Gábor Enikő harmincéves pályafutását felölelő retrospektív kiállítás nyílt – a Fotóhónap2022 programsorozat keretében – november 4-én a budapesti Hegyvidék Galériában Fényfogások címmel. A festészet és fotográfia határán mozgó képzőművészt a kiállítási anyagról és jövőbeli terveiről is kérdeztük.
Zsilákék New York utcáin futottak össze André Kertésszel, aki ezt követően egy hétig fényképezte a cirkuszi társulat próbáit és előadásait, valamint egy közös kiállításlátogatást a MoMA-ban. Ezek a képek évtizedekig egy fiókban lapultak, ám Baki László kurátori munkájának köszönhetően most végre a nagyközönség is megismerheti az eddig ismeretlen Kertész-anyagot.
A Faur Zsófi Galériában bemutatott, két évtized fotóiból merítő válogatás a kiállítótér több szintjét tölti meg 23 képpel és 4 videómunkával. A tárlat címadása is ezért lényeges, hisz a pozitív művészi látásmód fontosságára utal, olyan időszakokban amikor a mikró- és makrókörnyezet negatív irányba mozdul el.
Harmincadik alkalommal írta ki a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége Magyarország és Közép-Európa legnagyobb hagyományokkal bíró, talán legrangosabb természetfotós pályázatát. A Magyar Természettudományi Múzeumban 2022. november 9-én megrendezett díjátadón hirdették ki az idei nyerteseket, ahol megnyílt a pályázat legjobb képeiből rendezett kiállítás is.
Az alkotó a lőszereket egy mátrai lőtéren találta még a rendszerváltás körül. Ezekkel állítja párhuzamba a Roncsolt lapok 22 képét, amelyeken a Széll Kálmán téren található Postapalota könyvtárának lövedékektől sérült könyveit mutatja be, mint a kultúra és a tudás testén ejtett sebeket. A két elem küzdelmében pedig a művész szerint a könyvek győzedelmeskednek.
„Egy fotográfus, akinek ecsetkezelése van” – Minyó Szert Károly képei az Artphoto Galériában 22 • 11 • 03Punkt Az Artphoto Galériában megrendezett Innen nézve című kiállítás célja Minyó Szert Károly Balogh Rudolf-díjas fotóművész tematikusan és technikailag különleges, az egyedi képalkotásra koncentráló munkásságának bemutatása. A Fotóhónap2022 rendezvénysorozathoz csatlakozó tárlat anyaga egyedi válogatás, mely időben jelentős periódust […]
Juhan Kuus, észt származása ellenére, az észt kulturális életben is ismeretlen volt, egészen addig, amíg Toomas Järvet és Kristel Aimee Laur meg nem szervezték az első fotókiállítását Észtországban. A riporter hagyatékát és annak archívumát Észtországban a Juhan Kuusi Dokfoto Keskus (Juhan Kuus Dokumentarista Fotó Központ) gondozza.
Szigethy Anna először 2000-ben, egy dél-franciaországi rezidenciaprogram alatt fotózott zsugorfóliázott ásványvizes PET-palackokat úgy, hogy azok nemes anyagnak tűnjenek, hiszen ezt sugallta a vizuális benyomás, amikor megpillantotta egy rendezvényre előkészített vizespalackokat. Ezek a fotók kerültek bele a 2013-ban Kiscelli Múzeumban megrendezett kiállításán egy, a várostörténeti kiállítás részét képező, kerámia- és porcelántárgyakat tartalmazó vitrinbe.
Czigány Ákos művészetét a dokumentatív, konceptuális és absztrakt megközelítések ötvözése jellemzi. A Várfok Galériában kiállításra kerülő anyag – mely a Fotóhónap2022 programsorozat eseménye – a látás határhelyzeteit járja körbe.
Emma idén novemberben töltötte be a tizenhármat. Elkísért egy kéthónapos finnországi utazásra, hogy egy közös művet alkossunk. Ám az együttműködésünk hullámvasút volt a szeretet és a gyűlölet, a sértések és a gyengédség szélsőségei között, mivel tinédzserkori személyisége egy felnőtt nőé és egy gyámoltalan gyermeké között ingadozott. Növekvő függetlensége nap mint nap kapcsolatunk határait feszegette. Hirtelen és brutális felismerés ez, hogy rám nem sokáig lesz már szükség a védelmező apafigura szerepében.
A Fotóhónap2022 programsorozat eseményeként a Faur Zsófi Galériában Kudász Gábor Arion és lánya, Kudász Emma Johanna közös kiállítása. A tárlaton látható képeket a tavalyi, kéthónapos közös finnországi útjuk során készítették. Ennek kapcsán beszélgettünk velük.
Gyöngyösi Eszter kutatóként és szakíróként lett a Stúdió tagja, és ezzel a kiállítással debütált kurátori szerepben. Munkáját dicséri, hogy nem erőltetett rá semmit a tárlatra, hanem nagyon jó arányérzékkel megadta és beosztotta a teret a művészek számára, hogy bemutatkozhassanak.
A kiállításon látható alkotások most születtek, csak mutatóban villan fel egy-egy kép a múltból. Életformáik, környezetük, élményeik feldolgozásához néha gépiesen tárgyilagos, némelykor az idős kor melankóliájával átitatott formákat találtak, melyek egyszerre intimek és monumentálisak. A Focus tagjait az érett férfikor nem sarkallja zajos teljesítményekre.
A fotók és a megjelenített témák túlnyomó része nem fog a néző arcára mosolyt csalni, azonban a fotográfia ezen vállfajának ez egyáltalán nem is célja. Hiteles vizuális források kerülnek bemutatásra, valós történések dokumentálásán keresztül, amikről globális és egyéni szinten tudnia kellene mindenkinek.
A hazai fotográfia kulturális életének egyik legfontosabb színtere a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendezett Fotóhónap fesztivál, melynek kiemelt tárlata mellé számos kiállítás is csatlakozik Budapestről és az ország minden tájáról. Idén külön öröm, hogy végre a régi kerékvágásban, előreláthatólag járványügyi intézkedések nélkül, személyesen látogatható valamennyi program.