A Library of Congress online gyűjteményében meglepően gazdag anyag található Magyarországról: ritka, sokszor alig ismert fotográfiák őrzik a 19–20. század fordulójának mindennapjait, városképeit és társadalmi rétegeit.
Amikor 1906. április 18-án, hajnali 5 óra 12 perckor a Szent András-törésvonal mentén rengeni kezdett a föld, San Francisco lakói valóságos világvégével szembesültek. A nagyjából 7,9-es magnitúdójú földrengés ugyan alig egy percig tartott, de az azt követő háromnapos tűzvész szinte teljesen eltörölte a föld színéről a nyugati parti metropoliszt. A romok és a lángok között mindeközben egy különös figura járta az utcákat Kodak kamerájával; a berlini születésű pályaelhagyó klasszika-filológus, aki ekkor már a város keresett műtermi fotográfusának számított. Az 1906-os katasztrófa 120. évfordulóján Arnold Genthe (1869–1942) San Franciscó-i sorozatára mint a modern vizuális emlékezet meghatározó mérföldköveként tekintünk; ám a fotográfus hamarosan a piktorializmus elkötelezett alkotójává vált.
A Budapest Fotófesztivál szervezői idén is bemutatják a feltörekvő, fiatal hazai fotográfusokat felvonultató FRESH MEAT 2026 című kiállítást, amely a fiatal alkotók legfrissebb, kísérletező és személyes hangvételű munkáira fókuszál. A kiállítás 2026. április 13. és május 1. között látogatható a Szerkesztőség Galériában.
A Centre photographique Rouen Normandie új kiállítása, a METAMORPHOSIS, hat fiatal európai fotográfus munkáin vizsgálja az átalakulás fogalmát, biológiai, társadalmi és mitológiai értelemben egyaránt. A FUTURES európai fotográfiai platform támogatásával megvalósuló tárlat 2026. május 9-ig látogatható Franciaországban.
2026 márciusában hatvannégy országból érkező, több mint ezer pályázatból választották ki az Aperture Portfolio Prize 2026 öt döntősét, akik munkáikkal a kortárs fotográfia globális és kritikai irányait képviselik.
Tanítható-e az együttérzés képeken keresztül? A vizuális empátia kutatása ma már nemcsak az esztétika, hanem a kognitív tudományok és a művészetterápia egyik kulcskérdése is: azt vizsgálja, miként válik a néző a látottak érzelmi részesévé. A képek nem pusztán ábrázolnak, hanem olyan tapasztalati helyzeteket teremtenek, amelyekben az empátia gyakorlása és fejlesztése is lehetővé válik. De vajon mennyiben automatikus reakció ez, és mennyiben tanulható képesség?
Április 1-től május 17-ig látogatható a Mai Manó Házban Maxim Dondyuk: A felejtés zónájában – Csernobil archívuma című kiállítás. Az 1983-ban született, nemzetközi hírű ukrán fotográfus és vizuális művész eddig öt évet töltött a tiltott zónában, hogy dokumentálja a természet által fokozatosan visszahódított területet, miközben figyelme idővel a házakban, lakásokban és különféle intézményekben hagyott dokumentumokra – negatívtekercsekre, fényképekre, levelekre és képeslapokra – irányult. Dondyuk projektje, a Chornobyl Archive, saját fotográfiáival együtt jelenleg 20 ezer darabot számlál, melyből a budapesti kiállítás is válogat. A tárlat alkalmából beszélgettünk az alkotóval.
A Detroit Publishing Company 1895 és 1924 között, közel harminc éven át a világ egyik legnagyobb képkiadója volt, amely a 20. század első éveire világszerte ismertté vált. A vállalat javarészt technikai újításainak köszönhette sikerét, de jól érzett rá a korban fellendülő piacgazdasági folyamatokra is. A világban tapasztalható változásokat a kiadó maga is alakította, hiszen tömegesen megjelentetett fényképeivel rengeteg ember számára írta felül a fényképekről kialakult elképzeléseket. A mára történelmi jelentőséget nyert gyűjtemény a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található, a hagyaték digitalizált dokumentumai pedig online is szabadon hozzáférhetőek.
