A múlt illúziója – Válogatás Dobos Tamás W című albumának képeiből

Dobos fotói többek között az érzékelés rétegeivel és a vizuális jelentés megváltozásával foglalkoznak. A századfordulós portréfotózás által inspirált munkák üvegnegatív eljárással készülnek, egy Frederic Scott Archer által, 1851-ben feltalált technikával, amely a kortárs fotográfiában újraéledt. A képválasztás és e technika alkalmazása, amely lehetővé teszi a képrétegek egymásra helyezését, megbabonázó, kissé hátborzongató, kísérteties, szinte túlvilági képeket eredményez.

„Munkám fő koncepciója az idő különböző rétegeinek egyszerre történő ábrázolása olyan karaktereken keresztül, akik nem bírnak egyetlen korszak tipikus jellemvonásaival sem, így jelenítve meg az időtlenséget. Az üvegnegatív technikájának segítségével lehetőségem van megteremteni a múlt illúzióját, ám, ha a szemlélő közelebbről megnézi a képeket, összezavarodhat, mivel egyszerre tapasztalhatja meg a jelen és a jövő síkjait is. Ebben az univerzumban az időnek nincs lineáris felépítése, nem ömlik mint a folyó, hanem állandóan jelen van. Az idő kezelésének ez a módszere teret ad a képzeletnek, a befogadó egyéni felfogások és hiedelmek keresésére indulhat, ahogy én magam is tettem a kreatív hangom feltérképezésével. Az én világomban a fotográfia médiumként szolgál a múltbéli események, traumák feldolgozásához, és olyan ontológiai kérdésekre ad választ, mint például, hogy mi van, ha nem egyetlen időben vagyunk. Kiegészítő technikaként a tükrözés segít elmélyíteni ezeket a tudatalattimból felszínre törő képeket. Következésképpen egyik fő motívumom az ikrek, akik nemcsak biológiai jelenségként egyedülállóak, hanem a transzcendencia megnyilvánulásaként is szolgálhatnak. Az átdolgozás során teret engedek a véletlenszerűségnek, mivel nem szándékozom határozott kijelentéseket tenni. Ezzel bevonom a nézőt, és közös gondolkodásra hívom.” – írta Dobos Tamás alkotói munkásságáról.

„Ha a fényképezést azért találták fel, hogy időtől megfosztott képpé merevítve megőrizzük a látható valóságot, akkor Dobos Tamás nem rendes fotográfus. Hisz soha senki nem látta azt a valóságot, aminek a lenyomata ott van az üveglemezein. Néha még ő maga sem. Az üvegre öntött emulzió olyan, mint a százéves tükör foncsora. Aki nézett már ilyen pincemélyről, vagy padlásról előkerült tükörbe, az pontosan tudja, hogy nem csupán önmagát látja benne, hanem ott van az arca tükörképén a Véletlen is." Bartis Attila: Gödel, Dobos, Bach (részlet)