Marilyn Monroe – Egy ikon születésének anatómiája

Az ikonná válás ezen az úton azonban nemcsak a stúdiók által vezérelt átváltozást, hanem a nyilvánosság feletti kontrollért vívott harcot is jelentette. Monroe azzal is beírta magát a történetbe, hogy ő lett a Playboy legelső számának címlaplánya 1953 decemberében. A valóságban azonban a színésznő nem a magazin felkérésére pózolt: 1949-ben Norma Jeane még küszködő, szinte teljesen ismeretlen modell volt, aki – hogy ki tudja fizetni a lakbérét – mindössze a standard 50 dolláros modellkedési díjért cserébe elvállalt egy meztelen fotózást Tom Kelley fotográfussal. A képeket, a lebukástól félve, „Mona Monroe” néven írta alá, a híres, vörös bársony előtt készült fotók pedig végül egy naptárhoz kerültek.

1953-ra Marilyn már ünnepelt hollywoodi szupersztárrá érett, amikor Hugh Hefner elhatározta, hogy saját férfimagazint indít, de tőke híján nem tudott volna megfizetni egy ekkora nevet. Hefner ezért felkutatta a naptárat birtokló céget, és mindössze 500 dollárért megvásárolta a négy évvel korábbi aktfotók jogait. A magazin évszám nélkül került az újságosokhoz, mert Hefner maga sem volt biztos benne, hogy lesz-e valaha második szám. A borítón egy integető, teljesen felöltözött Marilyn szerepelt, a belső oldalakon viszont a naptárképekből született meg a Playboy történetének legelső „Sweetheart of the Month” posztere. A kiadványból azonnal eladtak 50 000 példányt (darabját 50 centért), amellyel megszületett a Playboy-birodalom; Hefner később ennek az egyetlen fotónak tulajdonította az első szám átütő sikerét.

Bár a stúdió a karrierje védelmében a letagadást javasolta, Marilyn a rá jellemző őszinteséggel nyilvánosan vállalta a múltját. Ez a prűd korabeli elvárások ellenére nemhogy megtörte volna a felemelkedését, de a sebezhetőség és a popkulturális lázadás mítoszává emelte – miközben a sors iróniájaként a díva egyetlen cent jogdíjat sem kapott a siker után, és maga is kénytelen volt megvásárolni a saját példányát, hogy láthassa a magazin középső poszterét. Ez a mozzanat világosan megmutatta a formálódó sztárkultusz kettősségét: miközben a hús-vér nő a piac kiszolgáltatottja, az imázs önálló életre kelt, és megállíthatatlanul elindult a halhatatlanság felé.