A fesztivált 1970-ben Lucien Clergue fotográfus, Michel Tournier író és Jean-Maurice Rouquette történész alapították, mára pedig Európa egyik legrangosabb fotó-eseményévé nőtte ki magát. A rendezvény nagy mértékben hozzájárult a fotográfia egyenrangú művészeti ágként való elismertetéséhez.
A Capa Központban látható kiállítás egy egész életen át tartó utazás tájait jeleníti meg, országokat, ahol Nicolás Muller élt. A tárlatot százhuszonhat, többségében ez idáig még nem publikált kép alkotja, amelyek az 1930 és 1967 közötti időszakban készültek.
Láthatóvá tehető-e a múló idő, összeköthető-e a saját, szubjektív időérzékelésünk objektív időegységekkel? Az ember személyes, belső időészlelése a külvilágtól elvonatkoztatott, és csupán az átélt események, élmények határozzák meg tempóját, dinamizmusát. Ezzel szemben az objektív idő, egzakt időintervallumokkal mérhető. Szinkronba hozható-e ez a két idősík?
Modotti egyszerre volt fotográfus, forradalmár, kommunista harcos, politikai menekült, később pedig a Nemzetközi Vörös Segély tagja. Életvitelében és fotóiban is képviselte azt a hozzáállást, miszerint a nőknek is aktív helye és alakító ereje van a társadalmi és politikai életben. Művészetében is a társadalmi igazságosságért küzdött, esztétikai eszköztárának és látásmódjának hála, a propaganda művészetet teljes mértékben elkerülte.
Az ösztöndíjprogram második évében a Maga ura című fotósorozatom folytatásán dolgoztam. A célom az volt, hogy valódi alternatívákat mutassak be, hogyan lehet vidéken, illetve a klasszikus mezővárosok agglomerációiban környezettudatos gondolkodású családi vagy kistermelői gazdaságot alkotni különböző mezőgazdasági technológiákkal.
Az esemény első kiadását 1998. június 16-án rendezték meg Madridban, azzal a kiemelt céllal, hogy a fotográfia is fontos helyet kaphasson a kulturális közintézményekben, valamint, hogy a galériák és a fotóművészet platformjainak munkája még láthatóbbá váljék, nemcsak a szakmai közönség számára.
Hocks a kézzel festett nagyméretű fényképein ábrázolt tragikomikus világoknak egyszerre szereplője és alkotója is, ahol a saját maga által létrehozott beállításokban a szinte szürreális feladatokkal és környezetekkel szembekerülő középkorú férfi szerepét tölti be.
A sorozat különböző elemei – az egyes iparvárosok tájképei, valamint portrék fiatalokról, akik már nem folytonos haszonélvezői az iparváros ethoszának – mozaikként épülnek egymásra, hiszen a jelenkori kihívásaik és jövőképük az üresen kongó gyárak és telepek szellemével találkozik.
A Heart & Cherry elegáns budai terében a két művész képei akár egy alkotó több különböző sorozatának is tűnhetnének, amelyeket csak közös és valószínűleg régiósan jellemző koncentráltságuk rendez egy kiállítási anyaggá.
A fesztivál idei hívószava a „közösség” lett, a különböző tárlatok és események pedig a következő kérdésekre igyekeztek választ találni: milyen értékek köré és hogyan hozzuk létre közösségeket a 21. században, és azok milyen szerepet töltenek be az életünkben? Bár a programok kidolgozásának megkezdésekor még más érzelmi töltete volt, a közelmúlt olyan eseményei, mint például az orosz-ukrán háború még aktuálisabbá tették ezeket a kérdéseket, hiszen a különböző egyesülések kulcsfontosságúvá váltak a válság túléléséhez.
Ahogy a fesztivál honlapján is olvashatjuk: az idei rendezvényen bemutatott művek a fókuszpontok áthelyezésére ösztönöznek, új perspektívákat nyitnak a világra, amelyben élünk, a múltra, amelyet örököltünk, és valami teljesen újnak a határára vezetnek bennünket.
A 2021-es Pécsi József ösztöndíj során a „Do You Accept Cookies?” sorozatomat folytattam, aminek a központi témája a legújabb technológiai eszközök, a közösségi média és a megfigyelői kapitalizmus működésének vizsgálata. Elsődleges eszközöm az arcfelismerő rendszerek megismerése és kijátszása, mivel azok az emberi identitás egyik legelemibb részét analizálják.
A klasszikus stílusban megfogalmazott sorozatai korunk legfontosabb problémáival, a globális felmelegedés veszélyeivel, illetve a megváltozott magyarországi viszonyok közötti új élet- és gazdálkodási stratégiákkal foglalkoznak.
Workshopokon, szakmai találkozókon pedig platformot biztosít a tapasztalatcseréhez diákok és kísérletező kedvű fotográfusok számára, valamint az alkotókat bátorítja a képekkel való munka játékként való megközelítésére. A szervezők az idei évben a hangsúlyt aktuálpolitikai témára helyezték; a fesztivál egésze szolidaritását fejezi ki az ukrajnai események miatt.
Az 1975-ben alapított La Galerie Rouge a 20. századi fotóművészetre fókuszál, emellett kortárs programja fiatal fotográfusokat is támogat. Gyűjteményükben többek között Manuel Álvarez Bravo, Marc Riboud és Édouard Boubat képei is megtalálhatók. Legújabb kiállításukon Édouard Boubat 1946 és 1957 között készült munkáiból válogattak.