„A fényképezőgép olyan, mint a jegyzetfüzeted” – írta Josef Koudelka és ez az új albumát nézve fordítva is igaz
26 • 06 • 04 Szabó Liliom Olvasási idő: 3 perc
Egy kép többet mond ezer szónál tartja a mondás, de mi van ha a képek mellé szavakat is kapunk? Josef Koudelka cseh fotográfus rendszeresen papírra vetette fényképezéssel, a világgal és a benne élő emberekkel kapcsolatos gondolatait. Az Aperture nemrég jelentette meg a Koudelka Diaries című albumot, amelyből fény derült arra, hogy képein túl a művész gondolataiban is van egyfajta különös varázslatosság, mágikus, mégis realista felfogás.
Josef Koudelka Csehszlovákiában született 1938-ban, majd később francia állampolgár is lett. Pályafutását repülőmérnökként kezdte, mielőtt az 1960-as évek végén teljes állásban a fotográfiának szentelte magát. 1969-ben névtelenül elnyerte az Overseas Press Club Robert Capa-aranyérmét azokért a fényképekért, amelyeket P.P. (Prague Photographer – prágai fotográfus) monogrammal publikáltak. Koudelka 1970-ben politikai menedékjogot keresve elhagyta Csehszlovákiát, és nem sokkal később csatlakozott a Magnum Photoshoz. Díjai között szerepel a Prix Nadar, a Grand Prix National de la Photographie, a HCB Award és a Hasselblad Foundation International Award in Photography.
A Koudelka Diaries ötvennél is több éven át vezetett, hatvankilenc naplóból kiválogatott szegmensei egyszerre nyújtanak betekintést a különc cseh fotográfus elméjébe és alkotói folyamatába. A naplókban beszámol száműzetésben töltött életéről, a szovjetek 1968-as prágai inváziójáról és az évekről, amelyeket vándorcigányokkal töltött. A kötet, annak ellenére, hogy szövegcentrikus, Koudelka kézzel írt jegyzeteinek fénymásolataival, felvételeinek és önarcképeinek köszönhetően meglehetősen intim és közvetlen hangulatúra sikeredett. Beleláthatunk a szórakozott fotográfus olykor filozófiai mélységű, máskor profán igazságokat konkretizáló életnarrálásába. Képei ezáltal nem új színezetet kapnak, hiszen a groteszk, de optimista lelkület felvételein is tökéletesen átjön, azoknak viszont sokat nyújthat, akik szeretnék áthatóbban megismerni a nűvész kalandos életét, aki önmagának ad tanácsokat és önmagával folytat jóízű beszélgetéseket.
„A fényképezőgép olyan, mint a jegyzetfüzeted” – írja egy naplóbejegyzésben. Ugyanakkor jelenetleírásai olyan karakteresek, hogy szemünket lehunyva bátran el tudjuk képzelni mindazt, amiről ír, egy képkocka formájában Koudelka jellegzetes stílusában. A kötetet kurátora, Tomáš Pospěch így írt róla: „Koudelka naplói a klasszikus fotográfia »szakácskönyvei«. A legismertebb fotográfusokkal állt kapcsolatban. Jegyzetei gazdag tapasztalatait összegzik, beleértve az analóg fekete-fehér fotográfia mára eltűnőben lévő technológiáját is.”
„Nem fotográfusnak születtem, és nem is kell fotográfusként meghalnom. De szeretnék valamit igazán jól csinálni az életben. Mert bármit teszek is, azt jól akarom csinálni”
– vallja naplója lapjain Koudelka. Mi pedig nyugtázhatjuk, hogy jól csinálta: végig önazonos maradt egy olyan világban, ahol évtizedeken át küzdött, hogy befogadják és otthonra leljen.
Josef Koudelka: Diaries
Aperture, 2026
472 p., 89 fotó
ISBN: 9781597115933