5kérdés – Riskó Gáspár

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Riskó Gáspár fotográfust kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Nem könnyű listázni, elnézést, sok mindenkit kihagyok, de kezdem akkor azzal az időszakkal, amikor a korábbiaknál is sokkal komolyabban kezdtem el érdeklődni a fényképezés iránt, ez akkor volt, amikor a 168 Órához kerültem. Ezt Kovalovszky Dániel barátom indítványozta, és Simon Márk és Mester Ákos beleegyezésével kerülhettem oda. Azóta is hálás vagyok nekik. Danival, ha jól emlékszem szinte nem is találkoztam előtte, de közöttünk egy azóta is tartó barátság bontakozott ki. Márkkal és Danival rendszeresen utaztunk külföldre fotóhónapokra. Berlinben együtt láttuk a Gropius-Bauban Richard Avedon grandiózus, de hihetetlen szociohumán töltettel rendelkező kiállítását. Fekete-fehér portréi mély nyomot hagytak bennem. Itthon rendszeresen összegyűltünk és átnéztük egymás munkáit, a kemény magba tartozott még Hernád Géza és Dezső Tamás is. Nagy hatással voltunk egymásra, és közös kedvenceink voltak a Magnum fotóügynökség nagyjai. Én különösen szerettem Henri Cartier Bresson, Mark Power, Trent Parke és Antoine D' Agata munkáit, de akkoriban Benkő Imre munkássága volt számomra az etalon, csodáltam milyen közel tudott kerülni az emberekhez és az őket körül ölelő környezethez. Keleti Évának is nagyon szeretem a képeit, akiket és ahogyan fényképezett, kivételes tudás és lélek kell hozzá. Neki is sok mindent köszönhetek, másokkal egyetemben ő is támogatta a pályafutásomat. Így alapozódott meg az a művészi irány, melyen elindultam.

A 168 Óránál töltött idő alatt – ahol különböző technikákkal is kísérleteztünk – tanítottak meg középformátumú filmre fényképezni és arra, hogy miként érdemes keretezni. Néztük egymás sorozatait és dobáltuk ki azokat a képeket, amikhez emocionálisan ragaszkodtunk, de el kellett ismerni, ha a másiknak volt igaza, és a kép nem volt releváns. Nyilván voltak szívfájdalmak és viták, de mindig visszatértünk egymáshoz. Ma már önfejűbbek vagyunk, és inkább járjuk a saját utunkat. Persze azért szoktunk még egymástól tanácsokat kérni.  

2006 környékén kezdtem el a kisfelbontású, mobiltelefonos anyagom, aminek nagyon tetszett a festői hangulata. (akkoriban nem a 20 megapixel volt a jellemző...) Nem sokkal később az NKA pályázatán is nyertem ezzel az anyaggal, ez volt az első markáns sorozatom. 

Szeretném még megemlíteni apámat, és akitől ő örökölte tudását, a nagyapámat. Mindketten kifejezetten jól fényképeztek, apám New York-i képei inspiráltak, nagyapám pedig a falusi környezetű témáival hatott rám. Velük kapcsolatban a tájjellegű és/vagy építészeti, valamint emberközpontú attribútumok voltak a dominánsak.  Fontosnak tartom megjegyezni, hogy rendkívül inspirál a képzőművészet, a zene, a film és a költészet, de akár a piaci hangulat is.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Horváth M. Judit és Stalter György: Más Világ című könyve mindig elöl van, ők is tanítottak az ASA-ban. Képi világukat közelinek érzem, és hozzáállásuk az élethez nagyon szimpatikus.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Az első kiállításomat nagypapám nyitotta meg a Nádfedeles Kisvendéglőben, az erdő alatt Budakeszin. Természetesen megnyitóbeszédet is írt, nem is akármilyet, el is tettem, örök emlék. Akkori napilapos kollégáim, családom, barátok és a helybéliek mind egybegyültünk.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Mindkettőt, sőt videóval kevert sorozatom is van, valamint 2015 óta kísérletezem képzőművészeti behatásokkal is, de hogy a fotónál maradjunk, újabban az adott vagy megrendezett térből kiindulva Photoshoppal is nyitok meg új dimenziókat.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legutolsó képem egy digitális utómunkával kiegészített tükörszelfi.  Annak lehetősége motivált, hogy az adott képből kiindulva, és annak eredeti képalkotó elemeit kifacsarva, milyen jellegű asszociatív segédképződmény jöhet létre a régi képben.