Szemle

22 • 12 • 25 Punkt

A gyerekek nem a földön, hanem egy másik bolygón élnek – Válogatás Antanas Sutkus: Children című albumának képeiből

Rendületlenül tiszteletteljesen, de ugyanakkor határozott éleslátással Sutkus együtt ábrázolja a gyerekeket szüleikkel és rokonaikkal, barátaikkal, játékuk, vagy az iskolai kemény feladatok megoldása közben. De képein nemcsak a gyermekkor örömeit mutatja meg, hanem annak nélkülözéseit is; a gyermeknevelés nehézségeit, a magányt és a gyermekkor elkerülhetetlen válságait is, amelyeknek akár egy egész életen át tartó következményei is lehetnek.

Tovább
22 • 11 • 01 A Fehér Vera

Teljes pályafutására kiterjedő retrospektív album jelent meg Vivian Maierről

A Vivian Maier című könyv korábban nem publikált anyagokra és a legújabb tudományos elemzésekre egyszerre támaszkodik, ezáltal új megvilágításba helyezi Maier munkásságát. Az album fontos adalék Maier munkásságának értékeléséhez, egyben a legmaradandóbb, kulcsfontosságú képeinek egykötetes összefoglalója.

22 • 10 • 04 Rátkai Zsófia

Az intellektuális erotika játéka – Megjelent Drozdik Orshi A fénykép és a szerelmes vers 1975–1995 című könyve

Drozdik világába belépve el kell fogadnia a művész saját játékszabályait, és átadnia magát annak, amit a művész a Kaland a technos dystopiumban: Szellemi Kaland című írásának ötödik pontjában így fogalmaz meg: „Kaland: a rétegek feltárása és az újjárendeződő vagy éppen kaotikussá váló jelentések öröme.”

22 • 09 • 28 Hermann Veronika

Egy lány, aki tárgy – Drozdik Orshi kiállítása a Mai Manó Házban

Drozdik Orsolyára egyszerre szokás a magyarországi feminista, posztfeminista, látens feminista vagy implicit feminista művészet megteremtőjeként hivatkozni. A terminológiai kavalkád oka, hogy pályájának 1970-es évekbeli, magyarországi indulásakor az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már a művészeti praxis és az akadémiai közbeszéd szerves részeként létező feminizmus, és általában a társadalmi nemekkel foglalkozó mozgalmak és elméletek a keleti blokk országaiba nem jutottak el.

22 • 08 • 24 Cserna Endre

Kinyomtatni az internetet – MAGNUM 75 kiállítás a Capa Központban

Sajnos egy ilyen kiállítás nem tudja méltósággal ünnepelni az ügynökség múltját és kulturális szerepét, mivel egy tőle teljes mértékben idegen, ügyetlen, sőt groteszk és alapvetően értelmetlen formában mutatja be azt. Mi köze az online térnek a Magnum-örökséghez? Mivel lát/tapasztal így többet a látogató, mint egy standard tárlaton?

22 • 08 • 17 Bán András

Köztes pozíció a valóság és a művészet között – Boros Ella, egy kolozsvári patikusfeleség képei

Ella fotográfiái általában vagy az eseményekre figyelnek, megörökítenek egy arcot, csoportot, vagy az alkalomra, vagy ellágyulnak egy játszadozó gyermek mozdulatait követve. A képek nem a stílusegység jegyében sorolódnak: a fotós néha figyelmet fordít a formák, tónusok finom elrendezésének, máskor meg csak a kép funkciója számít.

22 • 08 • 10 Cserna Endre

Roger Ballen: Roger, a patkány – Új alkotói korszak az antropomorf rágcsáló odújában

A 2015 és 2020 között Johannesburgban készült alkotásokban Ballen egy félig ember, félig patkány szereplő bőrébe bújva „dokumentálja” teremtményének bezárt hétköznapjait, aki a többségi társadalomtól elszigetelten él, mégis igyekszik annak szerepeit betölteni, feladatait elvégezni, a féllénysége adta lehetőségek között – több-kevesebb sikerrel – megfelelni valamiféle külső (vagy belső?) elvárásoknak.

22 • 07 • 27 Baki László

„Sosem az érdekelt, hogy olyan pillanatot örökítsek meg, amelyben történik valami” – David Goldblatt: Structures of Dominion and Democracy

A kötet egészen a kezdetektől tárja fel a fotográfus kritikusi magatartásának, társadalmi érzékenységének és politikai tudatosságának forrásait. Az album lapjain helyet kapnak emellett az alkotó legutolsó felvételei is, amelyek, Goldblatthoz híven, közelről követik nyomon szülőhazája, Dél-Afrika belső változásait.

22 • 07 • 17 Udvari Orsolya

Képen kívül s belül. Roger Ballen: Dresie és Casie, Ikrek (1993)

De miért lett ennyire meghatározó és kiemelt az ikreket ábrázoló kép? Ballen egyedi és jellegzetes formanyelve és művészi eszköztára az, ami ebben kapaszkodót nyújthat. A fotográfus több megszólalásában, munkáiról készült videóiban is felhívja a figyelmet arra, hogy ő fényképeket készít, ezzel azt képviselve, hogy a fotók önmagukban, a mögöttük eltűnő történelmi háttér és tudás nélkül is meg kell, hogy állják a helyüket.

Tovább
22 • 06 • 30 Cserna Endre

„Mert ha soha nem láttam volna a napsütést, talán nem bánnám az esőt” – Pacifico Silano a PaperLab Galériában

Pacifico Silano Paris Photo/Aperture First Book Prize jelölt I Wish I Never Saw the Sunshine című munkája egy olyan generációs traumát dolgoz fel, amely átível a meleg és queer identitások, a maszkulinitás mai jelentése és lehetőségei, a személyes emlékezet és az emlékezetpolitika, valamint a transzgenerációs gyász kérdésein egy meglepő és sokrétű felosztású koncept-fotókönyv formájában.

22 • 06 • 26 Zemlényi-Kovács Barnabás

Kádár noir – Fejér Ernő korai korszaka

Fejér Ernő fényképein keresztül szembesülni a késő Kádár-kor „éjszakai oldalával” olyan, mint egy Méhes László Langyosvize utáni hirtelen jött hidegzuhany. Egyszerre kijózanító, kábító, dezorientáló: a korszak ismerős-banális világa egyszer csak kísérteties idegenségként áll előttünk, míg a biztos fogódzókat elnyeli a terjengő köd, amely mintha e langyosvízből képződött volna.

22 • 06 • 12 Udvari Orsolya

A fotó ereje – Peter Fetterman: The Power of Photography

A The Power of Photography könyv ereje abban rejlik, hogy egyszerre kezelhető a 20. századi (angolszász-amerikai) fotográfia tömény és sűrített történeti áttekintésének, valamint a szerkesztő személyes fotónaplójának, ami globális kérdésekre reflektál egy mindenki számára megterhelő időszakban a fotó médiumán keresztül.

22 • 05 • 01 A Fehér Vera

„Én a dalszövegeimet is képekben látom” – Ujj Zsuzsi: Első füzet

Számtalan apró érdekesség teszi a füzetet elgondolkodtatóan hitelessé. A papírminőség, a tipográfia és a képek fénymásolt-kitört keménysége az összhangzatot már az első fellapozáskor az 1980-as évek szamizdat-hangulatába sodorja, és ezt az egyfajta tiltottság-érzést pedig később a tartalom is képes tovább árnyalni.