A fénykép, amely megváltoztatta az életemet – Új kiadvány jelent meg a fotó szemléletformáló hatásáról

Megváltoztathat egy életutat egyetlen fotó? Mi kell ahhoz, hogy egy kép örökre az emlékezetünkbe égjen úgy, hogy bárhol, bármikor fel tudjuk idézni? Miben rejlik a kép punctuma? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben az Art Cinema új kiadványának, a The Photograph That Changed My Life lapozgatása közben.

Zelda Cheatle az elmúlt évtizedekben fotográfiával foglalkozott: hol alkotóként, hol kiadóként – a Zelda Cheatle Press monográfiákat adott ki kortárs brit művészekről és fotográfusokról –, hol galériásként vagy kurátorként. Kezdetben a The Photographers' Gallery-nél dolgozott, majd 1989-ben megnyitotta saját galériáját, ahol 2005-ig számos nemzetközileg elismert fotográfus munkáját láthatta a közönség. Az ismert művészek mellett fiatal, feltörekvő fotográfusok is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.

Cheatle több mint 50 fotográfust, zenészt, filmest és műgyűjtőt kért fel arra, hogy válasszanak ki egy-egy fényképet, amely rendkívüli hatást gyakorolt rájuk, majd röviden indokolják is meg választásukat. Ebből született a The Photograph That Changed My Life című könyv, mely közelebb hozza az olvasóhoz a műveket és művészeket egyaránt, bemutatja, hogy mekkora ereje, szemléletformáló hatása lehet egy-egy képnek.

Arthur Tress választása

Mivel a könyv egyéni történeteket mutat be, kedvünk szerint szemezgethetünk a különböző képekből és a hozzájuk tartozó sztorikból. Kiválaszthatjuk egy-egy általunk kedvelt válaszadó nevét a lapok szélén végigvonuló névsorból, hogy megtudjuk mire esett a választása, de akár fordíthatunk is a dolgon: a kiadvány végén található indexben belefuthatunk egy-egy olyan fotóba, ami akár a mi életünkben is meghatározó lehet.

A könyv bővelkedik az érdekfeszítő sztorikban, a japán Takashi Arai Shōmei Tōmatsu egyik fotójához nyúl vissza. A megosztott leírásból kibontakozik egy karóra története, melyet Nagaszakiban, az atombomba ledobása után találtak, és amelynek mutatói 11:02-nél álltak meg, a bomba felrobbanásának pontos időpontjában. Erről az óráról készült Tōmatsu híres képe, amely mellé Arai saját, ugyanarról a tárgyról készült dagerrotípiáját teszi. A történetben viszont van egy csavar: mikroszkópon keresztül láthatóvá vált, hogy a képen látható mutatókat finom ecsettel rajzolták.

Joy Gregory választása

A kiadvány többet is kínál, mint egy-egy ismert személy kedvenc képének bemutatása, többek között arra is rámutat, hogy egyetlen kép hatása – mintegy pillangóeffektusként – generációkon átívelő lehet.

Ez világossá válik, amikor Nan Goldin ’80-as évekbeli sorozatának, A szexuális függőség balladájának egy darabját látjuk egy fiatal fotográfusnő választásaként: Megan Winstone, a feminista punk, így idézi fel Goldin képével való találkozását:

De hogyan indult Nan Goldin karrierje? Erre is választ kapunk, magától a fotográfusnőtől: 19 éves volt, és az esti iskolában, ahova járt, az egyik tanára megmutatta neki Larry Clark képeit. Ezek közt volt az egyik olyan, amely az oklahomai drogfogyasztók egy csoportjával való életéről szólt. Ez az élmény megvilágosodásként hatott Goldinra, megerősítést adott neki, hogy komolyan vegye a saját munkáit, és merjen az életét bemutató könyveket is kiadni. Az azóta ikonikussá vált A szexuális függőség balladája tehát soha nem született volna meg enélkül a találkozás nélkül.

A The Photograph That Changed My Life ajánlható könnyed olvasmányként azok számára, akik egy-egy érdekes történetre, vagy kedvencük kedvencére kíváncsiak, szolgálhat bátorításként egy induló karrierben, de ösztönözhet a fotográfia mélyebb összefüggéseinek kutatására is. Egy biztos: elolvasása után, mindenki felteheti magának a kérdést: az én életemet melyik kép változtatta meg?

Alex Prager választása