Emlékkiállítás nyílt a 10 éve elhunyt Kerekes Gábor legismertebb képeiből

10 évvel ezelőtt, 2014. április 16-án hunyt el Kerekes Gábor (1945–2014) fotóművész. Halálának 10. évfordulóján az Artphoto Galériában nyílt kiállítással emlékeznek meg a magyar fotográfia történetének kiemelkedő személyiségéről. Az életmű legjelentősebb darabjait bemutató tárlat – mely a Kerekes hagyatékát őrző és gondozó KG Archívummal közös együttműködésben valósult meg – az alkotó különböző korszakaira és az őt foglalkoztató témákra fókuszál.

Kerekes az 1970-es években még a külvárosokban talált elhagyatott épületeket, belső tereket fényképezte, majd a kilencvenes évektől már kiterjedt sorozatokban gondolkodott, melynek megvalósításához többféle technikát is használt. A camera obscurával és más archaikus eljárásokkal vagy éppen a nagy síkfilmes, maga építette fényképezőgéppel készített képeivel saját vizuális stílust és iskolát teremtett.

„(...) Kerekes Gábor számára a fényképezés végérvényesen a megismerés médiumává vált. Képeit tekintve enciklopédikus rendetlenségben hevernek itt a mikro- és makrokozmosz elemei. Azaz részecskék robbanása, Perseida-meteoritok hullása, elektrotechnikai stúdiumok berendezései, kémiai lépcső, önmagába záródó alkimista lombikszerelvény, mint a modern tudomány erődjének allegóriája, formalinban őrzött, kimetszett, személytelen emberi alkatrészek, mind-mind egyszerre mutatják a megfigyelés, vizsgálás, mindent megismerni akarás heroizmusát és szédítő lehetetlenségét, a múlt század fordulójára oly jellemző tudományos technikai világ eufóriáját és az ebből kiábránduló századvégi fenyegetettséget. Máshol a tudás rendszertani önkényessége fölötti aggodalom érződik keveredni a gyűjtés, tárolás, demonstrálás szisztémájának groteszkségével.”

– írta korábban Barta Zsolt Péter, az Artphoto Galériában látható KG Ikonok – emlékkiállítás Kerekes Gábor legismertebb képeiből című tárlat kurátora, aki szerint Kerekes Gábor művészetének értelmezését akár Wilhelm Worringer alábbi gondolataival is jellemezhetjük: „A valóság kaotikusságából indul ki, s nem a természetesség rendezett kozmoszából. Szellemi kifejezésmódjának jelszava nem a szép, megtisztult természet, hanem a rejtélyesen belénk hatoló, artikulátlan valóság, mely sohasem veszti el a kísértetiesség fenyegető vonását."