A szétszóródó világ képei a Mai Manó Házban
Fotóművészekkel való képzeletbeli találkozóra invitálja a látogatót gyűjteményén keresztül Madeleine Millot-Durrenberger, a Mai Manó Házban megrendezett A műgyűjtés szenvedélye című kiállításon.
Fotóművészekkel való képzeletbeli találkozóra invitálja a látogatót gyűjteményén keresztül Madeleine Millot-Durrenberger, a Mai Manó Házban megrendezett A műgyűjtés szenvedélye című kiállításon.
A Sotheby’s február 17-i fotóaukcióján a David H. Arrington gyűjteményében található Ansel Adams alkotásokat árvereztek el. Arrington miután 1983-ban végzett a Texasi Műszaki Egyetemen, Midlandbe költözött, hogy a Permi-medence olaj- és gáziparában dolgozzon. Ekkor kezdte el gyűjteni Ansel Adams fényképeit, eleinte lassan, de hamarosan féktelen lelkesedéssel.
Soth eredetileg Abraham Lincoln karakteréből és halála utáni útjából indult ki. 1865 tavaszán Lincoln holttestét Washington DC-ből szülővárosába, az Illinois állambeli Springfieldbe szállították egy vonaton. A fotográfus ezt az utat tervezte bejárni eredetileg. Ebből nőtte ki magát és tört más utakat magának a A Pound of a Pictures gyűjtemény.
Karl Taylor professzionális fotográfus a BBC kamerái előtt fényképezte újra a világhírű felvételt. Az ő verzióján macskák helyett egy kenyérpirítót, illetve a híres Az emlékezet állandósága című festményből ismert szétfolyó órát használta.
Elhunyt Beke László Széchenyi-díjas művészettörténész és egyetemi tanár, aki hazánkban az elsők között ismerte fel a fotográfia képzőművészeti jelentőségét
Találkozások a Kamerával címmel nyílt kiállítás a németországi Eschbornban Evelyn Hofer fotográfiáiból. A kiállítás 67 alkotást mutat be, amelyeket a fényképész az 1960-as és 1970-es években készített.
Ahogy a cím is jelzi, különböző perspektívákból ugyan, de mindannyian kiváló megfigyelőképességükről, alanyaik iránti érzékenységükről és a portrékészítésben való mesteri jártasságukról tesznek tanúbizonyságot.
A sok „első” közül, ami Parks nevéhez köthető, az egyik legfontosabb, hogy a Life magazin első afroamerikai munkatársaként jelentős hatást gyakorolt az amerikai társadalom feketékről alkotott képére. Rendkívüli érzékenységgel és empátiával mutatta be képeinek alanyait, időt töltött velük, megismerte őket, gyakorlatilag az életük részévé vált. Ettől is olyan hitelesek a fotói.
A Sotheby’s decemberi fotóárverésén Henri Cartier-Bresson képeire licitálhatnak a vásárlók, ahol – a világhírű fotográfus lenyűgöző életművének hat évtizedét kiemelve, az aukción szereplő 95 fénykép között – olyan ikonikus képek is szerepelnek, mint a St. Lazare pályaudvar mögött vagy a Vasárnap a Szajna partján című fotók.
Az ikonikus képeket és kevésbé ismert munkákat is felvonultató gyűjtemény a fotótörténet egy olyan, a médium fejlődésében máig kulcsfontosságú időszakot jár körbe, amelynek alkotói azelőtt sosem tapasztalt nyitottsággal, kísérletező kedvvel és újító szándékkal használták eszközeiket.
A 2022-es Outstanding Contribution to Photography díjat a kanadai fotóművész, Edward Burtynsky nyerte el. A november 24-i bejelentésnél elhangzott, hogy Burtynskyt a világ legkiválóbb kortárs fotográfusai között tartják számon, aki a legismertebb képein ipari tájakat és a tágabb értelemben vett környezeti válságot dokumentálja.
Martinkó Márk jelenléte jó ideje folyamatos a kortárs fotográfia berkeiben, most a Fotóhónap2021 keretein belül a MyMuseum Galleryben megrendezett, Gaia című kiállítás kapcsán kerestük fel. Az alkotó több különböző médiummal van jelen a művészeti színtéren. Beszélgettünk vele fotográfia és videóművészet határairól, látás és tudás közötti összefüggésekről és fontos társadalmi kérdésekről is.
A 2012 óta évente kiosztott Paris Photo – Aperture Foundation PhotoBook Awards díj a fotókönyv-kultúra egyik legrangosabb elismerése. Minden évben három – a legjobb Első Fotókönyv, az Év Fotókönyve és a Legjobb Katalógus – kategóriában versenyez harmincöt kiválasztott alkotás.
A Margaret Watkinsról szóló cikkek, tanulmányok, bejegyzések, sőt, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás falszövege mind kiemelik, hogy a fotográfus a 20. század elején mennyire forradalmi módon írta felül a társadalmi nemi sztereotípiákat és élt olyan életet, amely nemcsak a saját korában, hanem még manapság is egyedinek tűnhet.
Turós Balázs A dolgok természete című személyes hangú munkájában demens nagymamáját középpontba helyezve próbál közelebb kerülni az elmúlás örök kérdéséhez, miközben az anyaghoz kötődő saját viszonyát is górcső alá veszi.