Múltba fagyott táj – Fabio Domenicali nyerte el az idei URBAN Book Award fődíját

Az URBAN Photo Awards az olasz dotART kulturális egyesület egyik fő projektje. 2009 óta szerveznek kiállításokat, tanfolyamokat, workshopokat, kiadványokat, fotópályázatokat és egyéb kezdeményezéseket, amelyek célja a fotográfusok támogatása és láthatóvá tétele helyben és külföldön egyaránt. Az egyesülethez köthető URBAN Book Awardon idén Fabio Domenicali nyert Green Zone, avagy Teren Zielony (Zöld zóna) című, Lengyelország tájait mélyen humánus perspektívából bemutató albumával.

Fabio Domenicali 1965-ben született Faenzában, és gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdeklődik a fotográfia iránt. Legutóbbi eredményei közé tartozik a Portfolio Italia 2024 versenyen szerzett első hely, de a Gomma Grant 2025 pályázaton is a döntősök között szerepelt. Most díjazott TEREN ZIELONY című könyvével a Dummy Award 2025 döntőjébe is bekerült a kölni The PhotoBook Museumban.

Dokumentarista hangvételű munkái mellett Domenicali mindig is szerette naplószerű intimitással, egyfajta ösztönös fotográfiai megközelítéssel lencsevégre kapni a saját valóságát. Ezt a művészi ambíciót nemrég újra felfedezte negatívarchívuma digitalizálásakor. Ebből született az ötlet, hogy napvilágra hozza mindazt, ami hosszú ideig mappákban és merevlemezeken rejtőzött, majd könyv formájában megjelentesse.

A TEREN ZIELONY eredetileg arra tett kísérletet, hogy feltérképezze a 20. század nagy eseményeinek – a náci megszállásnak, a holokausztnak és a szovjet uralomnak – Lengyelországban hagyott nyomát, de hamarosan belső utazássá alakult át az ország érintetlen tájain keresztül. Az alkotó 2008-ban érkezett Lengyelországba, hogy megragadja az egykor kommunista ország vidékének múltban lebegő atmoszféráját, ahol úgy tűnt, megállt az idő. Tizenöt évvel később, 2023-ban visszatért, hogy újra átélje ezeket az érzéseket, de egy mélyen átalakult országot talált. A 2008 és 2023 telein készült képek bensőséges narratívát alkotnak, amely történelem, táj és saját megéléseinek ötvözete.

Denis Curti kurátor, kritikus, a velencei Le Stanze della Fotografia művészeti igazgatója, így nyilatkozott az albumról:

„Fabio Domenicali lengyelországi projektje figyelemre méltó vizuális erőt közvetít. A nyers, szinte éjszakába hajló fekete-fehér kontraszt háttérként szolgál egy történethez, amely érzelmekről, ellentmondásokról és egy még kevéssé ismert ország álmairól szól. Domenicali nem vesztegeti idejét a földrajzi részletekre: közvetlenül az emberek életét követi nyomon képein – férfiakét és nőkét –, akik képesek közvetíteni az intimitást és az emberi melegséget. Vizuális nyelve pontos, az ellentmondások érzelmi töltetére épít. A táj többé nem pusztán háttér, hanem élő közeg, amely feszültséget és rezgést hordoz. Antonio Tabucchi idézete a nyitóoldalon egyszerre találó és kifejező: »Egy hely sohasem csupán az a hely: az a hely egy kicsit mi magunk is. Valahogy, tudtunkon kívül, magunkban hordoztuk – és egy nap, véletlenül, megérkeztünk oda.«”