„Nem túl közel, de nem is túl messze” – Fan Ho képei az UNSEEN-en is láthatók
24 • 09 • 22Baki László
A ma záró UNSEEN fesztiválon a Blue Lotus Gallery képviseletében Fan Ho (1931–2016) munkáit is bemutatják, akinek lenyűgöző fekete-fehér képei a 20. század közepi Hongkong mindennapjait örökítették meg. Kiemelkedő érzéke volt a kompozícióhoz, és mélyen értékelte a fény és árnyék játékát, ami lehetővé tette, hogy művei túlmutassanak a dokumentarista fényképezés határain, és művészeti alkotásokká váljanak.
Fan Ho 1931-ben született Sanghajban, és 14 évesen, amikor apjától kapta első Kodak Brownie fényképezőgépét születésnapjára, kezdett el komolyan érdeklődni a fényképezés iránt. 18 éves korában költözött családjával Hongkongba, ahol tovább fejlesztette tehetségét, felfedezve a város utcáit és sikátorait, hogy megörökítse azokat az embereket és helyeket, amelyek később meghatározták életművét. A legtermékenyebb időszakát tizenévesként és a húszas éveiben élte, és legtöbb ikonikus alkotását 28 éves kora előtt készítette. Művészete nem maradt észrevétlen a maga idejében: közel 300 helyi és nemzetközi díjat nyert a fotópályázatokon. Tehetségét a filmipar is felismerte, ahol színészként kezdte, majd filmrendezőként folytatta pályafutását egészen 65 éves koráig. Pályája során számos fotókönyvet adott ki, és további elismeréseket kapott műveiért.
0103
Fotó: © Fan Ho: Construction, Hong Kong, 1957 © Blue Lotus Gallery
Fan Ho fényképeit a fény és árnyék drámai használata jellemzi, amely mélységet és feszültséget teremt minden egyes képén. Gyakran építészeti elemeket is beépített kompozícióiba, a város épületeinek vonalai segítségével keretezte alanyait, és irányította a néző figyelmét a képen belül. Nem az volt a célja, hogy Hongkong épületeit és emlékműveit történelmi dokumentumként rögzítse, hanem inkább a város lelkét akarta megragadni. Ahogyan ő maga is mondta: „Szeretem Hongkongot és a hongkongi embereket; az ottani polgárok küzdelmeit és kitartását.”
Fan Ho munkásságát gyakran hasonlítják a híres francia fotográfushoz, Henri Cartier-Bressonhoz, akit az egyik legnagyobb hatású fotográfusként tartanak számon. Mindkét művész mélyen értékelte a „döntő pillanatot”, azt a múló, tökéletes pillanatot, amikor a jelenet összes eleme összeáll, hogy tökéletes kompozíciót hozzon létre. Míg Cartier-Bresson híres volt spontán utcai fotóiról, Fan Ho munkáiban gyakran felfedezhető egy tudatosabb, szinte filmes minőség. Mesterien használta a fényt és az árnyékot a hangulat és atmoszféra megteremtésére, és képein gyakran drámai történetmesélés jelenik meg, amely megkülönbözteti őt kortársaitól. Mindazonáltal mind Fan Ho, mind Cartier-Bresson mély tisztelettel viszonyult a fotográfiához.
0103
Fotó: © Fan Ho: Approaching Shadow, Hong Kong, 1954 © Blue Lotus Gallery
„Szerettem összpontosítani és egyszerűsíteni a világot fekete-fehérben, ez a stílus közelebb is állt hozzám. Az érzelmeimet szabadon fejezhettem ki, így azok sokkal inkább az én irányításom alatt álltak, [és az eredmények] szürreálisak és félig absztraktak voltak. Tetszett ez a távolság: nem túl közel, de nem is túl messze ... "
– nyilatkozta egy interjúban Fan Ho, aki a Fotográfiai Társaság és az Angol Királyi Művészeti Társaság tagja volt, valamint tiszteletbeli tagja volt a szingapúri, argentin, brazil, német, francia, olasz és belga fotográfiai társaságoknak is. Legutóbb a második Globális Kínai Nemzetközi Fotográfiai Díj Életműdíját nyerte el 2015-ben, a Kínai Fotográfiai Társaság (Guangzhou) által. Hosszú karrierje során több mint egy tucat egyetemen tanított fotográfiát és filmkészítést világszerte. Munkái számos magán- és közgyűjteményben találhatók meg, többek között a Hongkongi M+ Múzeumban, a Hongkongi Örökség Múzeumban, a Francia Nemzeti Könyvtárban, a San Francisco-i Modern Művészetek Múzeumában és a Santa Barbara Művészeti Múzeumban is.
0103
Fotó: © Fan Ho: Private, Hong Kong, 1960 © Blue Lotus Gallery
0103
Fotó: © Fan Ho: Whitty Street Diary, Hong Kong, 1950-60's © Blue Lotus Gallery
Fan Ho leghíresebb fotójának történetét ezen a linken ismerheted meg.
