Szami diary. című nemrég megjelent fotóalbuma egy Instagramon indult sorozat esszenciája, amely a mindennapi valóság elemeit új kontextusba helyezve teremt képi gondolatfolyamot. A diary. – mely egy éveken át formálódó vizuális napló – dokumentum és reflexió, amely egyszerre személyes és univerzális, önkéntelen és tudatos.
Júliusban sem maradunk izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen ismét számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal a látogatóit. André Kertész első feleségének képei, egy díjnyertes fotókönyv a vendéglátásról, a leghíresebb hazai sajtófotók és Szipál Márton életmű-kiállítása. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
2025. június 27-én rendezte meg a bécsi Leitz Photographica Auction cég a 46. árverését a németországi Wetzlarban. A helyszínt magától értetődőnek mondhatjuk, hiszen a rendező 2017 óta a Leica Camera AG. hivatalos aukciósháza. Az árverés sorszámozása jelzi: a jelenlegi vezetés is elfogadja az aukciós sorozat 2002. november 15-i, WestLichtben történt indítását. A rendezők a világ minden tájáról azért hívták a gyár melletti épületben megrendezett árverésre a gyűjtőket, mert éppen száz évvel ezelőtt került kereskedelmi forgalomba a Leitz Camera, azaz a Leica első, már sorozatban gyártott típusa.
Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.
A családi fényképalbum hosszú évtizedeken keresztül a személyes és a kollektív emlékezet egyik legfontosabb vizuális médiuma volt. A könyvespolcok kitüntetett helyén, a vitrinekben vagy a komódok fiókjaiban őrzött albumok a családtörténet képes krónikájaként fontos szerepet játszottak a családi identitás alakításában. Mára azonban eltűnőben vannak; a családi fotográfiák a digitális eszközök és platformok révén immateriálissá váltak, új viszonyba kerülve az emlékezéssel, a magánélettel, valamint a nyilvánossággal.
1839 sorsfordító időszak volt mind a művészetben, mind az amerikai történelemben. Ekkor mutatták be a kontinensen a dagerrotípiát a szélesebb közönségnek, ezzel pedig párhuzamosan kezdetét vette a vizuális alapú társadalom, valamint annak a nemzeti önérzetnek a kialakulása, amelyet a fénykép mint kulturális, kereskedelmi és művészeti foglalatosság fenomenális sikere vezérelt. A Metropolitan Museum of Art kiállítása ezt az izgalmas, kísérletezésekkel teli időszakot járja körül amerikai fotográfusok felvételeinek segítségével. A tárlat több mint 250 korai fényképet vonultat fel a múzeum William L. Schaeffer-gyűjteményéből.
A Google Street View világszerte segít tájékozódni, útvonalat tervezni vagy akár virtuálisan bejárni ismeretlen városokat. Ám a folyamatosan térképező kamerák nemcsak utcákat, hanem humoros, furcsa vagy éppen meghökkentő életképeket is rögzítenek, ahogy azt korábban a Punkton is bemutattuk Jon Rafman válogatásában. A mostani gyűjtés viszont nem a művész anyaga, de legalább olyan abszurd és szórakoztató.
A Mihez kezdjünk ezekkel az évekkel? című fotósorozatban a régen Magyarországhoz tartozó, de ma már Ukrajna területén élő magyar nemzetiségű emberek és környezetük kapcsolatának dokumentálásával foglalkozom. (…) Kárpátalján most a változásoknak egy lassú és kegyetlen formája megy végbe. Rémisztő változatlansággal szövi be a hétköznapokat, az utakat, az épületeket, a kerítéseket és a hidakat, amik – mint az emberek – nem tudnak az elmúlás ellen tenni.
