Menü

Határok nélküli szürrealizmus a Tate Modernben

22 • 06 • 13Gyöngyösi Eszter

2022 február végén nagyszabású szürrealista kiállítás nyílt a Tate Modernben Surrealism Beyond Borders címmel. A Tate és a New York-i Metropolitan Museum of Art kurátorai által végzett széleskörű kutatáson alapuló tárlat hatvan év és ötven ország műveiből válogat, hogy megmutassa, hogyan inspirálta és egyesítette a szürrealizmus a művészeket világszerte. A képzőművészet különböző ágaiból merítő, több, mint 150 művet felvonultató kiállítás kiemelt figyelmet szentel a fotográfiának.

A szürrealizmus az 1920-as évek Párizsában született és a realitáson túli, a tudattalan és az irracionális uralmát hirdette. Mivel a szürrealisták a gondolatok szabad asszociációs folyamára és az emberi észlelés alaposabb megismerésére helyezték a hangsúlyt, a fotográfia remek médiumnak bizonyult a mindennapi életben felbukkanó, a megszokottól eltérő, furcsa vagy hátborzongató dolgok megörökítésére. Bár olykor költői vagy humoros alkotások is születtek (gondoljunk csak Salvador Dalí repülő macskáira), a művészek a politikai, társadalmi és személyes szabadságért folytatott küzdelem eszközét is látták a mozgalomban.

0103

Fotó: Claude Cahun: Self Portrait (Reflected image in mirror, checked jacket) 1928. Courtesy of Jersey Heritage Collections

0103

Fotó: Dora Maar: Untitled (Sphinx-Hôtel) 1935. Tate. © Estate of Dora Maar / DACS 2022, All Rights Reserved

0103

Fotó: Toshiko Okanoue: The Call 1953. Wilson Centre for Photography

0103

Fotó: Kaveh Golestan: Untitled, from Az Div o Dad series 1976 (c)Kaveh Golestan Estate, Courtesy Archaeology of the Final Decade

Ahogy Carine Harmand, a kiállítás egyik kurátora rávilágít: legtöbbünk fejében egy néhány francia művészből álló szűk csoport jelenik meg, ha a szürrealistákra gondolunk. A valóság azonban az, hogy André Breton Szürrealista kiáltványában megfogalmazott gondolatairól a világ különböző pontjain más művészek, írók, értelmiségiek azonos időben hasonlóan gondolkodtak, így a szürrealizmus sokkal inkább egy egész világra kiterjedő hálózatnak tekinthető.

Japánban például rengeteg olyan amatőr fotóklub alakult ki, amely élénk érdeklődést mutatott a mozgalom iránt, de az állami cenzúra olyan erős volt, hogy az 1930-as évek végén a kormány sokat feloszlatott közülük, több művészt pedig börtönbe zártak. Bár a fotóklubok neveiből el kellett távolítani a „szürrealista” szót, a mozgalomnak továbbra is nagy hatása volt.

0103

Fotó: Lee Miller: The Cloud Factory, Assyut, Egypt 1939. Printed 2007. Tate. Purchased with funds provided by the Photography Acquisitions Committee 2021 and Elizabeth and William Kahane (Tate Americas Foundation) 2021 © Lee Miller archives

Közülük talán Lee Miller a legismertebb, bár érdemes megjegyeznünk, hogy inkább dokumentarista fotográfusként lett híres, mintsem szürrealistaként. Ennek ellenére ő az egyik, akinek a nevéhez köthető a szolarizáció feltalálása, amely pont a kiszámíthatatlansága és a véletlen nagy szerepe miatt vált a szürrealisták által előszeretettel alkalmazott technikává.

Dora Maar párizsi Sphinx Hotelről készült fotója remekül bemutatja, hogy egy hétköznapi szituáció hogyan válik hátborzongatóvá. A fotográfus alulról, az utcáról néz fel az épületre, melynek minden ablakában emberek zsúfolódnak össze, az viszont, hogy mi tartja őket ennyire lázban, nem látszik. Ettől válik nyomasztóvá, álomszerűvé egy mindennapi jelenet.

0103

Fotó: Kati Horna: Untitled from Ode to Necrophilia, Mexico City 1962 (Leonora Carrington) 1962. Purchased with funds provided by the Photography Acquisitions Committee 2022 © Kati Horna Estate. Courtesy Michael Hoppen Gallery

0103

Fotó: Lee Miller: Portrait of Space, Al Bulyaweb, Near Siwa, Egypt 1937 printed 1999. Tate. Purchased with funds provided by the Photography Acquisitions Committee 2021 and Elizabeth and William Kahane (Tate Americas Foundation) 2021 © Lee Miller archives

Toshiko Okanoue az 1940-es, ’50-es években alkotott. Főként a szigetország amerikai megszállása után hátrahagyott magazinok kivágott képeiből készített kollázsokat, amiken keresztül a háború utáni tapasztalatait közvetítette. Leginkább a japán kultúra nyugatiasodására, illetve a nők új, politikai és társadalmi jogaira tett utalásokat, amelyek akkoriban éppen csak kialakulóban voltak Japánban.

Nem Okanoue az egyetlen női képviselője a szürrealista fotográfiának a kiállításon, hiszen az amerikai Lee Miller, a francia Dora Maar és a magyar származású Kati Horna képeit is láthatja a közönség.

0103

Fotó: Kati Horna: Untitled from Woman with Masks (Series) Mexico 1962 Purchased with funds provided by the Photography Acquisitions Committee 2022 © Kati Horna Estate. Courtesy of Michael Hoppen Gallery

Az itthon méltatlanul feledésbe merült Kati Horna képeit egyre gyakrabban mutatják be neves intézmények, ezért is nagy öröm, hogy fotói közül néhány most bekerült a Tate gyűjteményébe is. A II. világháború alatt országról-országra menekülni kényszerülő Horna végül Mexikóban telepedett le, ahol csatlakozott a szürrealista művészek közösségéhez, melynek tagjai gyakran szerepeltek is a fotóin. Itt készült 1962-es Ode to Necrophilia című sorozata is, mely a mostani kiállításon is látható.

A 2022. augusztus 29-ig megtekinthető tárlat egyik nem titkolt célja, hogy kevésbé ismert szürrealista művészeket is bemutasson a nagyközönségnek, így szándékosan eltávolodik attól a szemlélettől, miszerint kiemelhető lenne egy-egy irányzat vagy médium legfontosabb képviselője.

Jegyzetek

TATE MODERN
Surrealism Beyond Borders
2022. augusztus 29-ig