5kérdés – Gaál Zoltán

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Gaál Zoltán fotóriportert kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Kamaszkorom óta fotóriporternek készültem. A szakma alapjait a fényképész iskolában Hefelle Józseftől, a szerkesztőségi gyakorlaton Lengyel Miklóstól, a MÚOSZ iskolában pedig Schwanner Endrétől tanultam meg. Az újságíró iskolában Féner Tamás, Szalay Zoltán és Tóth Füles voltak a riporter szaktanáraim és egyben példaképeim.
Nagy változást hozott az életembe, hogy közel két évig Japánban lehettem kutató ösztöndíjas az Oszakai Művészeti Egyetem Fotográfiai tanszékén, ahol a tanszékvezető Iwamiya Takeji, UNESCO-nagydíjas fotográfus, gyakorlatvezető tanárom pedig minden idők leghitelesebb streetfotósa, Inoue Seryu volt. És megismerhettem a japán dokumentarista fényképezés legjelentősebb alkotóját; Dómon Kent is.
Láttam továbbá Robert Frank, Garry Winogrand, Lee Friedlander műveit eredetiben. A felsorolt alkotók munkássága, látásmódja és fényképészeti stílusa hatott rám leginkább. A japánoktól a fénykép komolyan vételét, az amerikai szerzőktől pedig a fényképkészítés könnyedségét lestem el.
A kilencvenes évek közepétől kezdődően rendkívül inspiráló barátságba kerültem a magyar fotográfiát szeretve, aggódva támogató, kora legmeghatározóbb fotóesztétájával, Gera Mihállyal, aki tanárom, mentorom, könyveim szerkesztője volt haláláig.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Az első fotóalbum, ami hiteles emberábrázolásával komolyan megragadott, Korniss Péter Elindultam világ útján című könyve volt, későbbiekben Inoue Seiryu: Kamagasaki, Iwamiya Takeji: Nippon no katachi és Araki Nobuyoshi: Sentimental Journey című albuma volt emlékezetes. Az első legmeghatározóbb, különleges látásmódú, új korszakot nyitó kiállítás pedig, Féner Tamás A Cserhalmi brigád című tárlata, valamint a képi világában magával ragadó Sára Sándor fényképezte Szindbád című film volt.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Az első az Oszakai Művészeti Egyetemen 1986-ban. Későbbiekben viszonylag kevés egyéni kiállításom volt, ellenben 13 szerzői könyvem van.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Ma már csak digitális fényképezőgéppel dolgozom, de nem tudtam igazán megszeretni. A legtöbb analóg fényképezőgépemet eladtam, vagyis inkább elajándékoztam. Van egy gép, amit Soltész István épített nekem, egy 4x5 inches lyukkamera, amitől soha nem fogok megválni.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Benkő Sanyi barátomnak hála, műteremben dolgozom, modelleket fényképezek.