A Hová lettek a madarak? című album nyerte el az URBAN Photo Awards legjobb könyvének járó fődíját

„Nicolas St-Pierre munkája egy mesteri és találékony fotografikus nyelven előadott intellektuális fantázia. Jól fotografált, szépen megkomponált képek, kifogástalan utómunkával.” – fogalmazott Francesco Cito, az URBAN Photo Awards zsűrijének elnöke, aki a legjobb könyvnek járó fődíjat Nicolas St-Pierre kanadai fotográfus számára Where Have The Birds Gone? (Hová lettek a madarak?) című kötetéért adta át.

Nicolas St-Pierre (szül. 1974) kanadai fényképész első fényképezőgépét, egy szovjet gyártású Zenitet egy olasz barátjától kapta mintegy 30 évvel ezelőtt. St-Pierre végzettségét tekintve ügyvéd, egykor a La Presse riportere volt, és jelenleg diplomataként dolgozik, ám emellett szabadideje nagy részét a szakmai és magánútjain látott helyek és emberek fényképezésével tölti. Műfajilag a dokumentarista fényképezés és az utcai fotográfia áll hozzá a legközelebb, és fő törekvése, hogy megragadja a tünékeny pillanatot, felmutassa a hétköznapokban rejlő rendkívüliséget, és rábírja a nézőket arra, hogy friss szemmel tekintsenek a világra. Fotóinak többségét rejtélyesség járja át, amely a megoldást hiába fürkésző szemlélőt felkavaró érzésekkel tölti el.

A Where Have The Birds Gone? (Hová lettek a madarak?) című díjnyertes könyvének előszavában így írt a fotográfus:

„ A Japánban töltött négy évem alatt (2015–19) rengeteg időt fordítottam Tokió bebarangolására, az utcák és közök felfedezésére. És szinte minden nap ráakadtam valamire, amitől lefagytam utam során: egy váratlan dologra, ami kirívott a környezetéből, s aminek jelenléte némán rám kiáltott. Egy madár sincs a villanydrótok szövevényes hálóján; egy kisfiút mintha bekebelezne egy hatalmas szikla; egy arc nélküli mozdonyvezető…
Dacára a sok időnek és energiának, amit a japán nyelvre és a kultúra megismerésére áldoztam, sosem tudtam teljesen levetkőzni az érzést, hogy idegen földre vetődtem. A Where Have the Birds Gone? című kötetben összegyűjtött fényképek arra tett kísérleteim, hogy megragadjam azt a Japánban tartózkodásom alatt kísértő idegenérzést és izgágaságot, amely mindenkinek ismerős, aki járt már az országban.
Szeretném kifejezni hálámat David Allan Harvey, volt Magnum-fotográfusnak, aki ráébresztett arra, hogy