A kiváltságos amerikai családból származó alkotó az 1960-as évek elején fordított hátat a nyugati életformának, hogy Kenyában, a Hog Ranch nevű birtokán találja meg alkotói identitását. Szakmai súlyát jelzi, hogy olyan ikonokkal dolgozott együtt, mint Andy Warhol vagy Francis Bacon, és a divatvilágra is hatást gyakorolt, amikor Nairobiban felfedezte a későbbi szupermodellt, Imant. Beard radikalizmusa abban rejlett, hogy a fotográfiát nem végtermékként, hanem alakítható nyersanyagként kezelte. Híres naplói és kollázsai – amelyek a most megjelenő kötet gerincét alkotják – átlépik a műfaji határokat. A fotográfiáit talált tárgyakkal, rovarokkal, újságkivágásokkal és sűrű, kalligrafikus széljegyzetekkel egészítette ki. A teleszőtt lapok a természet burjánzásának és az információrobbanás káoszának egyidejű leképezései .Ez az általa teremtett „vadvilági barokk”, ahol a képfelület fizikai rétegei a természet körforgását és az elmúlás rétegzettségét szimbolizálják.
Maga a könyvcím kettős jelentéssel bír: utal a „nagyvadvadászat” (big game hunting) romantizált korszakának végére, másrészt vészjóslóan hirdeti az ökológiai egyensúly mint globális társasjáték végérvényes befejeződését. Beard hitvallása szerint a vadon eltűnésével olyan veszteség ér minket, amelynek mértékét és következményeit ma még felbecsülni sem tudjuk. Képei sokkolóak: éhen halt elefántok ezreinek fehéredő csontvázai és a sárban fetrengő tetemek a pusztulás apokaliptikus tájképeit vetítik elénk. Zsenialitása abban rejlik, ahogy a borzalmat esztétizálja anélkül, hogy etikai súlyát elvenné. Az elhullott állatokról magasból készített felvételei absztrakt kompozíciókká nemesednek, amelyek a földtörténeti léptékű elmúlást hirdetik.
