Engedetlen képek – Helyszíni beszámoló a 2025-ös Arles-i Fotófesztiválról

Az 56. Arles-i Fotófesztivál programja a világban uralkodó narratívák megkérdőjelezése. A kiállítások arra törekednek, hogy bemutassák, miként képes a kép felülírni a történelmi igazságokat és új utakat nyitni az identitás, az emlékezet és a közösség újragondolására. Az idei tematika az „Engedetlen képek” címet viseli, amely a fotográfia társadalmi átalakító erejét hangsúlyozza, felvillantva a kultúrák, a nemek és a származások sokszínűségét.

A fesztivál több mint negyven kiállítása hat tematikus fejezetre tagolódik. Az „Ellenhangok” csoportos tárlatai a gyarmati múlttal és a marginalizált közösségekkel foglalkoznak, míg a „Családi történetek” szekció a személyes ihletésű projektekre fókuszál. Az „Újraolvasások” fejezetben klasszikus életműveket értelmeznek új kontextusban, az „Archívum-mesék” pedig az archívumokat helyezik a középpontba – legyen szó névtelen amatőrök által készített fényképekről, családi albumokról vagy intézményi gyűjteményekről. A „Változó geometria” a tér, a forma és az építészet kapcsolatát vizsgálja, míg a „Nomád krónikák” a migráció és hontalanság képeit állítják a fókuszba.

Az amatőr fotográfia zsenialitása

Marion és Philippe Jacquier, a Lumière des roses galéria alapítói húsz éve gyűjtenek anonim és amatőr fotókat. Kiállításuk gyűjteményük kiválasztott gyöngyszemeit mutatja be, amelyek a múlt század intim pillanataiba nyújtanak betekintést. Ezek a képek történelemről, rejtélyekről és megszállottságról mesélnek, például egy gyógyszerész vásárlóiról, titkos kémkamerával készített fényképein, egy rövid szerelem emlékének helyszíneit bemutató fotóin, vagy egy magányos nő utazásain készített, elmosódott önarcképein keresztül.

Apakeresés – Diana Markosian: Father (Apa)

A Madame Figaro-díj nyertese, Diana Markosian megindító személyes projektje az eltávolodásról, a hiányról, az egy apával való újratalálkozásról szól. A moszkvai születésű művész hétévesen az Egyesült Államokba költözött anyjával anélkül, hogy elbúcsúzhatott volna apjától. Sok évnyi zavar, keresés és kimondatlan szó után végül sikerült újra megtalálniuk egymást. A Father (Apa) az egymáshoz való újrakapcsolódásról és az ehhez kapcsolódó összetett, bonyolult érzelmekről mesél fotókon, filmen és archív anyagokon keresztül.

Ellenállás és szabadságvágy – Agnès Geoffray: They stray, they persist, they thunder (Kóborolnak, kitartanak, dübörögnek)

Agnès Geoffray és Vanessa Desclaux közös projektje a 19–20. századi francia „megőrző iskolák” archívumaiban végzett kutatáson alapul. Ezekbe az intézményekbe évekre olyan fiatal lányokat zártak, akiket a társadalmi normáktól való eltérés miatt deviánsnak ítéltek. A kiállítás az elnyomásból és a bezártságból való menekülés gesztusait vizsgálja. Geoffray fiktív női portréi és fotókra vetített, írott szövegei párbeszédbe lépnek az archív dokumentumokkal, megidézve a női sorsokat, visszaadva nekik elhallgattatott hangjukat.

Mitológia és közösség – Nan Goldin: Stendhal Syndrome (Stendhal-szindróma)

Nan Goldin és Édouard Louis nyitóeseményen elhangzott, megrázó felszólalása nem pusztán politikai állásfoglalásként hatott, hanem a fotográfia jelenkori erejét is megkérdőjelezte. Goldin a gázai háború képeinek vetítése után tette fel a kérdést: mihez kezd ma a fotográfia, ha már az emberi szenvedés dokumentálása sem vált ki valódi reakciót? A közönség nem politikai meglepetésként, hanem morális provokációként élte meg a performatív gesztust, különösen egy olyan fesztiválon, ahol évtizedek óta a kép médiumának határait kutatják.

Azonban Goldin saját válasza is ott van az anyagban: Stendhal Syndrome című új munkája klasszikus festmények és saját portréi között húz párhuzamot. A Women in Motion-díjjal elismert Nan Goldin sorozatában Ovidius Átváltozások című művének mitológiai alakjaiként jeleníti meg saját barátait. A vetítés személyes fotókat és múzeumokban készített felvételeket vegyít. A vágy, a törékenység és a szépség örök emberi tapasztalatként jelenik meg, a nézőben pedig felrémlik az érzés: a fotográfia – ha kontextusba helyezik, ha elmélyítik – ma is képes megrendíteni.

A maffia elleni harc képei – Letizia Battaglia: Always in Search of Life (Mindig az életet keresve)

Letizia Battaglia munkásságában művészet és társadalmi elkötelezettség, merészség és érzékenység fonódik össze. Az Always in Search of Life (Mindig az életet keresve) című kiállítás több mint száz fotón mutatja be a szicíliai fotográfus összetett életművét, amely dokumentálja Olaszország társadalmi változásait, a maffia erőszakszervezetét, valamint a mindennapi élet olykor megrendítő, olykor örömteli pillanatait.

Melankólia és remény – Todd Hido: The Light from Within (Belső fény)

Todd Hido csendes melankóliával teli, filmszerű képei amerikai tájakat, üres szobabelsőket, névtelen elővárosi házakat és rejtélyes portrékat mutatnak be, megidézve az egyedüllét és az idő múlásának különös hangulatát. Régi családi fotókkal készült kollázsai és szuggesztív tájképei a személyes kötelékek fontosságára hívják fel a figyelmet egy ökológiai és politikai bizonytalansággal teli világban.

„Construction Deconstruction Reconstruction” (Konstrukció dekonstrukció rekonstrukció) – brazil modernista fotográfia

A kiállítás a brazil modernista fotográfiát mutatja be egy São Paulóban működő, úttörő amatőr klub tevékenységén keresztül. A csoport a 20. század közepén újító technikáival alakította át a városképről és a modernitásról alkotott vizuális nyelvet. A tárlaton 33 fotográfus munkái látható, köztük Geraldo de Barros és Gertrudes Altschul alkotásai.

Ausztráliától Brazíliáig
Több kiállítás is a földhöz és identitáshoz fűződő kapcsolatokat vizsgál különböző földrészekről. Az On Country: Photography from Australia (Az országról. Ausztrál fotográfiák) ausztrál őslakos művészek mély, spirituális kötődését mutatja be a földhöz, miközben Berenice Abbott 1954-es USA Route 1 fotóprojektjét Anna Fox és Karen Knorr folytatják a mai amerikai politikai és társadalmi kihívások tükrében. A Retratistas do Morro a brazil favelákban élő fotográfusok hat évtizedes munkásságát gyűjti össze.

Engedetlen képek – Helyszíni beszámoló a 2025-ös Arles-i Fotófesztiválról

Következő

Egy elfeledett szerelem képes története bukkant fel egy bolhapiacon

„A napos oldal fényképésze” – Szipál Martin képei a MODEM-ben

A gyöngyök nélküli Coco Chanel – Rogi André, a szenvedélyes fotográfus

A fotográfia, ami mozgásba lendült – Muybridge és a mozgókép illúziójának kezdetei

Magyar fotográfus sokkoló képe is szerepel a Howard Greenberg Gallery online is látható kiállításán