„Én mindig André Kertész munkáiból merítettem inspirációt” – Válogatás Arthur Tress szürreális sorozataiból

Az 1940. november 24-én Brooklynban született Arthur Tress 12 évesen Coney Island romos épületeiről, és az ott fellépő cirkuszi mutatványosokról készítette első képeit a szüleitől kapott fényképezőgépével. Felsőfokú tanulmányait a Bard College-on végezte, ahol művészetet és művészettörténetet, valamint világkultúrát és filozófiát is tanult. Később, öt évig tartó utazásai során, főleg Ázsiában és Afrikában kezdett el érdeklődni a néprajzi fényképezés iránt, amely végül első szakmai megbízatásához vezette: az amerikai kormány hivatalos fotográfusaként az Appalachia régió veszélyeztetett kultúráját örökítette meg. Látva a vállalati erőforrások kitermelésének pusztító eredményeit, Tress fényképeivel hívta fel a figyelmet a környezettudatosságra és a környezetszennyezés gazdasági, valamint egészségügyi hatásaira. Első önálló kiállítását ezekből a képekből Appalachia-People and Places címmel a Smithsonian Intézetben és a Sierra Galériában rendezték meg.

Művészeti tanulmányai befejeztével egy ideig Párizsban élt, majd 1964-ben San Franciscóba költözött, ahol eleinte főleg politikai témájú sajtóképeket készített, de ezen a nyáron a város történelmi jelentőségű kulturális eseményeknek is otthont adott. Itt volt a 28. Republikánus Nemzeti Találkozó és a Beatles első, észak-amerikai turnéjának kezdőállomása. Az ekkor készült képek eredménye lett a Prestel gondozásában megjelent San Francisco 1964 című album, mely 64 fekete-fehér fényképén az abszurd keveredik a realitással. Emellett Tress legismertebb munkái közé tartoznak a férfiakról készített allegorikus aktképei, valamint a gyerekek rémálmait ábrázoló, Dream Collector (Álomgyűjtő) című fotósorozata, melyen a hatvanas évek végétől egészen a hetvenes évek elejéig dolgozott.
A sorozat koncepciója abból a tényből indul ki, hogy mindenkinek van legalább egy gyermekkori rémálma, amelyet egész életében nem felejt el. A szürreális sorozat minden képe egy-egy gyermekkori rémálmot mutat be. Tress a környék iskoláiban, az utcákon és a játszótereken kérdezte meg a gyerekeket arról, hogy mit álmodnak, és ezeket a víziókat – a gyerekek félelmeit és reményeit – a fotográfia eszközeivel teremtette meg. Tress és gyerekmodelljei közösen találták ki, hogyan lehetne az álmokat vizuális formában a lehető legkifejezőbben megjeleníteni.