetközi művészeti életben a torontói Art Gallery of Ontario döntése, amellyel elálltak Nan Goldin legújabb alkotásának a megvásárlásától. Az eset rávilágít a magánadományozók és a múzeumi függetlenség közötti feszültségre, a döntést követő felháborodás pedig kurátori lemondásokhoz és egy jelenleg már több mint hétszáz főt számláló tiltakozó nyilatkozathoz vezetett.
A Gagosian londoni Facing West című kiállítása nem egyszerűen Richard Avedon legendás In the American West sorozatának nosztalgikus újrabemutatása, hanem kritikus újraolvasása is annak, mit jelent ma portrét készíteni, nézni és értelmezni. A monumentális nagyításokon a fehér háttér előtt álló arcok nemcsak egy letűnt Amerika lenyomatai, hanem a tekintet hatalmáról, az empátia és a voyeurizmus határáról, valamint a fotográfus felelősségéről szóló kérdések kíméletlen tükrei is.
2026. március 1-ig látogatható az amszterdami Stedelijk Museum nagyszabású kiállítása, az Erwin Olaf – Freedom, mely az első retrospektív tárlat a holland fotográfus és médiaművész két évvel ezelőtti halála óta, amely tisztelgés az életmű előtt, ugyanakkor újraértelmezési kísérletnek is tekinthető. A több évtizedet átívelő anyag nem pusztán az ismert munkákból válogat, hanem arról is teljesebb képet kínál, hogy miként formálta Olaf a fotográfia, a performativitás és a vizuális kultúra közötti határokat.
Mára az analóg technikák használatában, a kézművességre utaló jelekben van egyfajta lázadó fennhang. A művészt nem érdekli, mennyi idő alatt készül el az alkotás, hányféle eszközre van hozzá szükségünk, vagy mennyivel több lépés lesz egy fénykép elkészítése, ha nem a legújabb technikák után megyünk. Miles Aldridge Please Please Please Return to Polaroid című, több mint száz képet számláló, 2023-ban megjelent fotóalbumában nem az újdonságtól való elhatárolódás, hanem az analóg iránti szeretet jelenik meg.
