Hogyan ne fényképezzünk fekete kutyát? – Egy New Yorkban talált családi fotóalbum képei

Erik Kessels a talált fotográfia meghatározó alakja. A „talált fotográfia" műfajának lényege annyit jelent, hogy az alkotó a legtöbb projektjéhez új fényképek készítése helyett a koncepciójának megfelelő, de már meglévő – többnyire mások által készített – fotográfiákat helyez új kontextusba. Kessels a 2000-es években fedezte fel, hogy humoros és különös emberi sorsok hevernek a lomtalanításkor kidobott vagy az ócskásoknál, bolhapiacok mélyén megbújó, fillérekért árult, elfeledett családi albumokban. Ezeket a fotókat kezdte el szenvedélyesen gyűjteni, újraértelmezni és bemutatni. A talált képek publikálásával azzal szembesíti a nézőt, hogy a családi fényképalbumok kidobásával milyen értékeket hagyunk veszendőbe, és milyen érdekes történetek maradnak rejtve előttünk, ha mostohán kezelünk egy hagyatékot. Kessels saját magát egyfajta vizuális régészként értelmezi, akinek a feladata felszínre hozni rejtőzködő, de értékes amatőr képeket, felfedezni a történetet mögöttük, és új kontextusba helyezni őket.

Az itt bemutatott képek egy New Yorkban talált albumból származó sorozat darabjai. A család a fényképezés egyik legnagyobb kihívásával küzdött; azzal, hogy miként lehet jól lefényképezni egy fekete kutyát egy olyan Polaroid kamerával, amely teljesen alkalmatlan a nyári napnál csak egy kicsit is sötétebb fényviszonyok közötti fényképezésre. A kutya a legtöbb fotón szinte felismerhetetlen, csak egy sötét foltként jelenik meg, ám az egyik utolsó felvételen véletlenül túlexponálták a képet, ezért láthatóak végre az állat vonásai.

A sorozat képei az In Almost Every Picture című könyvsorozat egyik kötetében is helyet kaptak, ahol így írt Kessels:

Kessels Történetmesélés az amatőr képek nyelvén című előadása – magyar felirattal – ezen a linken érhető el.