A Face Value: Celebrity Press Photography címet viselő, a Chanel cég által szponzorált MoMA-kiállítás tematikája összecseng a francia luxusmárka világával, hiszen a múzeum archívumából ezúttal az előző évszázad tündöklő sztárjainak portréit mutatják be. A kiállítás azonban több mint makulátlanul beállított felvételek és címlapfotók gyűjteménye: emberként ábrázolja a sokszor elérhetetlennek tűnő karaktereket.
A brooklyni Center for Art and Advocacy galériájában látható Gordon Parks (1912– 2006) és Beverly Price (1984) képeinek közös tárlata új szemszögből tekint a gyermeki ártatlanság időtlen szépségeire és kihívásaira.
Az Albertina Museum Dance Images című tematikus kiállítása a táncművészet köré szerveződik. A múzeum saját gyűjteményéből válogatott fotográfiák az 1860-as évek balett-táncosairól készült portréktól az 1920–1930-as évek avantgárd felvételeiig azt mutatják meg, miként vált az expresszió, a ritmus és a mozgás a fotográfia egyik legizgalmasabb témájává. A tárlat nagy hangsúlyt fektet a század eleji bécsi táncéletet bemutató felvételekre, amelyekben a művész közeg a táncot önálló modern művészeti formaként értelmezhette újra. A kiállítás a táncolás sokféleségét is felmutatja, a balett és a néptánc műfajain keresztül azok közösségalkotó szerepéig. A tárlat a bécsi Albertina Modernben tekinthető meg június 7-ig.
Május 14-én vette kezdetét az egyik legfontosabb lengyel fotográfiai fesztivál, a Krakkói Fotóhónap, amely idén ünnepli jubileumi, huszadik évfordulóját. Az idei fesztivál aktuális témákat helyez előtérbe, a bemutatkozó művészek és alkotásaik kortárs politikai és társadalmi jelenségekre reflektálnak, miközben – a rendezvény hagyományaihoz híven – továbbra is kiemelt figyelmet fordítanak a pályakezdő alkotókra. A szervezők különböző helyszíneken workshopok, beszélgetések és találkozók segítségével teremtenek lehetőséget a fiatal művészek számára a tapasztalatcserére, valamint arra, hogy a képekkel való kísérletezést és alkotói gyakorlataikat új perspektívákból értelmezhessék újra. A 23. Krakkói Fotóhónap kiállításai és programjai július 14-ig látogathatók a lengyel fővárosban.
Az idei hat ösztöndíjas projektjeiben nem csupán egy generáció esztétikai preferenciái tükröződnek, hanem az a tudatos művészi küzdelem is, amellyel a képalkotó megpróbálja visszahódítani a befogadó figyelmét a kortárs vizuális zaj korszakában. Az alábbiakban bemutatjuk azt a hat alkotót, akiknek neve és látásmódja korábbi projektjeik révén már ismerősen csenghet a szakmai közönség számára.
Mára a londoni Oxford Street hatalmas luxus üzleteivel a világ egyik leghíresebb bevásárlóutcájává vált. Mégis 2019-ig egy eldugott részén, egy emeleti kis üzletben több mint hat évtizeden át a Sharkey család gyufásdoboz méretű portrékat kínált, amelyeket ígéretükhöz híven akár kevesebb mint tíz perc alatt nyomtattak ki. Kamerájuk előtt számos híresség pózolt hétköznapi egyszerűséggel; az évekig nagy becsben tartott képeket a stúdió bezárását követően most a Phaidon kiadásában megjelent Passport Photo Service albumban mi is megcsodálhatjuk.
A Punkton – reagálva az AI egyre nagyobb térnyerésére – rendszeresen foglalkozunk a mesterséges intelligencia és a fotográfia kérdéseivel. Ennek részeként indítottunk el egy új cikksorozatot, amelynek első két részében öt-öt ingyenes AI képgeneráló programot teszteltünk. A tesztekben törekedtünk rá, hogy a szoftvereknek megadott parancsok mindig azonosak legyen és sok szempontból vizsgálható eredményt adjanak. Ezenfelül a teszteket olyan promptokkal végeztük, amelyekben hazai, illetve fotótörténeti vonatkozás is szerepel, így André Kertész vizuális stílusában készítettünk tesztképeket. Most újabb öt programot vizsgálunk meg, ezúttal Brassaï, eredeti nevén ifj. Halász Gyula fotográfus vizuális stílusában készítettünk képeket különféle generatív programokkal.
Catherine Opie több mint három évtizede meghatározó alakja a kortárs fotográfiának. A londoni National Portrait Gallery új kiállítása pályaképként is olvasható, miközben kritikai párbeszédet kezdeményez az identitás, a közösség és a nemzeti kánon viszonyáról. A tárlat azonban túlmutat a hagyományos retrospektív logikán: Opie munkáin keresztül azt vizsgálja, miként válik a portré a reprezentáció társadalmi és politikai eszközévé. Az amerikai művész első nagyszabású brit múzeumi bemutatkozása így nemcsak életművének fontos állomásait tárja fel, hanem azt is megmutatja, hogyan formálhatja a portréfotográfia a kollektív identitásról folytatott diskurzust.
