Karolina Wojtas az iskola fojtogató élményéből táplálkozva sikeres lázadó művészi gyakorlatot alakított ki. Az összes képének és kiállításának az indulat és a káosz az alapja. Abzgram című fotósorozata az oktatásban szerzett negatív élményeinek közvetlen kommentárja.
Az itt látható fotográfiák java része az 1970-es évek derekán született. Ez a korszak olyan korai „képdömping” időszak volt, mely tárgyiasult fényképekkel: papírképekkel árasztotta el a világot, s benne Bács-Kiskun megyét is.
A pályázatra 61 országból több mint 340.000 kép érkezett, és több mint 170.000-en neveztek be az Open versenyre, ahonnan a nemzeti díjazottak (National Awards) fotóit is kiválasztotta a zsűri
Shwe Wutt Hmon – 1986-os születésű szabadúszó dokumentarista fotográfus – munkái középpontjában a feminizmus, a közösségek identitása és az emberek közötti kapcsolatok állnak. Az alkotó gyakran épít be verseket, szövegeket és rajzokat munkáiba.
„A tűz pusztít és újít” – A tűz a tematikája a Prix Pictet kilencedik versenyének 22 • 01 • 30A Fehér Vera A svájci Pictet & Cie Bank által 2008-ban alapított Prix Pictet-díj a világ egyik legnagyobb fotográfiai díja a fenntartható fejlődés területén, amely a fotográfia eszközét felhasználva globális jelentőségű üzeneteket közvetít széles körben. A […]
Bár a járvány és a vele járó szociális válság dokumentálása az elmúlt években univerzális témája volt rengeteg fotográfusnak világszerte, az Indiát kirívóan drasztikusan sújtó pandémiát Mukherjee megindítóan, mellbevágóan, de mégis humánus módon tárja elénk a rögtönzött krematóriumok és tömegkórházak képein keresztül.
A Portrait of Britain méretét és küldetését tekintve úttörő jellegű tárlat. Az emberekről készült és az embereknek szánták – ez az ország legnagyobb fotókiállítása, s minden évben több millióan nézik meg országszerte.
Vigneau munkáiban elsősorban az emberi lény testi-lelki határát kutatja, azt a tünékeny teret, ahol a szabadság váratlan, merész, ugyanakkor törékeny pillanata felbukkan.
A Tiàwùk egy hozzánk egészen közeli galaxisban található bolygó, a Földhöz képest kicsi, a környezeti feltételek szélsőségesek, de alkalmasak az emberi élet megteremtésére és az alkalmazkodására. 500 év csillagászati megfigyelés után az emberiség először talált egy másik bolygót emberi élettel, a fotósorozat a megfigyelések vizuális dokumentációja.
Bár igazán nagy sikereket O’Keeffe festőként ért el, a fotográfiához is erősen kötődött. Mire az 1950-es években a fényképezéssel is elkezdett foglalkozni, művészete már kiforrott volt, így egyedi látásmódja fotóin is tükröződik.
Harsha Pandav negyedik generációs emigránsként született és nőtt fel Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben, és 2020 decemberében költözött Indiába. Harsha az összetartozás politikájára, az otthon, az identitás, a gyermekkor, a faj és a család körüli narratívákra kíváncsi.
Wei Xiang képei éppen azért érdekesek, mert megmutatják, hogy nemcsak a klasszikus európai festészeti technikát sajátította el, hanem azt tudatosan továbbgondolva illeszkedik bele a globalizálódott művészeti életbe, kihasználva azt a lehetőséget, hogy mind a két kultúrában biztosan és szilárdan áll.
A Maison Européenne de la Photographie (MEP) tereiben megrendezett retrospektív kiállítás első alkalommal mutatja be Franciaországban Samuel Fosso, 1962-es kameruni születésű fotográfus közel ötvenéves karrierjét és annak minden fontosabb sorozatát.
Armendáriz bár egy igen klasszikus humanista, néhol romantikus fényképészeti megközelítéssel és szinte régimódi képalkotási szisztémákkal dolgozik, munkájának mégis talán a kultúrantropológus jellege, amely leginkább kitűnik.
A Szovjetunió felbomlása után a Moldvai Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, de egyik régiója, Transnitria – más néven Pridnesztrovia – autonómiát kiáltott ki, mely heves katonai összecsapásokkal járt és sok ember halálát okozta.