5kérdés – Kudász Gábor Arion

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Kudász Gábor Arion Balogh Rudolf-díjas és Capa-nagydíjas fotográfust, egyetemi docenst kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Tinédzseréveim elején megkaptam szüleim amerikai barátjától a Kertész on Kertész című albumot. André Kertész rövidke, ha tetszik könnyed anekdotákkal idézi fel benne kedvenc képeinek elkészítését, és közben mintegy mellékesen megismerjük az élettörténetét is. Ez volt az első fotóalbumom. Ma már más szemmel nézek rá, mert idővel komolyabb fotókönyv-gyűjteményre tettem szert, de emlékeim szerint ezt lapozgatva éreztem meg, hogy a fotográfusban egyidejűleg sokféle tehetségnek kell meglenni, és egy irigyelt sztár is megmaradhat szerény embernek.
Jóval később August Sander portréi jelentettek kapaszkodót. Egyszerűnek, egyedinek és keresetlennek tűnnek, pedig egy rettentő problémás korszak összetett portréja áll össze belőlük. Azon tűnődöm, hogy a jövő már a kortársak számára is ennyire nyilvánvalóan láthatóan kiült az arcokra, vagy számunkra a történelmi események ismerete vetít mélyebb jelentéseket a képekbe. Ha az előbbi, akkor jobban el kellene igazodnunk a jelenkor képeinek üzeneteiben, ha az utóbbi, akkor szeretném tudni, hogy a mai képeinkben milyen köztes múlt előjeleit fogja az utókor kimutatni.
Bár a képeit nem nézegettem, Zátonyi Tibortól egyetlen konzultáción tanultam a legtöbbet a fotográfiáról. Azt mondta, hogy a sorozatomban van két hasonló kép, ezért a gyengébbet vegyem ki és ezt addig ismételjem, amíg csak lehet, amíg csak a legjobbak maradnak benne. A halom legjobbnak gondolt képemből így maradt az asztalon három. Ezt a leckét akkor is mindig felidézem, amikor megfogadom, és akkor is amikor nem.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Egy kölni antikvárium leértékelt ládájában került a kezembe Taiyo Onorato és Nico Krebs The Great Unreal című albuma. Emlékszem, hogy többször átlapoztam előre-hátra és próbáltam boncolva megérteni. Nem az érdekelt, amiről szól, hanem az, hogy hogyan és mitől működik, kicsit úgy, mint ahogy a zsebrádiót szétszerelő gyerek sem a műsort keresi a dobozban, hanem azt, amitől megszólal.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Nem tudom, hogy ilyesmit be szabad-e vallani. Még a gimnázium elején jártam. A Deákon volt egy elég forgalmas Fotex vagy talán Ofotért üzlet, ahol néha filmet hívattam elő. Akkoriban félig gyerekfejjel a makro- és a természetfotózás izgatott igazán. A mindenféle portékával zsúfolt kirakat mögött porosodott egy pár négyzetméteres galériasarok, amit nem találtam túl nagy vállalásnak berendezni. Megkérdeztem, megnézték a képeket és azt mondták: hajrá. Egy kartondobozt szétvágtam, majd a lapokra felkasíroztam a botsáskát, színes pókokat, kertészhangyákat és furcsa terméseket ábrázoló képeket. Pár nap alatt össze-vissza hullámosodott az egész, én meg rémesen szégyelltem magam miatta. Valahol még megvannak a printek, ahogy a vendégkönyv is.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Azt használok, amit épp szükséges, vagy ami az adott pillanatban célszerűbbnek tűnik. Három gépet váltogatok, egy Shen Hao 4x5" fakamerát, egy Mamiya RB-t és egy Canon 5d-t, és az eddigi tapasztalat szerint bármelyikkel lehet rossz képet csinálni. Alkalomadtán a síkfilmet lereprózom digitálissal az átvilágítóasztalon és úgy lesz belőle kép, de fotóztam már vissza digitális képet monitorról színes sík diára, hogy aztán a szkenről nyomtassam ki. Leggyakrabban helyben megcsinálom a nagyformátumra készült képet digitálisan is, mert nem bízom eléggé sem magamban, sem a vegyszerekben. A mai technikai fluiditás ellenére is hajlamosak egyesek misztifikálni az eljárásokat, pedig munkamódszerben nagyobb a távolság egy műszaki kamera és egy zsebgép között, mint digitális vagy analóg között.
A reggeli induláshoz hasonló a helyzet. Van buszjegyem, esernyőm, rollerem, biciklim, motorom és autóm. Az aznapi teendőktől, időjárástól és forgalomtól teszem függővé, hogy épp melyik járművet használom, mert az identitásom nem autós, motoros, kerékpáros vagy gyalogos.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Nemrég jöttem haza egy hosszabb finnországi útról. Az utolsó napunkon a lányom egy finn asszonnyal közösen dagasztotta a rozsos kenyértésztát. Majd gondosan törölgették egymás kezéről a nyúlós, ragacsos masszát. Alig lehetett a kezeiket megkülönböztetni.