Válogatás a LensCulture Critics’ Choice 2022 fotópályázat díjazottjainak képeiből

Cikkünkben a Top 10-be került alkotások közül válogatunk.

Margaret Courtney-Clarke Caged című sorozata egy tőlünk ugyan távoli, de fontos problémát mutat be: a Namib-sivatagban hét éve sújtó szárazság lecsupaszította a tájat, minden megmaradt élőlény hatalmas érték, amit védeni kell. Így kerülnek ketrecbe a baromfik, akiket a ragadozóktól óvnak, a növények, amiket a kóborló lovaktól kell védeni, a ketrecbe zárt kő pedig a hiányzó fűre hívja fel a figyelmet, melyet anno a növényevő állatok elől zártak el.

Marna Clarke Time As We Know It sorozata az öregedéssel és az azzal járó nehézségekkel foglalkozik. Saját, 81 és párja 92 éves testét, életét örökíti meg képein: az időskori szellemi és fizikai kihívásokat. A sorozat az évekig tartó tudatos megfigyelés által a méltóságteljes öregedés előtti tisztelgés.

Michael Young szintén bekerült a 10 legjobb közé: a Hidden Glances régi homoerotikus naptárakból összevágott montázsok sorozata. Ironikus módon ezekben a naptárakban szereplő férfiak heteroszexuális archetípusokat jelenítenek meg, a társadalmi elvárásoknak megfelelő „férfias férfiak”. Young számára a képek elkészítése egyfajta feldolgozási folyamat is volt, azt a hosszú időszakot jelképezi, amíg saját maga elfogadásával küzdött.

Spandita Malik Nā́rī -ja egy még be nem fejezett sorozat, amelyben önsegítő csoportokban hímezni tanuló nőket örökít meg Indiában. Malik az elkészült portrékat szövetre nyomtatta, majd megkérte alanyait, hogy hímezzék ki azt a számukra legmegfelelőbbnek tűnő módon. Ezzel a közös munkával a nőknek lehetőségük nyílt részben átvenni a kontrollt saját ábrázolásuk felett. A projekt az Indiában (is) súlyos problémát jelentő nők elleni erőszakra is igyekszik felhívni a figyelmet.

Hyunmin Ryu unokaöccse, Kim Sae-Hyun felnövését és a körülötte zajló változásokat dokumentálta. Ahogy a sorozat leírásában is olvashatjuk, Ryu a projekt előrehaladtával elkezdett megrendezett képeket is készíteni, melyeken saját gyerekkori emlékeit vetítette unokaöccsére. Ezáltal a Kim Sae-Hyun több rétegű munkává vált, amelyben a kisfiúval való családi kötődés, valamint a fotográfiáról alkotott konceptuális és érzelmi nézetei keverednek.

Jerry Takigawa Balancing Cultures című munkájában az emlékezet, a család, a ki nem mondott traumák állnak a középpontban. A projekt alapja Roosevelt elnök 1942-es „9066”-os végrehajtási rendelete, amely 120.000 japán felmenőkkel rendelkező amerikai állampolgár bebörtönzéséhez vezetett. Takigawa családjában is voltak, akik erre a sorsra jutottak, így az ezzel kapcsolatos feldolgozatlan és kimondatlan traumák köszönnek vissza a képeken. A családjáról talált fényképek, dokumentumok és az emlékek felhasználásával újra összerakta a kirakós egyes darabjait, a bevándorlástól a bebörtönzésig, majd az ismételt beilleszkedésig.

Gleeson Paulino Batismo című sorozatában saját szemszögéből mutatja be, hogy miként megy keresztül a hazájával, Brazíliával való újbóli kapcsolatteremtés folyamatán.

A teljes Top 10 lista, illetve a további díjazottak ezen a linken tekinthetőek meg.