Egy indiai kisváros fotóműtermének öröksége – Válogatás Abhishek Khedekar Dapoli, Lost and Found című sorozatából

Az Aperture Portfolio Prize (APP) a fődíjas alkotó mellett kihirdette a döntőbe jutott négy fotográfust is. Az APP egy olyan évente megrendezett nemzetközi fotográfiai verseny, amelynek célja, hogy még kevéssé ismert fiatal művészeket fedezzen fel, és segítse őket önálló kiállításaik megszervezésében és publikációs lehetőségeket biztosítson számukra. A négy kiemelt alkotó sorozataikban helyi történetekkel, a táj és a szubjektív én viszonyával, vagy éppen a családi és generációs emlékezet kérdéseivel foglalkoznak. Cikksorozatunkban ezeket a munkákat, és a négy kiemelt művészt mutatjuk be a következő hetekben.

Abhishek Khedekar döntőbe jutott sorozatában egy olyan fotográfus előtt tiszteleg, akinek fényképei áthatották a mindennapi életét. Khedekar a tenger mellett nőtt fel, gyerekkorában sok időt töltött Dapoliban, amely India nyugati partvidékén fekszik. A fotográfus ekkoriban számtalan délutánt töltött azzal, hogy barátaival a várost övező hegyekben, vagy a folyóparton játszott. A 2018-ban elkezdett sorozatában – amely a Dapoli, Lost and Found címet kapta – a hely és az idő természetét állítja a középpontba, és kísérletet tesz arra, hogy újra megidézze a gyermekkori tapasztalatok varázsát.

Khedekar már kora gyermekkorától kezdve művész szeretett volna lenni, és azt is tudta, hogy ehhez el kell hagynia szülővárosát. Khedekar egyik barátjától kölcsön kapott egy fényképezőgépet, és ekkoriban talált rá egy kisvárosi fotóműteremben Subhash Kolekar képeire, amelyeken a művész a helyi életet dokumentálta az 1960-as években. Utóbb kiderült, hogy szinte minden helyi lakosnak volt fényképe ettől az alkotótól, akár családi albumokban, a nappalik falán, újságokból kivágva, de még a helyi egyetemen is őriztek képeket, amelyek különböző tudományos publikációk illusztrálására szolgáltak. Khedekar egész sorozatában idősebb kollégájának munkáját kívánja folytatni, aki éppen a munka kezdete után nem sokkal, 2018-ban hunyt el. Portréképein hasonló vizuális és kompozíciós megoldásokat keres, de témaválasztásában is a már megismert útvonalakat választja. Khedekar célja az, hogy munkájával megpróbálja újrateremteni, ugyanakkor aktualizálni elődjének fényképeit, miközben összekapcsolja azokat saját élményvilágával.

A Dapoliban készült fényképek nemcsak elődjük vizuális tervét követik, hanem megtestesítik annak meg nem valósult lehetőségeit. Mi történhetett volna, ha Kolekarnak megvannak az eszközei, hogy megvalósítsa saját művészi elképzelését Dapoliról?