Mit nézzünk a Múzeumok Éjszakáján? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Till Brönner fotográfus és zenész aktuális projektje, az Identitás – Európai látkép ismét merőben új távlatokkal tágítja a művész látószögét. A válogatásban látható Anselm Kiefer és Olafur Eliasson portréja is – olyan embereké, akik az európai történelmet vagy a világ ökológiai problémáit tematizálják munkáikban. Természetesen muzsikusok, civilek és az európai politikát meghatározó személyiségek fotói sem maradhatnak ki. A kiállításon szinte kizárólag fekte-fehér fényképek kapnak helyet. Brönner a szürke skáláját digitális felvételein dolgozza ki, szándékosan törekedve a minimalista megjelenítésre, kontrasztot alkotva a zajos és színes világgal. A szombati program is különlegesnek ígérkezik; éjféltől zseblámpás tárlatvezetésen vehetnek részt a látogatók.

A Magyar Nemzeti Múzeum André Kertész világhírű fotóművész születésének 130. évfordulója alkalmából kiállítássorozatot rendez három helyszínen, a tárlatokon a 2021-ben New Yorkból vásárolt Kertész-képekből válogatnak, sosem látott alkotásokat mutatnak be. A Nemzeti Múzeum kiállítássorozatának fókuszában nem a visszaemlékező művész, hanem a Budapesten 1894. július 2-án született, sokáig még útját kereső fiatalember áll, aki a Teleki téren, majd a Népszínház utcában töltötte gyermekkorát, és sokat időzött szigetbecsei és tiszaszalkai rokonainál is, katonaként pedig bejárhatta az Osztrák-Magyar Monarchia szinte minden szegletét. Szerelmek és szenvedélyek, életveszély és a hivatalnoklét unalma egyaránt osztályrésze volt Kertésznek, aki 31 évesen költözött Párizsba, de nem üres tarisznyával érkezett. A sorozat ennek az indulásnak a hátterét fürkészi, és először tárja a látogatók elé. Esztergom után most Budapesten nyílik az újabb kiállítás, amely világpremier lesz a fotográfiában és Budapesten. A Kertész/Kópiák című tárlaton az érdeklődők válogatást láthatnak a fiatal Kertész ritkaságszámba menő képeiből.

Az Angliában élő Martin Wanda – aki május végén a 20. Fashion Awards Hungary díjátadó gálán elnyerte az Év divatfotográfusa díjat – és édesapja, Martin Gábor konceptuális dokumentarista nagy sikerű fotóesszéje látható, ahol párhuzamba állítottuk a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországán és a jelenkori londoni, szórakozó fiatalokról készült – analóg, fekete-fehér – munkáikat. Wanda napjaink Kelet-Londonjában, Gábor pedig az 1960–70-es évek Békéscsabáján fényképezte a bulizó fiatalokat. E képek a szórakozás és a szerelem vágyáról, a hétköznapokról való elfeledkezés egyetemes természetéről beszélnek kortól, országhatártól, politikai rezsimtől függetlenül. Szombaton 15.00 órától kurátori tárlatvezetésen mesélnek az alkotók a képek történetéről, míg este 19.00 órától a Punkt egyik szerzője, Kéri Gáspár várja a tárlatvezetéssel a közönséget.

Claudia Andujar (1931, Svájc) érzékiséggel telített látásmódjával az indián közösségek mindennapjait kevésbé megszokott felfogásban ábrázolta. Műfajokon túlmutató, bátran kísérletező munkáiban nem kizárólag az etnográfiai jelenségek dokumentálására törekedett. A tárlaton a kronologikus vonalat követve a Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól és a kísérletezésektől kezdve jutunk el a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig, az 1960-as évektől a 2010-es évekig.

Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyar származású fotográfusok munkái első alkalommal láthatók átfogó kiállításon Magyarországon. A Virginia Museum of Fine Artsszal együttműködésben megvalósuló, több mint 30 fotóművész, köztük André Kertész, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi és Robert Capa műveit bemutató tárlat a rendkívül gazdag amerikai-magyar fotográfiai örökséggel ismerteti meg a nézőket. Több mint 170 művel 32 olyan alkotó szerepel, akik meghatározónak tekinthetők az Egyesült Államokban letelepedett magyar fotográfusok közül, s ha nem is lettek valamennyien világhírűek, az általuk választott fotográfiai műfajban lényeges szerepet játszottak új hazájukban. A modernizmus, a szürrealizmus és az absztrakció mindannyiuk munkásságában, esztétikai és technikai megközelítésésében fontos szerepet játszott.

Egyre több alkotót foglalkoztat a klasszikus képalkotástól való eltávolodás, valamint a valóság és absztrakció közötti határvonal mezsgyéjén való vizuális egyensúlyozás. A fotográfusok absztrakt festészeti hagyományokhoz kapcsolódó kérdésfelvetései jól mutatják a jelen generáció érzékenységét, egyszersmind kíváncsiságát a képzőművészeti előképek, hagyományok iránt, munkáikkal a képalkotás folyamatára helyezve a hangsúlyt. A Kiscelli Múzeumban látható PRO FORMA című kiállításon 35 alkotó munkáit mutatják be, akik az absztrakt témakörben készítették képeiket. Szombaton 14.30-tól Tombor Zoltán tárlatvezetésével várják a látogatókat a szervezők.

Ki ne látta volna tankönyvében a szomorú tekintetű Arany, az igéző Ady, a dendi Kosztolányi vagy a vigasztalhatatlan Juhász Gyula fotográfiáját? Az író arcképeken – a tekintetekbe kapaszkodva – mindig azt kutatjuk, hogy a pózokon át közelebb kerülünk-e az alkotókhoz. E jól ismert képeket a PIM fotógyűjteménye őrzi. A múzeum az elmúlt hetven évben nagy hangsúlyt fektetett a magyar íróportrék, ezen belül a fotográfiák gyűjtésére. Az áprilisban nyíló kiállítás válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról. A kiállítás felépítése rendhagyó, azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az első tárlaton (2024. április 27. – június 23.) az archív írói arcképekre fókuszálnak, a másodikon (2024. június 27. – december 15.) a múzeumi fotográfusok – Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt – munkája során készült íróportrékra kerül majd a hangsúly.

A szintén a Mai Manó Házban látható kiállítás a magyar származású fotóművész, Juan Gyenes és a spanyol képzőművész, Pablo Picasso az ötvenes, illetve a hatvanas évek eleje között tartó barátságát mutatja be tizenkilenc fekete-fehér és egy színes felvételen. A tárlatot a kiválasztott fotókhoz kapcsolódó – a malagai Picasso Múzeumból származó – tíz Picasso-műalkotás reprodukciója teszi teljessé. A kiállítás pedagógiai megközelítése lehetővé teszi, hogy mindkét művésznek a XX. századi művészettörténetben betöltött jelentőségét bemutassa. Részben Pablo Picasso hatalmas életművét Juan Gyenes fotóin keresztül, részben a fotográfus sajátos személyiséggel rendelkező látásmódját a művész bensőséges társaságában. Ki volt Juan Gyenes, aki ötéves korában már hegedült és kilencévesen önálló koncertet adott? Erre választ kapunk a szombaton 13.00 órakor kezdődő tárlatvezetésen is, ahol dr. Hegedüs György beszél majd az első találkozásukról is.