A kortárs szerzői film meghatározó alkotója, az Egy szent szarvas meggyilkolása, A homár és a Szegény párák rendezője, Yorgos Lanthimos i shall sing these songs beautifully című fotókönyve 2024 novemberében jelent meg a londoni Mack kiadó gondozásában. A játékfilmjeihez hasonlóan analóg képanyagot legújabb filmje, A kegyelem fajtái forgatásának idején készítette New Orleansban a görög rendező.
A negyedévente nyomtatásban is megjelenő Aperture Magazine 2024-es őszi száma Arrhytmic Mytic Ra címmel a család, a társadalomtörténet és az asztrofizika tematikáit helyezte fókuszába. A lapban sok más mellett interjú olvasható Emmet Gowin amerikai fotográfussal is, akinek 1960-as évek óta formálódó életműve összeforrt a család intimitása, a biológiai sokféleség, valamint a természeti környezet ember általi átalakításának feldolgozásával.
Fabricius Anna a munkások elkötelezett fotográfusa, aki a lírai és személyes érintettségű sorozatok irányába tett kitérők után évről évre visszatér a munka társadalmi és identitásformáló szerepének vizsgálatához. Új sorozata a családjuktól távol élő, hazánkban dolgozó távol-keleti munkások szociális kapcsolataiba és a kultúra megtartó erejébe ad betekintést, miközben rámutat a fényképek és a mobilitás közti összefüggésekre. Home Is Where Work Is címmel megjelent fotókönyve a Kassák kortárs művészeti díj keretében megvalósult, és a Kassák Múzeumban bemutatott sorozat bővített anyagát tartalmazza.
Az amerikai és a nemzetközi független film megkerülhetetlen alkotója, Jim Jarmusch kreatív megnyilvánulásai régóta túlmutatnak a mozi médiumán. Képzőművészeti tevékenysége 2021-ben vált szélesebb körben ismertté, miután az Anthology Editions kiadó gondozásában megjelent fotóalapú munkáit tartalmazó Some Collages című monográfiája. Mindeközben Jarmusch idén novemberben a Paris Photo vendége lesz annak apropóján, hogy a szürrealizmus születésének századik évfordulóján Man Ray négy rövidfilmje restaurált kópájához az amerikai rendező SQÜRL nevű formációja készített zenét.
Retrospektív kötet jelent meg Louis Stettner, a huszadik század kiemelkedő amerikai fotográfusának munkásságáról. A művész teljes életpályáját bemutató kötet az alkotó legfontosabb fényképeit gyűjti egybe, amelyeket esszék és rövid tanulmányok egészítenek ki. A Louis Stettner nevét viselő album időrendi sorrendben mutatja be mintegy 190 fényképen keresztül az alkotó pályafutását, felmutatva a New Yorkban és Párizsban készült ikonikus alkotásait, köztük utcai felvételeit, amelyek a nagyvárosi központok lakóira koncentrálnak.
Már az ötödik kiadásnál tart a Frida Kahlo. Her Photos című album, amely a mexikói alkotó fél évszázadig rejtve maradt privát fotográfiai gyűjteménye legfontosabb darabjaiból válogat. A jelentős forrásértékkel bíró 522 oldalas kötet több mint 300 felvétele Frida Kahlo életének a nyilvánosság számára eddig ismeretlen oldalát is feltárja. A képanyagból válogatott 241 eredeti fotográfiát 2025. január 12-ig a Mai Manó Ház Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlatán láthatja a magyar közönség az őszi-téli kiállítási szezon egyik hazai szenzációjaként.
A holland művész, tervező és kurátor, Erik Kessels új kiadványában az emberi érintés témáját dolgozza fel. A művész az album összeállításához mintegy 2000 fényképet használt fel, amelyet családi fényképalbumokból válogatott össze. A képgyűjtemény – amely elkészítésében Thomas Sauvin francia gyűjtő és szerkesztő, illetve Karel de Mulder reklámszakember, vizuális művész is részt vett – az amatőr fotográfia gyakran negligált valóságába vezeti be olvasóját. Az Incomplete enciklopedia of touch című album RVB Books gondozásában került kiadásra szeptember végén.
A Mai Manó Házban augusztus 19-ig látogatható Martin Wanda & Martin Gábor: Az Örök Fiatalság Balladája – The Ballad of Eternal Youth című kiállítás anyaga immár fotóalbum formájában is kézbe vehető. A BOOOK Kft. gondozásában megjelent keménytáblás, száznegyvennégy oldalas kötet a tárlat koncepciójával parallel mutatja be apa és lánya sok évtized különbséggel és többezer kilométer távolságban készült fotográfiáit, miközben tértől és időtől függetlenül mesél szerelemről és szórakozásról, szenvedélyről és szabadságvágyról.
Idén 55. alkalommal került megrendezésre a Les Rencontres de la Photographie fesztivál Arles-ban. A július 1. és 7. közötti nyitóhéten a fotográfia szakmai körének színe java és a fotográfiáért lelkesedők tábora lepte el a dél-franciaországi kisvárost. Az idei programban a tudatalatti rétegei, gigászira nőtt zöldségek, vonat-kulinária és Frida Kahlo ruhái is felbukkannak. A kiállítások ezúttal is templomban, szupermarketben, apátságban, katakombában és szabadtéren várják a látogatókat, beszélgetések és egyéb programok mellett.
A Mai Manó Házban került bemutatásra idén június 6-án Darida Veronika, Pál Gyöngyi, Baki Péter és jómagam részvételével Roland Barthes jól ismert, utolsó, nem sokkal tragikus halála előtt kiadott könyvének, a Világoskamrának az új fordítása, amely a Kijárat Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum gondozásában jelent meg. Miért, mi tette szükségessé ezt, vagy megfordítva, miért nem volt már jó a régi, tehetnénk fel a kérdést.
Az 1940-ben, Bostonban született Diana Michener BA diplomáját a New York-i Barnard College-ban szerezte meg, majd később Lisette Modellel tanult a szintén New York-i New School for Social Research-ben. Michener munkáit világszerte kiállították már, többek között egy retrospektív kiállítás keretében a párizsi Maison Européene de la Photographie-ben, 2001-ben. Jim Dine – aki 2005 óta Michener férje – szintén fotóművész, munkáikat már közös albumban is publikálták.
A londoni születésű konceptuális művész, Phillip Toledano (1968) sorrendben nyolcadik albuma, az Another America olyan történelmi valóságot mutat be, amely soha nem létezett. Generatív képeinek szereplői, különös eseményekkel és katasztrófákkal teli 1940-es, 1950-es évekbeli Amerikája egyszerre tűnik ismerősnek és furcsának; hasonlóan ahhoz a világhoz, amelyben ma élünk.
Az emberi agy átszűri az élmények tömegét, hogy konkrét emlékeket hozzon létre. De vajon miért válik az érzékszervi információk özönében az élmények egy része maradandóvá, míg a legtöbbet az agy eldobja? A Yale Egyetem kutatóinak kísérlete és számítási modellje, valamint a tapasztalatokból leszűrt tanulmány segít feltárni azt az ősi kérdést, hogy miért ragadnak meg jobban az emlékezetünkben bizonyos képek. A kutatásról az amerikai Nature Human Behavior folyóirat cikke számolt be.
Az absztrakt festészet megkerülhetetlen úttörője, a holland Piet Mondrian (1872–1944) és a fotográfia szoros kapcsolatát mutatja be a német Hatje Cantz Verlag gondozásában megjelent háromszázhatvanöt oldalas, Mondrian and Photography. Picturing the Artist and His Work című album. A kötetben André Kertész, Moholy-Nagy László, Arnold Newman és mások közismert portréfotográfiái és műtermi enteriőrképei mellett eddig ismeretlen pillanatfelvételek nyújtanak betekintést Mondrian életébe és munkásságába, megvilágítva az alkotó viszonyát a számára alapvető fontosságú médiumhoz, a fotográfiához.
Molnár Zoltán budapesti fotóművész negyedik albumát jelentette meg márciusban, s ezzel párhuzamosan a Fugában volt látható egy fotókiállítása is, mely koncentrált válogatás volt az új könyv anyagából.