5kérdés – Vancsó Zoltán

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Vancsó Zoltán fotográfust, oktatót kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

A ’90-es évek közepétől volt szerencsém a Szellemkép folyóiratokban elmerülni, ahol Josef Koudelka, Szilágyi Lenke, Gulyás Miklós munkái hatottak rám kivételes erejükkel. Persze a névsor hosszabb is lehetne, igaz, akkoriban egy év leforgása alatt nem láthattunk annyi progresszív alkotást, mint manapság egyetlen hét alatt. Az más kérdés, hogy ma ugyanolyan nehéz megtalálni a remekműveket a hatalmas zajnak köszönhetően, mint abban az időben, amikor egyszerűen el sem lehetett érni őket. Most mindent el lehet érni, emiatt manapság a szűrőnket kell finomítani, hogy tudjuk, mit érdemes elérni, észrevenni, befogadni. A 90-es évek aktív progresszív fotográfusai remek origóval szolgál(hat)tak egy huszonéves, kezdő számára, egyben kijelölve egy útirányt, amin már persze ki-ki maga járt és amit alakított aztán tovább. Ha ma kezdeném a szakmát, úgy hiszem nehezebb lenne ezt az origót megtalálnom...

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Kamaszkoromban Lucien Hervé épületfotói ejtettek rabul elsőként, aztán a már fent említett nevek kiállításaira eljutni volt mindig ünnepnap számomra, akármennyit is kellett utazni hozzájuk – Kőbányától Pozsonyig.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

1994-ben, a XVIII. kerületi Önkormányzat aulájában. Most már inkább az lesz az érdekesebb kérdés, melyik volt az utolsó kiállítás... 🙂 Lassan 10 éve lógtak utoljára képeim galériák falain. Ha rajtam múlik, soha nem is fognak már.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

2008 januárjában fűztem utoljára filmet a gépembe, azután átálltam a digitálisra a saját, autonóm fotóim készítéséhez is. (Az alkalmazott munkáimnál ez a váltás 3-4 évvel korábban megtörtént.)

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legutóbb ma délben, futás közben, telefonnal fotóztam. Íme egy pillanatnyi megállás a Börzsöny pár napja felfedezett egyik varázslatos rétjén Szendehely és Berkenye között. Ma futottam arrafelé második alkalommal.
Szerencsés időben ért a pandémia és az utazások ellehetetlenülése, mert időközben "megtanultam" a saját lakóhelyem környékét felhasználva is a szakadatlan képkészítés fortélyát. 🙂