Az 1894-ben épült műemlék-múzeumépület mind a hat emeletét betöltő Make Believe a Fotografiska New York első, egyetlen művésznek szentelt, egész épületre kiterjedő tárlata, hiszen tereiben általában egyszerre négy-öt különálló kiállításnak adnak helyet. Jelen esetben a Fotografiska LaChapelle munkáit a múzeum templomszerű belső tereivel lebilincselő összjátékban állítja színpadra.
Tizenhét és huszonegy éves korom között megmártóztam a budapesti éjszaka ragadós sötétjében, alámerültem és képekkel tértem vissza onnan. A techno lélektelen zakatolása, csavargás éjsötét bunkerek folyosóin, zaj, verejték és füst: „angyalfejű hipszterek égve az éjszaka gépezetében” – ezt a felajzott, hét végén égetett létállapotot, ezt a nagyon is aktuális, ugyanakkor örökérvényű fiatalság-élményt, saját felnövéstörténetem egyik szakaszát rögzíti ez a sorozat.
A kiállításon látható alkotások most születtek, csak mutatóban villan fel egy-egy kép a múltból. Életformáik, környezetük, élményeik feldolgozásához néha gépiesen tárgyilagos, némelykor az idős kor melankóliájával átitatott formákat találtak, melyek egyszerre intimek és monumentálisak. A Focus tagjait az érett férfikor nem sarkallja zajos teljesítményekre.
A hollandiai születésű és székhelyű marokkói-holland Hajar Benjida nyertes sorozata az Atlanta Made Us Famous egy folyamatban lévő munka, mely azokat a nőket mutatja be, akik fontos, de alapvetően háttérszerepet játszanak az atlantai hip-hop szcénában.
Magyarország legnagyobb, évente megrendezett kortárs képző- és fotóművészeti eseményén, az Art Marketen állíthat ki Kemenesi Zsuzsanna, aki a Nemzetközi Portfolio Review program tavalyi nyertese volt.
A Sotheby’s idén ősszel mutatta be Sebastião Salgado első nagyobb amerikai megjelenését az 1990-es évek óta, a Magnum Opus-t, egy kurátori, nonprofit kiállítást, amely az 1944-ben született, brazil művész és környezetvédő Sebastião Salgado öt évtizedes munkásságát mutatja be.
Az If Spring Could Feel Ache című sorozata a kínai serdülő queer csoportok férfiasságáról szól, a queer identitásról – kollektív traumák és az egyéni identitás érintésével. A közösség mélyebb rétegeit keresi, miközben önmaga „queer modellek” árnyékába állított tükörképében is elmerül.
A fotók és a megjelenített témák túlnyomó része nem fog a néző arcára mosolyt csalni, azonban a fotográfia ezen vállfajának ez egyáltalán nem is célja. Hiteles vizuális források kerülnek bemutatásra, valós történések dokumentálásán keresztül, amikről globális és egyéni szinten tudnia kellene mindenkinek.
A hazai fotográfia kulturális életének egyik legfontosabb színtere a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendezett Fotóhónap fesztivál, melynek kiemelt tárlata mellé számos kiállítás is csatlakozik Budapestről és az ország minden tájáról. Idén külön öröm, hogy végre a régi kerékvágásban, előreláthatólag járványügyi intézkedések nélkül, személyesen látogatható valamennyi program.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2022-ben tagfelvételt hirdetett, ahol egy kétfordulós pályázaton bírálták el a jelentkezők portfólióját vagy fotószakírói tevékenységének ismertetését. A tavasszal bejelentett döntés értelmében 4 fővel bővült az MFSZ tagjainak száma, akiknek művészeti tevékenységét itt a Punkton is bemutattuk. Az alábbiakban Benkő Imre írását közöljük.
A művész koreai-amerikaiként e határmenti városok egyikében élt, személyes kapcsolatot ápolt a két világ közötti térrel – ahol katonai táborok, félreeső falvak és turisztikai látványosságok állnak egymás mellett, miközben e sávok el is választják egymástól a hivatalosan még háborúban álló területeket.
A díjazottak nemzetközi szférát képviselnek, a munkáik a történelmi vagy hagyományos tematikákat megújult nézőpontból tárják fel. Találkozhatunk a főáramban ritkán feltárt történetekkel, vagy ha találunk ismerős tematikát, azt új megvilágításban fogjuk tapasztalni – ilyen például a női test vagy a természet motívuma.
Idén 15. alkalommal hirdették ki ennek győzteseit. Ahogyan Whitney Van Nes, a zsűri egyik tagja fogalmazott: „Az idei győztes fotográfusok a magasztosat és a szépet értékelő képeikkel a szellem erejét mutatják meg nyugtalanító világunkkal szemben.”
Az Apró rejtélyek című kiállítás kiindulópontját Van der Meer 1985–86-ban Budapesten készített utcai fotósorozata jelenti, melynek egy részét 1986-ban kiállították a Váci utcai Fotóművészeti Galéria, és Quirk of Fate (A sors fintora) címmel 1987-ben könyv formában is megjelentettek.
A Steidl gondozásában megjelent könyv fotói abból a szokatlan kettős nézőpontból születettek, amely Epsteint ebben a rendkívül bonyolult kultúrában jellemezte: indiai családja és munkája révén egyszerre volt bennfentes és kívülálló. Az In India Epstein mélyreható és széleskörű tapasztalatainak gyümölcse, egy olyan országról szól, ahol különálló világok találkoznak.