„A fénykép nemcsak érzelmeket közvetíthet, hanem az emberiséget is képes segíteni” – Bruce Davidson kiállítása New Yorkban

„Sok kontaktmásolatot néztem át az 1950-es évek végétől napjainkig, és ezáltal újra kapcsolatba léptem azzal az érzelmi minőséggel, amit akkor láttam, amikor ezeket a fényképeket készítettem. Most, az idő távlatából azt mondom magamnak, hogy ó, az a kép tényleg nagyszerű volt. Korábban nem volt merszem ezeket lenagyítani, pedig kellett volna.”

„Legjobb munkáit a részletes megfigyelés jellemzi, amely feltárja a különálló egyének összetettségét, hitét, a közösségeket, ahol élnek, és a szubkultúrákat, amelyekhez tartoznak. Mindazonáltal, az eddig nem látott képek mégis ismerősnek tűnnek. Ismerünk néhányat ezek közül az emberek közül; ők egy olyan világban élnek, amelyre korábbról emlékszünk. És felismerünk egy víziót, egy perspektívát, egy világszemléletet."

„A legtöbb fiatal fiúnak van egy haverja. Nekem egy fényképezőgépem volt. Eléggé magányos voltam, és kudarcra voltam ítélve, mert semmi más nem érdekelt, mint a fényképezés és a sötétkamrában való munka.”

„[W. Eugene Smith fotóesszéi] megtanítottak arra, hogy a fénykép nemcsak érzelmeket közvetíthet, hanem az emberiséget is képes segíteni.” „Felszaladt a szobájába, és lejött azzal a hatalmas fotókönyvvel, amelynek címe The Decisive Moment, ez egy Cartier-Bresson album, majd leültünk, és átnéztük az összes csodálatos fotót. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Azt mondta nekem: nagyon szeretem ezt a fotóst. Erre én azt mondtam magamban: ha én is tudnék olyan képeket készíteni, mint ez a fickó, talán ő is szeretni fog engem. Így hát elmentem, és az összes havi zsebpénzemet egy használt Leicára költöttem. Megpróbáltam utánozni Cartier-Bresson képi világát. Persze nem sikerült. A fiatal diáklány lelépett egy történelemprofesszorral, nekem pedig Cartier-Bresson maradt. Ez volt az, ami elindított engem. Elkezdtem utcai fotókat készíteni.”