Két magyar fotókönyv is a Paris Photo – Aperture PhotoBook díj shortlistjén
25 • 10 • 03Punkt
Két magyar fotográfus, Ladocsi András és Szombat Éva fotókönyvei kerültek be a világ egyik legrangosabb fotókönyv-díja, a Paris Photo–Aperture PhotoBook Awards 2025-ös shortlistjére. A több mint ezer beküldött könyv közül választották ki a legjobbakat, amelyek három kategóriában versenyeznek: First PhotoBook, PhotoBook of the Year és Photography Catalog of the Year.
A Paris Photo–Aperture PhotoBook Awards idén tizenharmadik alkalommal is a fotókönyv kiadásának legjobb eredményeit emeli ki. Több mint ezer beküldött könyvből, ötvenöt országból választotta ki a nemzetközi zsűri a shortlistet, amelyet majd a Grand Palais termeiben mutatnak be a Paris Photo közönségének. „A 2025-ös shortlist rendkívül gazdag művészi stílusokban és földrajzi nézőpontokban, és megmutatja, hogy a fotókönyv ma is az egyik legerőteljesebb történetmesélő médium” – mondta Brendan Embser, az Aperture vezető szerkesztője. Anna Planas, a Paris Photo művészeti igazgatója pedig hozzátette: „A shortlistbe került kiadványok a vásár egyik legjobban várt fénypontjai lesznek.”
Szombat Éva Echo In Delirium című fotókönyve – mely a PhotoBook of the Year kategóriában versenyez – azt vizsgálja, miként válik a múlt nosztalgikus tárgykultúrája a jelen bizonytalanságai között kapaszkodóvá. A pandémiák, háborúk és gazdasági válságok közepette az 1980–90-es évek dizájnja és tárgyai térnek vissza, egyszerre idézve fel a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet emlékeit és a történelem ismétlődő körforgását. Ahogy a fotográfus a könyvében írja, „az Echo In Delirium a nyolcvanas és kilencvenes évek tárgykultúrájával és designjával foglalkozik, amikor a régió egyik izmusból a másikba vándorolt.”
Ladocsi András There Is a Big River, in Which There Is a Big Island, in Which There Is a Lake, in Which There Is an Island, in Which There Is a Small House, Where a Life Is Growing in a Womb című munkájával a First PhotoBook kategória shortlistjére került. A Void kiadónál megjelent fotókönyve az emberi test és környezete közötti kapcsolatra fókuszál, amelyben barátok és ismerősök intim, gyakran szokatlan nézőpontokból megörökített mozdulatai és pózai rajzolnak ki egy vizuális koreográfiát. A korábbi versenyúszóként Ladocsi számára a víz nemcsak motívum, hanem metafora is: a képeken keresztül a testek és lelkek összekapcsolódását, az emberi kitartás és önkifejezés ünneplését közvetíti.