Stefan Lorant útja a Lilliputtól a Picture Postig – Interjú Matthew Butsonnal, a Getty Images Hulton Archive alelnökével

Sikeres németországi karrierjét az 1933-as náci hatalomátvétel szakította félbe.

Írásaiban élesen bírálta Hitlert, ami miatt a nácik hatalomra kerülése után hat héttel bebörtönözték. Erről az élményről könyvet írt I Was Hitler's Prisoner (Hitler foglya voltam) címmel, amely 1935-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, és akkoriban hatalmas népszerűségre tett szert. Ez egy mindenki számára remek olvasmány. Nem megy bele az akkori világpolitika nagy részleteibe, inkább a személyes élményeiről, a bebörtönzéséről szól. Amikor olvassa az ember, az a benyomása, hogy éveket ülhetett a rácsok mögött, holott csak hat hónapig volt börtönben. Lorant Párizson keresztül jutott el az Egyesült Királyságba. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha a nácik öt vagy hat évvel később tartóztatják le, akkor valószínűleg nem élte volna túl az eseményeket. A történet szomorú része, hogy amikor először érkezett az Egyesült Királyságba, németországi múltja miatt ellenséges külföldiként vették nyilvántartásba, magyar származása ellenére is.

A Lilliput első 10 évét áttekintve a fotográfusok listája figyelemre méltó.

Igen, és ebből látszik Lorant európai háttere, valamint az, hogy ezeket a – fotóriport aranykorában született – fotográfusokat személyesen is ismerte. A Life a kezdeti években inkább amerikai fotográfusok munkáit publikálta, így Stefan egy teljesen más attitűdöt, az európai szemléletet hozta a képesújságok világába. A Picture Post első alkotói Kurt Hutton, Hans Bauman és Tim Gidal voltak, mind bevándorlók, valamint néhány brit fotográfus, például Humphrey Spender és Haywood Magee. Emellett különböző ügynökségektől vásároltak fotókat. Csak akkor kaptak fizetést, ha a képeket publikálták. Akkoriban senki sem kérte vissza a nagyításokat, mivel úgy vélték, hogy azok csak annyit érnek, amennyi értékű papírra nyomtatták őket. Ezért van az, hogy a Hulton Archívumban ilyen nagyszámú régi nagyítás található. Éppen a minap találtunk néhány csodálatos André Kertész-képet, amelyek a Hulton Archívumban voltak.

Akár használták, akár nem, mindegyik bekerült a könyvtárba, amelyet Stefan Lorant bátyja, Imre hozott létre, és az ő, és természetesen Stefan tiszteletére a sötétkamránkat itt az archívumban Lorant Sötétkamrának hívják.

Lorant és Edward Hulton 1938-ban közösen alapította a Picture Postot. Nagyon különböző emberek voltak. Lorant baloldali, Hulton ős-konzervatív. Biztosan voltak köztük konfliktusok és összetűzések.

Ó, hogyne! Erre kiváló példa a Picture Post legelső címlapja. Hulton, aki mindig azért küzdött, hogy lovaggá üssék, ragaszkodott ahhoz, hogy két csatahajó legyen a címlapon, hogy bemutassa a brit haderő erejét. Bár Lorant igent mondott, nem állt szándékában két csatahajót tenni a címlapra, helyette inkább két ugráló tehenészlányt választott. Hulton teljesen feldühödött, amikor meglátta a címlapot, de megváltoztatta a véleményét, amikor meglátta a példányszámot. Kezdetben 100.000 példányt nyomtattak, de napokon belül újabb 500.000-et kellett kinyomtatniuk. A Picture Post óriási siker lett. Ettől kezdve Hulton bár kissé húzta a száját, de a lap vezércikkei továbbra is tele voltak a jobboldal kifigurázásával. Bár gyakran kerültek összetűzésbe, mégis sikerült együtt dolgozniuk.

Felmerül a kérdés, hogy a Picture Post létrejött volna-e Lorant nélkül? Létezne-e nélküle a Getty Images Hulton Archive?

Azt hiszem, az archívum valamilyen formában létezne, de sokkal több sajtó- és riportmunka lenne benne. A Picture Post része az archívum szíve és lelke. Nem a legkorábbi, nem a legfrissebb archívum a mi állományunkban, de a fotóriporterek aranykorát mutatja be. A Picture Post jókor ragadta meg a korszellemet, a háború előszelét, a gyülekező viharfelhőket. Hulton valószínűleg készített volna valamilyen képesújságot, de Lorant nélkül az egészen más lett volna.