Mit nézzünk májusban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Az Ajándékok a XX. századból és azon túl című kiállítás életművének nem szokványos áttekintése: képeinek egy részét publikált formában is bemutatjuk, azaz sok képről látható lesz a kiállításra készített kópia és a megjelent változat is, más fotókkal, szövegekkel egybeszerkesztve. Ez a komplex bemutatási mód az elkészült fotó történetébe kalauzolja a nézőt, és megmutatja jelentésének módosulásait a különböző megjelenési helyzetekben. Sylvia Plachy életműve esetében ennek különös jelentősége van – művei jelentős részét ugyanis a New York-i The Village Voice hetilapban és a Metropolis formatervezési és építészeti magazinban publikálta. E folyóiratokban Sylvia Plachynak állandó rovata, oldalpárra szerkesztett fotóanyaga jelent meg hosszabb időszakokon keresztül, most erre a tárlatra ezekből és az életmű egészéből is válogattak.

Az opavai Sziléziai Egyetem Kreatív Fotográfiai Intézete 35 éves fennállását ünnepli. Az Inside című kiállítás a hallgatók újabb, intim és személyes témákra összpontosító munkáit mutatja be. A fotográfiai projektek a belső életre és a legközelebbi emberek életére, a családi kapcsolatokra, a személyes identitásra, az emberek közötti kapcsolatokra és a művészetterápia különböző formáira reflektálnak. A kiállítás eredeti megközelítések és kreatív kísérletek változatos keverékét mutatja be, amely az egyes művészek szubjektív látásmódját tárja fel. Az egyéni koncepciókon és személyes értelmezéseken keresztül a fotók új perspektívákat nyitnak meg intim témákról, és saját életükről való gondolkodásra hívják a látogatót.

A Budapest FotóFesztivál indulása óta kitüntetett szerepet kapnak a magyar fotográfusok, évente egy-egy tematika kapcsán invitálva őket a közös gondolkodásra, diskurzusra. A klasszikus művészeti műfajok jelenének feltérképezése több tematika mentén megvalósult az elmúlt években. Ezt továbbgondolva 2025-ben a fotográfia területét (is) érzékenyen érintő és újabb kihívásokkal szembesítő mesterséges intelligencia kérdésköre kerül a fókuszba. A valós és mesterséges identitások című kiállítás az egyik legklasszikusabb műfaj, a portré területén belül vizsgálja a fotográfia és az AI lehetőségeit és kapcsolódási pontjait, bemutatva a hazai alkotók viszonyulását és alkotói praxisát a témát illetően. A portréhoz és az emberábrázoláshoz való viszonyunk fotográfusként és befogadóként is folyamatosan változik, a mesterséges intelligencia megjelenése a képalkotási folyamatban egy újabb korszak kezdetét jelzi. A Kiscelli Múzeumban kiállított alkotások tükrében láthatjuk milyen különbségek, lehetőségek, állásfoglalások dominálnak a másfél évszázados fotográfiai hagyományok és a legújabb technológia ötvözésében.

A 19. század végi, szinte egyidejű létrejöttük óta Amerika és a személyautó elválaszthatatlanul összefügg. A gyors innováció korszakában született autó forradalmasította a mozgást, új szabadságot és sebességet biztosítva, míg a fényképezés dinamikus médiumként jelent meg a haladás és az átalakulás megörökítésére. Az így létrejövő képek az attitűdök széles spektrumát ragadják meg, a dicsérettől és az elismeréstől a szellemességig, az iróniáig, a cinizmusig, sőt az ellenségeskedésig, így megörökítve az emberiség provokatív és fejlődő kapcsolatát az autóval és annak kultúrájával. Pálfi György ragyogó és igényes gyűjteményéből merítve, ez a figyelemre méltó fotóválogatás azt illusztrálja, hogyan élt párhuzamosan az autó és a fényképezés a 20. század közepétől napjainkig, feltárva azokat a sokszínű kulturális, művészeti, társadalmi, mérnöki és dizájn aspektusokat, amelyek meghatározták az amerikai életet.

A Kortárs Magyar Fotográfia nevet viselő kiállítássorozat először 1995-ben nyitotta meg kapuit Pécsen. Az akkor hét helyszínen zajló egyéni és csoportos kiállítások, fotóművészeti előadások, szakmai beszélgetések főszervezője a Mecseki Fotóklub és a Magyar Fotóművészek Szövetsége volt. Az esemény sikere alapján a szervezők a továbbiakban Pécsi Fotóbiennálé név alatt, kétévenként további 8 alkalommal (1997–2011) adtak helyet az időközben nemzetközi érdeklődésre is számot tartó művészeti eseménynek. A neves hagyományok újjáélesztése céljából a Magyar Fotóművészek Szövetsége 2025 májusában megrendezi a X. Pécsi Fotóbiennálét, amely ezúttal öt helyszínen ad teret rangos csoportos és egyéni fotóművészeti kiállításoknak, melyekről hamarosan itt a Punkton is beszámolunk.

Mi történik, ha a fotográfia túlmutat a valóság leképezésén? Robitz Anikó egyéni kiállításán a természetes tájak és a képzelet szülte világok találkoznak. A valós helyszínek inspirálta absztrakt tájképek a sötétkamrában nyertek új formát. Lenyűgöző vizuális kaland a művészi újraértelmezés jegyében, egy utazás a valóság lehetséges rétegei között.

Time-lapse kiállításom az idő fogalmának kiterjesztésére tesz kísérletet a személyesen megélt és rögzített idő megjelenítésével, a fotográfia médiumának segítségével. Hajnali futások évek óta egyazon pontról rögzített pillanatképei nem pusztán az időjárás és az évszakok váltakozását, de a szubjektív idő és az élet megállíthatatlanságának folyamatát ugyanúgy rögzítik, mint azoknak az utcán és könyvek lapjai között talált pénzeknek a fotótipológiája, amely több mint négy évtizedet, valamint a mögöttük és bennük rejlő történeteket jeleníti meg. Máskor két parallel felvételben egy teljes év képes belesűrűsödni, melynek keresetlen misztériumát aranyba kellett foglalni. És hogy mi az összefüggés a Ligur-tenger végtelennek ható horizontja és a Bükk-hegységben évmilliókkal ezelőtt kialakult kőszikla között, arra ugyancsak néhány fotográfiával szeretnék rávilágítani. A kiállítással kérdésessé szeretném tenni az idő észlelésének az objektivitását. Hiszen az idő megélése nem pusztán a fizikai világhoz köthető, hanem az emberi tapasztalat szubjektív aspektusaihoz is. Munkáimmal valójában megkérdőjelezem az idő egyenes vonalú, folyamatos áramlásáról alkotott hagyományos elképzeléseket, s ezt a fotográfia médiumával kívánom reprezentálni.