Mit nézzünk decemberben? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

A húsz, különböző országbeli művész 150 fotójából és videóinstallációjából álló kiállítás az ukrajnai háborút helyezi előtérbe. Milyen típusú képeket generálnak bizonyos üzenetek közlése céljából? Milyen folytonosságok és közös vonások érvényesülnek a társadalomban a képek értelmezésével kapcsolatban?
A bemutatott példák bizonyítják, hogy a fotográfia eszközét milyen mértékben használják fel politikai és kollektív nyilatkozatok létrehozására és támogatására. Ebben nem csak az Ukrajna elleni agresszív háború kitörése óta játszanak szerepet a képi tartalmak eltolódásával kapcsolatos kérdések: Valódiak-e a fényképek? Referenciaként hivatkozhatunk rájuk a világunkban? Retusáltak vagy teljesen manipuláltak-e? Ki a felelős mindezért, és ki próbálkozik ezzel bizonyos érdekek érvényesítése érdekében?

Budapest 150. születésnapja alkalmából egy különleges, több mint száz művet felvonultató fotókiállítást mutat be a Magyar Nemzeti Galéria. A Fortepan digitális fotóarchívummal együttműködésben rendezett tárlat a fővárosnak azt az időszakát jeleníti meg, amikor Budapest a 19. és 20. század fordulóján, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosaként, igazi virágkorát élte.
A Fortepan csapata a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében egy német képeslapkészítő cég Magyarországon eddig ismeretlen városfotóira bukkant. A tárlat ebből az anyagból mutat be egy izgalmas válogatást. A képeslapfotókat Schoch Frigyes, a jómódú budapesti vállalkozó és hobbifotós felvételei egészítik ki, aki egyedi térhatású fényképeken örökítette meg a fiatal metropoliszt.

Összjáték címmel nyílt meg a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) aktuális bemutatkozó kiállítása. A tárlaton az idei évben felvételt nyert nyolc fiatal alkotó és elméleti szakember mutatkozik be a K11 Laborban.
A zenében az összjáték kifejezését arra használjuk, amikor minden hangszer egyszerre szólal meg egy adott pillanatban és a hangok kakofón káosza helyett az eltérő dallamok egymást kiegészítve egy harmonikus összhangzást hoznak létre. A kölcsönös párbeszédre való nyitottság, valamint a folyamat az alkotók és a kurátorpáros között olyan összjáték, amelynek során a különféle látásmódok, a változatos elképzelések darabkái idomulnak egymáshoz.
A kiállított alkotások között megjelenik a fogyasztói társadalom, a kortárs médiakörnyezet egyénekre gyakorolt hatásának kritikája, az urbánus létforma vagy a jelenkori működésünk hosszútávú következményeinek megértésére tett kísérletek, de különleges, az alkotói identitással és eszközökkel kísérletező munkával is találkozhatunk, ahol az alkotó zarándokútra indul mind a téma, mind pedig a fotográfiai eszközök tekintetében.

Az ingyenesen látogatható kiállítás egy emlékalbum képeire és a képek alapján kirajzolódó történetre épül. A történet főszereplője egy fiatal férfi, aki a II. világháborúban hunyt el. Az emlékalbum összeállítója Dorirs Aiusy, a férfi 2006-ban elhunyt özvegye. Néhai férje élete mozzanatait a múlt képeivel idézi meg, a fiatalon elhunyt férfi emlékének szentelve az albumot. Az emlékalbum bemutatja D Uedd Udd felmenőit; a Blajssoane-i Köztársaságban található szülőfalujában, Toe Fuhdban töltött gyermekkorát; képet kapunk soortsavói egyetemi éveiről, D Uedd Udd hobbijáról, ami a szakmai érdeklődését is generálta; bepillantást nyerünk utazásaiba, házasságkötésébe, a fiatal pár otthonába.
Meddig hiszünk a szép történetnek? Mit kezdünk a furcsa nevű emberekkel, a gyanúsan kiejthetetlen, nem létező helységnevekkel? Ha elég időt töltünk a kiállítás képeivel, melyek az idős Dorirs Aiusy, a 84 éves korában, 2006-ban elhunyt özvegy otthonából kerültek ide – az albumba ragasztott zselatinos ezüst fotókkal és a falakon szereplő képekkel, a korabeli újságcikkekkel és térképekkel –, gyanúnk csak erősödik.
A kiállítás képeit ugyanis kivétel nélkül mesterséges intelligencia generálta. Az eredetileg digitális képekből pauszpapírra negatívok készültek, melyeket az alkotó régi fotópapírokra kontaktolt, majd különböző mechanikai és kémiai antikolási beavatkozásoknak vetett alá. A kész képek így kerültek a bolhapiacon beszerzett régi keretekbe és az üres családi album lapjai közé.

Birkás Ákos 2018-ban lezárult életművéből első alkalommal látható egy kisebb összeállítás a Vintage Galériában, a Birkás Ákos Művészeti Alapítvány kurátorainak válogatásában. A téma a Birkás Ákos életművét ismerő közönség számára kézenfekvőnek tűnhet: a kiállítást az arc és a fej motívuma, illetve a portré műfaja köré szerveztük. Összesen tíz, különböző technikájú és méretű munkával adunk áttekintést Birkás életművéről a hatvanas évek végétől a 2010-es évekig, rávilágítva a képek közti összefüggésekre és a változásokra. A hetvenes években készített konceptuális munkáiban Birkás továbbra is a festészet témáit, eszközeit, időszerűségét vizsgálta, de a fotó eszközeivel, így nagyobb sorozatokat szentelt a festői önarckép, a portré, valamint a múzeum témájának. Az itt kiállított három „könyves” önarcképpel (Könyvek I-II., 1978; Az angyal, 1978) túllép a festői portré vizsgálatán: témája a szöveg és (fény)kép viszonya, a szövegeket befogadó művész és a könyvek interakciója.