5kérdés – Benkő Sándor

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Benkő Sándort fotográfust és fotóoktatót kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Az első fotográfus, aki még gimis koromban inspirált, és később nagy befolyással volt fotóművészi munkámra, az Helmut Newton volt. Az elegancia, a női szépség, a dekadens, de mégis természetes és esztétikus erotika, a „Szépek és gazdagok rejtett világa" fiatalon inspirált. Aktfotóimmal a mai napig az ő, és Albert Watson által megadott kifejezési és megvalósítási minőséget igyekszem elérni.
Aztán a Német Képzőművészeti Egyetem fakultatív fotószakán, 1979-ben a Becher házaspár korszakalkotó munkásságával ismerkedtem meg. Ráirányították a figyelmemet az időnek az emberre, alkotásaira és a környezetére gyakorolt hatására és a mulandóságunkra. A mai napig ez a téma határozza meg fotóművészeti gondolkodásomat, és az ebben a témakörben megalkotott munkák üzenetét.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Mivel a divatfotográfia volt szakmailag sokáig a munkásságom fontos része, így minőségi szempontból többek között Richard Avedon Versace albuma volt egy előremutató felfedezés számomra. Továbbá George Hoyningen-Huene, Horst P. Horst könyvei vagy akár Steven Meiselnek a híres Madonna albuma. Az utóbbi egy kifejezett ritkaság és nagyon sajnálom, hogy a könyvgyűjteményemben hűlt helye lett. Kölcsönadásból nem érkezett vissza.
Thomas Ruff 2009-ben a Műcsarnokban szervezett nagyszabású kiállítása volt az utóbbi 15 év legmeghatározóbb szakmai eseménye számomra. Petrányi Zsolt kurátorként egy tág ívet húzott a régi és az új képei között, hogy a magyar közönség élőben is megismerhesse Ruff fotóművészi üzeneteit.
Sok egyéni koncepcióval, óriási képekkel lehetett itt találkozni. Igazán a reprózott újságcikkeket fotókon bemutató teremben gyökerezett földbe a lábam. Először értetlenkedtem. Ez meg hogyan került ide? De aztán közelebb léptem és kíváncsian beleolvastam a hírekbe, pardon fotókba, a többek között náci korból származó cikkekbe. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy Ruff milyen hatásos és egyszerű módon üzen a nézőnek, köti le a figyelmét a számára fontos tartalmakról egy profán fotón keresztül. Nem ez a fő feladata a fotónak, mint kommunikációs eszközöznek, hogy milyen tartalmat üzen nekünk nézőknek? A többi csomagolás.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Fotóstúdiómban – az Artfoto-ban – már 1998-ban nagyformátumú Sinar P2-vel és egy 4 megapixeles digitális hátfallal dolgoztam, amit a középformátumú Hasselbladra is rá lehetett applikálni. Csak 2002-ben nyugdíjaztam a két analóg Leica R6-t, és onnantól kezdve digitális DSLR kamerával fotóztam, elsősorban anyagi okokból. További előnye az volt, hogy a képek digitális workflow-ját és a kidolgozás minőségét is saját kezemben tarthattam.
Digitális Olympussal (E-1) kezdtem, Nikonnal (D200) folytattam, és aztán a Canonnál (EOS 1 DX Mark III) kötöttem ki. Tárgyfotóimat a mai napig Sinar P2-vel, egy 33 megapixeles Sinar hátfallal, a divatfotóimat többnyire középformátumú Sinar Hy6 és egy szintén 33 megapixeles hátfallal készítem. A napi fotózásra és az oktatásra – a Canon szponzorációjának köszönhetően – egy Canon EOS 1 DX Mark III-t és a Canon EOS 5 DS-t használok.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legutóbb egy ékszercégnek készítettem kommerciális felhasználásra szánt divatfotókat. Csinos modellel és profi csapattal dolgoztam. Így szerénység nélkül állíthatom, az eredmények átlagon felüliek lettek, és a cégnek anyagilag is hasznára váltak. A mellékelt fotó remélem meggyőző.
Fotóművészi munkám egy fontos szelete az aktfotográfia. A legutóbb elkészült fotót csatoltam illusztrációként. Többéves munkámnak célja egy aktfotóalbum elkészítése. Jövőre szeretném ezt az ötletemet megvalósítani. Ebből a célból készítek rendszerességgel csinos lányokról kifejező és lírai aktokat.