„Ezek a nők mindenhol ott voltak, és mindent rögzítettek” – A World History of Women Photographers

Az 504 oldalas könyv legfőbb üzenete az, hogy a nők végig jelen voltak – feltaláltak, kísérleteztek, újítottak és aktívan részt vettek – a médium fejlődésében. Nem csak feleségek, a férfi tekintetek tárgyai, anyák vagy modellek voltak. A tengerészektől a haditudósítókon át a kalandorokig ezek a nők – a férfiakhoz hasonlóan – azért küzdöttek, hogy megörökítsék és megosszák szenvedélyeiket és történeteiket.

Jó lenne azt hinni, hogy ez a hozzáállás már a múlté, de Hilla Becher német fotográfus még az 1960-as években is megtapasztalta a mellőzöttséget. A Hilla és Bernd Becher fotóiból rendezett első kiállítás a Bernhard Becher: Fotográfiák címet viselte. 1976-ban pedig a düsseldorfi Kunstakademie ajánlott professzori állást Bernhard Berndnek, miközben Hilla otthonukban és a laborban is foglalkozásokat tartott a hallgatóknak, anélkül, hogy valaha is hivatalos szerepet ajánlottak volna fel neki a művészeti iskolában.

Mindemellett megtalálhatjuk a könyvben azokat az úttörőket is, akik jelentős szerepet játszottak az új fotográfiai technikák, stílusok és műfajok kifejlesztésében. Lady Frances Jocelyn francia fotográfus kereskedelmi forgalomba hozott cartes-de-visite kártyákat használt fel munkájához. Ami igazán kiemelkedővé teszi, az az, hogy ezeket saját akvarellfestményeivel kombinálta. Fotókollázsai modernnek hatnak, annak ellenére, hogy több mint száz évvel ezelőtt készültek.

A World History of Women Photographers olyan művészeket is bemutat, akik hatással voltak az őket követő generációkra. Diane Arbus például forradalmasította a portréfotózásról alkotott elképzeléseinket, míg Claude Cahun alkotásai a kinézetről és az identitásról hatással voltak Cindy Sherman és ORLAN munkásságára is.