Hiteles képek és történetek az elmúlt évről – Válogatás a World Press Photo 2022 kiállítás képeiből

Az 1995 óta megrendezésre kerülő World Press Photo pályázat és kiállítás a sajtófotó egyik legnépszerűbb eseményének számít világszerte. Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeumban öt héten keresztül látogatható az elmúlt időszak eseményeit bemutató, idén díjazott pályaművekből összeállított World Press Photo 2022 kiállítás, mely a Fotóhónap2022 programsorozat része.

A fotók és a megjelenített témák túlnyomó része nem fog a néző arcára mosolyt csalni, azonban a fotográfia ezen vállfajának ez egyáltalán nem is célja. Hiteles vizuális források kerülnek bemutatásra, valós történések dokumentálásán keresztül, amikről globális és egyéni szinten tudnia kellene mindenkinek. Világunk jelenlegi helyzetét illetően tudomásul kell vennünk, hogy aggasztó folyamatoknak vagyunk részesei. A legmeghatározóbb kiválasztott sajtófotók olyan témákat mutatnak be, amiknek gyökerei nem most, hanem akár évtizedekkel ezelőtt indultak el. Háború, migráció, klímakatasztrófa, kisebbségek ellen elkövetett erőszak, társadalmi polarizáció, járvány. Nehéz és súlyos témák ezek, amik egyéni, specifikus eseteken keresztül kerülnek bemutatásra a fotókon, amiknek sokszor drámai volta mellett fel-felbukkan a hétköznapoknak megnyugvást hozó és a túlélés fontos eszközének is tekinthető humor és kiegyensúlyozottság.

A felsorolt tág témák bemutatása olyan specifikus eseteken keresztül történik, mint a görögországi és oroszországi erdőtüzek, a mexikói máktermesztők, a fake news helyzete Macedóniában, a mianmari tüntetők, a bengáli tigrisek és emberek között húzódó feszültségek, a pandémiából remélt visszatérés reménye az iskolapadba egy fogadalmon keresztül elénk tárva, a fekete nők és bábáik intim kapcsolata vagy a Capitolium elmúlt éveinek leghírhedtebb összecsapása. A lista végeláthatatlan módon folytatható, a pályaművek gazdag és diverz mezőnyéből a válogatás pedig szinte fájdalmas kihívás. Ezért e kihívás lekerekítése érdekében szerepeljen itt a négy globális győztes munka kicsit részletesebben azzal a kikötéssel, hogy érdemes az összes képet egyben áttekinteni.

Amber Bracken munkája (Kamloops Residential School, New York Times) a kanadai őslakos gyerekeket érintő bentlakásos iskolák brutális történetébe avatja be a nézőt olyan képeken, ahol a hiányon keresztül jelennek meg az ábrázolt személyek. A 19. századtól kezdve a nyugati gyarmatosítók a helyiek asszimilációjának érdekében az őslakos gyerekek számára bentlakásos iskolákat alapítottak. Ezekben az intézményekben kegyetlen módon szakították el a gyermekeket családjaiktól és közösségeiktől. A tanulók érzelmi, fizikai és szexuális erőszak áldozatai voltak, és ami szintén fontos; korlátozottak kultúrájuk és hagyományaik gyakorlásában. 2021-ben 215 jelöletlen sírt találtak Kamloops területén, amik az iskolákban elkövetett szörnyűségek áldozatainak nyughelyei.

Matthew Abbott (Saving Forests with Fire, National Geographic/Panos Picture) sorozata a tűz és egy ausztráliai népcsoport kapcsolatát mutatja be. Első pillantásra a képekre tekintve a pusztulásra gondolhatnánk, ahol a mindent felemésztő és megállíthatatlan tűz bekebelez mindent és mindenkit, de a látszat csal. A Nawadekken emberek számára a pusztulás egyik fontos megelőző eszköze a tűz: kontrollált módon a terület megőrzése céljából gyújtanak tüzeket (előégetnek, területet tisztítanak) az igazi pusztulást elkerülendő.

Lalo de Almeida (Amazonian Dystopia, Folha de Săo Paulo/Panos Pictures) a brazíliai esőerdők erőforrásait sújtó kizsákmányolásról készített sorozatot: a politikai hatalom által lehetővé tett bányászat, erdőirtás és építkezések okozta látványt is láthatja a néző. Ez nemcsak a természetet, hanem a társadalmat, az ott élő csoportokat is nagyban érinti, ami szintén megjelenik a sorozatban.

Isadora Romero (Blood is a Seed) a szabad formátumú kategóriában nyert fotó- és videómunkájával. A koncepció kiindulópontja a mezőgazdaság magasfokú visszaszorulása az elmúlt évtizedekben, aminek hatására növényi magok, életformák és munkaformák tűntek el vagy alakultak át. Az alkotó az agrár társadalmak és -közösségek fenntarthatóságának problematikáját ötvözi a migráció, kollektív és személyes történelem témáival. A fotográfus és apja által narrált videómunkában a columbiai származású család, főként az apa visszaemlékezésein keresztül bontakoztatja ki a munka témáját.

A Magyar Nemzeti Múzeum egyike annak a 120 helyszínnek világszerte, ahol idén kiállítás formájában megtekinthető a nemzetközi zsűri által válogatott nyertes mezőny alkotásai. 130 országból került beválogatásra 138 fotó 4066 fotóriporter 64.823 képéből. Az idei év legnagyobb újítása, amitől a szervezők még mélyebb megértését várják a világ folyamatainak a fotó médiumán keresztül, hogy a globális zsűrizés előtt regionális előzsűrizés történik. Afrikai, ázsiai, európai, észak- és közép-amerikai, dél-amerikai, dél-kelet-ázsiai és óceániai regionális felosztásban kerülnek be a pályaművek, amik aztán átfogó keretbe helyeződnek. Így emelik be a lokális, regionális tudást a világszintű folyamatokba, ezzel tükrözve az ilyen folyamatok helyi szintű lecsapódásainak fontosságát és a kettő egymás mellett történő értelmezését.

A hazai kiállítást érdekes programok kísérik majd végig az őszi időszakban, amikről érdemes a kiállítás honlapjáról tájékozódni. Akinek nincs lehetősége személyesen ellátogatni a tárlatra, annak kiváló lehetőség a képek áttekintésére a pályázat és kiállítás honlapja.