Amikor a fényképezés közös alkotássá válik – Mark Fitton: Pictures with Janet

Mark Fitton (1993) Brooklynban (NY) él és dolgozik. Munkáiban a családi kapcsolatok, az intimitás és az alkotói szerzőség kérdéseit vizsgálja kollaboratív gyakorlatokon és konstruált narratívákon keresztül. Miután fotográfia szakon BFA diplomát szerzett a Parsons School of Designban, munkái többek között a Los Angeles Times, a W Magazine, a Dazed és a Vogue Italia oldalain jelentek meg. Fotográfiáit bemutatták a Pingyao International Photography Festivalon, valamint a Griffin Museum of Photography egyik online csoportos kiállításán is. Fitton a Punkt megkeresésére az alábbi kérdéseinkre válaszolt:

– Mi vonzott ehhez a projekthez és mitől különösen fontos számodra ez a sorozat? Mi a története a díjnyertes munkádnak?

A Pictures with Janet akkor kezdődött, amikor a nagynéném azzal keresett meg, hogy szeretne velem fényképeket készíteni. Eleinte a képek spontán módon örökítették meg Janet mindennapi életét. Ahogy azonban az együttműködésünk fejlődött, a fényképezés folyamata egyre tudatosabbá vált, és lehetőséget adott Janet számára arra, hogy saját vágyait és törekvéseit is megjelenítse a munkában.

A projektet különösen fontossá teszi számomra, hogy a közös alkotófolyamat elmélyítette a nagynéni és unokaöccs közötti kapcsolatunkat. A fényképek nem egyszerűen Janet dokumentumai, hanem annak a nagyon bensőséges együttműködésnek az eredményei, amelyet az évek során közösen alakítottunk ki. A Pictures with Janet egy olyan kreatív teret jelent, amely kizárólag kettőnkhöz tartozik.

Tágabb értelemben azt reméljük, hogy a Pictures with Janet megkérdőjelezi az alkotói szerzőséggel kapcsolatos beidegződéseket, és megmutatja, hogy a fogyatékossággal élő emberek is képesek kitágítani a művészet határait. Ha a fényképeink más fogyatékossággal élő embereket is arra ösztönöznek, hogy kövessék saját kreatív ambícióikat, és egyben arra késztetik a közönséget, hogy másként gondolkodjon a fogyatékosságról, akkor úgy érezzük, hogy a projekt elérte a célját.

– Mely fotográfusok voltak rád a legnagyobb hatással és miként befolyásolták alkotói gondolkodásodat?

Pályám elején Cindy Sherman alapvető hatást gyakorolt az alkotófolyamatomra. Különösen vonzottak a konstruált narratív képeiben megjelenő beöltözés és játék elemei. Munkáinak performatív jellege azóta is meghatározza azt, ahogyan az alanyaimmal való együttműködéshez közelítek.

Emmet Gowin és Nicholas Nixon szintén meghatározó inspirációs forrást jelentenek számomra abban, ahogyan hosszú időn keresztül újra és újra ugyanazokat a családi szereplőket fényképezik. Mindketten a fotográfiát használják arra, hogy mélyebben megértsék alanyaikat, és szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki velük. Munkáik az idő és az emberi kapcsolatok bensőséges vizuális lenyomatai – ez a gondolat az én alkotói gyakorlatomban is hangsúlyosan jelen van.

A Pictures with Janet készítésekor Diane Arbus fogyatékossággal élő emberek, köztük Down-szindrómás személyek iránti fotográfiai érdeklődése is inspirált. Míg Arbus munkái gyakran bizonyos távolságból, szenzációként mutatják be alanyaikat, én Janetet aktív alkotótársként és a fényképek létrehozásának résztvevőjeként szeretném megjeleníteni.

– Melyik könyv vagy kiállítás volt rád a legnagyobb hatással?

Amikor elkezdtem fényképezni Janet nagynénémet, részt vettem LaToya Ruby Frazier egyik művészbeszélgetésén az Aperture-ben. Nagyon inspiráló volt számomra, ahogyan Frazier a saját fotográfiai gyakorlatáról és annak családjához fűződő kapcsolatáról beszélt, különösen arról a hosszú távú együttműködésről, amelyet az édesanyjával alakított ki. Frazier arról is beszélt, miként változik és alkalmazkodik fényképezési folyamata családtagjai fizikai és érzelmi állapotához. Ez tartós hatást gyakorolt a saját alkotói gyakorlatomra is, különösen Janet nagynénémmel végzett munkám során, aki a közös fényképezések évei alatt jelentős fizikai és kognitív változásokon ment keresztül.

Nemrég megnéztem Emmet Gowin Baldwin Street: Photographs 1966–1994 című kiállítását a New York-i PACE Galleryben. Gowin spontán, dokumentarista szemléletű munkákat ötvöz felesége családjáról készült, konstruált narratív portrékkal. A fikció és a valóság ilyen összekapcsolása olyan konceptuális keretet jelent, amelyet saját projektjeimben is folyamatosan vizsgálok. Mindenekelőtt azonban Gowin azon módszere áll közel hozzám, amelyben a fotográfia kapcsolati gyakorlatként működik: olyan művészeti formaként, amelyben a fényképezőgép az alannyal való bensőséges kommunikáció eszközévé válik.

– Mikor és hol rendezted az első önálló kiállításodat?

Munkáimat eddig még nem mutatták be nyilvános önálló kiállításon. A Pictures with Janet az elmúlt évtized során csendben fejlődött, és most érzem úgy, hogy készen áll arra, hogy szélesebb közönséggel is megosszuk. Janet és én reméljük, hogy egy napon együtt állíthatjuk ki ezt a projektet.