Centenáriumi Leica árverés, csillagászati leütési árakkal – 46. Leitz Photographica Auction

Természetesen a legnagyobb érdeklődés azokat a tételeket kísérte, amelyek egyértelműen az első kisfilmes fényképezőgép történetéhez tartoztak. A 8. tételként árverezett tárgy tulajdonképpen ellentmondott az apropónak, hiszen az még a sorozatgyártás előtti 0-széria legfontosabb példánya. 1923-ban a gyárban még nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a gyártási számoknak. Így a 22 darab 0-szériás fényképezőgép számozása 100-ról indult. (A katalógusban látható az a leltárkönyv-oldal, amely az első tizenöt gép adatait és szállítási helyét tartalmazza.) Meglepő módon a gépet tervező Oskar Barnack (1879–1936) a 112-es sorszámút kapta, nem a 100-ast, vagy 101-est. A vevőjelöltek ezúttal tehát magának a tárgy megalkotójának személyes példányára licitálhattak. Bár a becsértéket 1,5–2 millió euróra tették, a 800 ezerről induló licitálás a kikiáltási ár kilencszereséig, azaz 7,2 millió euróig (2,87 milliárd forintig) emelkedett.

A gyártási számsorok sajátossága, hogy a szériaszerű előállítás 126-tal (!) indult. Így a századik előállított példány 225-ös lett. A kamerát a gyári dokumentumok szerint 1925. január 29-én szállították le F.J. Longley Ogilvynek (1866–1943), az angol vevőnek. (Az ő fia alapította a későbbiekben fogalommá vált reklámügynökséget.) A 100–120 ezres becsérték ezúttal reálisnak bizonyult, mivel a tétel 132 ezer euróért került új tulajdonosához.

Mi kevéssé ismerjük Stefan Kruckenhausert (1905–1988), ő viszont a német nyelvterület meglehetősen nagyra becsült alkotójának számított. A Tirolban élő Kruckenhauser nyolc, Leicával fényképezett fotóalbumban mutatta be lakóhelyének téli világát és az ott megvalósított síelés szépségeit. A gyártó már 1925-től törekedett arra, hogy az általa fontosnak vélt személyeket megajándékozza egy-egy kerek gyártási számú példánnyal. Az ezrediket így 1925-ben a Wetzlarral szomszédos Giessen klinikájának orvosa kapta. Ezután még 19 ilyen ajándékozás következett; huszadikként került sorra 1955-ben az osztrák tájfényképész, aki a 700000-es sorszámú M3-ast kapta meg. Ez a műtárgy most a 110 ezres induló ár és az 5–600 ezres becsérték többszöröséért, 3 millió 360 ezer euróért kelt el. A vevő a legkisebb fényerejű, legolcsóbb, 3,5-ös Elmár normál objektívet kapta 70 évvel ezelőtt.

Egy másik, prototípusú Leica M-et a rendezők 200-240 ezres becsértékkel indították a licitre, melynek végeredménye 432 ezer euró lett. A mindig népszerű katonai változatok közül az olajzőld Leica M4-est a 280 ezres becsérték felett, 456 ezer euróért lehetett hazavinni. A közkedveltnek mondható fekete festés ezúttal nem eredményezett túl magas árat. A szépen megkopott fekete M3-as már a becsérték (160 ezer) felső határa alatti összegért, 156 ezer euróért volt kapható.